A fényvihar ezúttal sötét sűrűkbe hajította utasait. A z
égető szikrázás után a hideg sötétség szörnyen bántotta a
csapat szemeit, néhány másodpercbe telt, mire a táncoló,
fényes karikák elhalványultak és helyükbe léptek az éjszaka
fakó, ében színei. Egy bokor mögött landoltak. Miroku nyögve
felkelt, miközben megsimította sajgó fejét. Kagome eközben
undorodva kifacsarta a ruhjáából a t-rex nyálát, mi
savanykásan ragadt a bőréhez. Dühödt szemei kitekintettek a
sűrűből. Felsóhajtott örömében, ugyanis a takaró ágak mögül
egy forrást pillantott meg. Arcára sziporkázó öröm ült ki,
hogy megszabadulhat a testét elöntő bűztől, mikor ijedten és
döbbenten vette észre, hogy egy alak fürdik a vízben. Miroku
szemei kigúbadtak a csodálattól, Sango szemei pedig a
lángoló féltékenységtől. A nő iszonyatosan gyönyörű volt,
bársony, lélegzetelállítóan szépséges, karcsú teste halvány,
földöntúli aurában fénylett. A hajadon hátravetette hosszú,
ében haját, mely lágyan ringott a csendes hullámok közt,
miközben feje oldalra billent és kezei szelíd gyengédséggel
végigsimították melleit, ujjaival érzékien megcsókolva őket.
Shippou kábán felnyögött, mire Miroku kezét a kölyök
szeméhez rántotta. Miroku szájából apró nyálcsepp hullott
alá, kezeit pedig banbán és vágyakozóan előrenyújtotta a
teremtés fele. Ő is meg akarta fogni őket... Lába alatt
halkan megreccsent egy ág. A tennyo felkapta fejét. Kagome
ijedten a fiú fele fordult. Nagyon nem tetszett neki ez az
egész. Valakire nagyon emlékeztetett ez a nő, de nem tudta,
hogy kire. Hirtelen a hajadonból kétségbeesett sikoly tört
elő. Sango dühösen visszarántotta a szerzetest, ám a nő nem
a bokrok közt bújó, kigúbadt szemű, vörös arcú alaktól riadt
meg, hanem valami sokkal borzalmasabb rettenet miatt. Vörös
csáptenger tekeredett rá a tennyora, mely vérszomjasan
belemélyesztette csipkézett agyarait a vibráló húsba, majd
beleömlött a sokktól kitárult szájba, belefojtva a remegő
sikítást. A csapat borzadva elkapta a tekintetét a látvány
elől. Miroku először közbe akart avatkozni, de józan esze
megállította szívét. Nem szabad megváltoztatni a múltat. Ők
most csak szemlélők. De a hangok elől nem tudtak elbújni.
Csámcsogás és szürcsögés moraja töltötte be a levegőt. Az a
valami elevenen falta fel a fürdő nőt. Miroku verejtékezve
megfordult. Az a vörös borzalom eltűnt a nőről, de a tennnyo
megváltozott. Haja csomókban, drótozva omlott alá, miközben
csillogó szemeire érzéketlen, semmitmondó köd borult. Csak
most döbbentek rá, hogy milyen események tanúi voltak. Most
született meg Kaguya. Az a démon bekebelezte a tennyot és
megalkotta Kaguyát. Az ében nő tekintetét a partra szegezte,
min a még egész és épp Mennyek Madároll Talárja csillogott.
A megcsonkított szövet Kagome kezében tekergett. Hirtelen
Miroku alatt kettétört egy ág. Kaguya a bokrok fele
tekintett, egyenesen Mirokura nézve sötét tekintetével.
Feszes gombóc dagadt meg a fiú torkán, amint megbénította az
éles szempár, miközben a levegőt vibráló sziszegés öntötte
el. A tennyo hirtelen újra a talár fele pillantott, de az
már nem volt a helyén. Tompa, menekülő léptek hangja
hallatszott az erdőből. Kaguya elindult a part fele. A víz
süvítve tekergett körülötte, majd valami ében anyaggá
változott, mely cuppogva csorgott le a testéről és csillant
meg a kiviruló hold fényében. Talán szurok volt, nem tudták,
de oly sötét volt, mint az éj. A tennyo sötét alakja
kísértetként tűnt el a sűrűben a tolvaj után. Kagome nem
habozott. A megcsonkított talárt a földre hajította és
nyílvesszőért nyúlt. Elég borzalmat láttak mára.
-Kérlek, vezess Inuyashához...-nyögte ki a lány.
De nem oda vitte a fény...