InuYasha & Kagome

D�s mez� sz�l�n ez�st t�,

F�zf�k szeg�lyezik.

A f� sz�ne aranyl�,

S rajta egy l�ny fekszik.

 A nap lemegy,

Utols� sugara m�g �rinti a vizet.

Fodroz�dik a v�z,

Felsz�n�n arany h�d lebeg.

A l�ny fel�l,

H�t�t egy f�znek t�masztja.

Egy gondolat felmer�l,

s l�b�t a t�ba �ztatja.

K�nny�ztatta arc�t tenyer�be hajtja,

Hossz�, fekete haj�t f�jja a sz�l.

K�zben n�ma foh�szra ny�lik ajka,

Istenem, � mondd, mi�rt?

Hogy lehetek ily ostoba,

Hogy szerethetem �t?

Mi�rt nem tudom feledni soha,

Ahogy �leli azt a n�t?

N�ma l�ptek zaja hallatszik,

A l�ny felkapja tekintet�t.

A fi� ruh�ja pirosban pomp�zik,

�s nem j�n k�zelebb, csak �ll �s n�z.

 Szem�ben megb�n�s szikr�ja csillan,

K�zelebb megy, a l�nyt figyeli.

T�r�keny kez�t kez�be fogja,

S b�nb�n�n les�ti szemeit.

"Bocs�ss meg", mormogja halkan,

A l�ny meglepetten n�z.

A fi� felseg�ti, k�zelebb h�zza,

S a l�ny a fi� mellkas�ra hajtja fej�t.

Szem�b�l el�t�rnek a k�nnyek,

S mag�hoz �leli kedves�t.

A fi�nak nincs kifog�sa ellene,

Viszonozza az �lel�st.

Majd egym�sra n�znek.

A fi� k�zen fogja a l�nyt,

S a mez�n �t k�z a k�zben,

Elindul a furcsa p�r.