Egy váratlan szerelem, avagy Kagome és Kouga

Története

 

Szép délután volt. InuYasha és kis csapata egy tó mellett táborozott, és a Naraku elleni harcban szerzett sebeiket ápolgatták. A csapat közben kibővült Kikyouval és Seshomaruval.

Mikor Kikyou és InuYasha elvonultak beszélgetni (Na persze, beszélgetni!- olvasó), Kagome gyanakodva utánuk ment. Mikor meglátta őket csókolózni, remegve állt eléjük, majd elfutott. Végül egy magas fán talált menedéket. Átkarolta lábát és ölébe hajtotta fejét.”Ez nem lehet! Miért nem sírok? Talán… vége? Eddig bírtam? Mi történik velem?”

Ezekkel a zavaros gondolatokkal aludt el. Nagyon furcsa álma volt. Látta a farkasvermetSzinte érezte, ahogy Kouga átkaroljaAztán a farkasszellem megmenti Naraku egyik rövid életű reinkarnációjátólKouga megkéri a kezét… Kagome arra ébredt, hogy nagyon fázik. Borzongva ölelte szorosabban lábát.. „Mit jelenthet ez az álom? Rég nem láttam Kougát. Vajon gondol még rám?

 Muszáj beszélnem valakivel! Sango egy ideje már csak Mirokuval törődik, InuYasha úgysem hallgatna meg, Kikyou figyelmét pedig InuYasha köti le. Seshomaru nem értene meg, neki felesleges beszélnem. Tudom már: Kouga! Ő meghallgat majd!

Kagome hirtelen leugrott a fáról, és elindult. Lábai szinte maguktól mozogtak Meg is lepődött, amikor a farkasverem bejáratánál találta magát, de végül bement. A farkashorda tagjai kitörő örömmel fogadták.

- Szervusz, hugi!

- Sziasztok! Kouga hol van?

Miután útbaigazítást kapott, elindult a falkavezér keresésére. Meg is találta, ám mellette egy másik lány ült. Kagome a bejárat mögül, félhomályból nézte őket. Az ismeretlen lány ránézett Kougára, majd lassan átölelte. Kouga a szemébe nézett. Szájuk lassan közeledett a másikéhoz.

- Szervusz, Kouga. A párocska ijedten rebbent szét.

- Kagome?

- Nocsak, még emlékszel a nevemre?- gúnyolódott önmagát is meglepve a lány.

- Már hogyne emlékeznék! Gyere, ülj ide és…

- Hagyj békén! Emlékszel, mit mondtál nekem az utolsó találkozásunkkor? Azt, hogy várjak rád! Én vártam! De úgy látom, te nem!- azzal elrohant. Kouga és az ismeretlen lány követte.

- Várj!

- Hagyj engem!

- Kagome!

- Majd én beszélek vele.- szólalt meg végre az ismeretlen. Kouga hátra maradt, a lány pedig felkutatta Kagomet, aki egy bokor mögé bújt.

- Szia. Ne haragudj, de nem értem azt a veszekedést.

- Pedig egyszerű. A barátod elhitette velem, hogy szeret, és mikor utoljára elváltunk- körülbelül két hónapja- azt kérte várjak rá. Sajnálom a jelenetet. Eltűnök az életetekből. Elegem van! Viszlát.

- Várj! Még nem is tudom a neved!

- Kagome vagyok.

- Örvendek. Az én nevem Ayame. Figyelj, ha nem zavar, maradj velünk vacsorára! Biztosan Kougával is rengeteg megbeszélnivalótok van.

- Nem. Ne haragudj, de elegem van!

Ayame karonfogta Kagomet. Nagyon szimpatikus volt neki a lány. Elhatározta, hogy ráveszi, hogy fogadja el a meghívást, és első adandó alkalommal számol szerelmével tettéért. Kagome rendes lány, miért törte össze a szívét?

- Tudod, nem értem, miért van eleged!

Kagome érezte, hogy nem bírja magában tartani mondanivalóját.

- Először jött InuYasha, mondhatom, én persze beleszerettem, de persze ő ragaszkodik Kikyouhoz! Nem értem, miért, hiszen nem egyszer bizonyítottam, hogy szeretem!

Közben megismertem Kougát, aki megkérte a kezem, de nemet mondtam, mert már teljesen össze voltam zavarodva! De tudtam, hogy ennek ellenére szeret! Aztán ma sokat gondoltam rá, és idejöttem beszélni vele, mert… De miért mondom el ezt neked?

- Nekem elmondhatod! Kérlek, bízz bennem! Akkor maradsz vacsorára?

- Nem bánom.

A két lány még sokáig sétált. Mindketten furcsállták, hogy ennyire bíznak a másikban. Csak most ismerték meg egymást, és máris a legnagyobb titkaikat osztották meg egymással. Már hajnalodott, amikor visszaindultak a farkasverembe. Félúton azonban mindkettejükön rossz érzés lett úrrá. Hamarosan egy hatalmas medveszellem lépett ki a fák közül. Ayame halálra rémült, és tétlenül álldogált, míg barátnője egyetlen szent nyílvesszővel leterítette a szellemet. A nap már felkelt, mikor visszaértek.

- Hát, ebből reggeli lesz!- nevetett a farkasszellem lány.

Kouga aggódva sietett a közeledő lányok felé

- Na végre! Azt hittem, valami…

- Tessék, visszahoztam a szerelmed épségben. Ne haragudj, de nem maradhatok. Sangoék már biztos aggódnak miattam. Viszlát!

Azzal Kagome visszatért InuYasháékhoz. A hanyou kiabált vele, hogy hol volt, de egyből elhallgatott, mikor a lány kijelentette, nincs kedve senkivel vitázni. Ezen mindenki nagyon meglepődött. Úgy döntöttek, hogy egyelőre nem mennek tovább. Aznap estefele egy különös lány jelent meg táborukban.

- Ayame?

- Kagome!

- Mi a baj?

- Hát… Kouga elküldött!- Ayame sírva borult barátnője vállára- Azt mondta, téged szeret!

- Ne sírj! Biztos meggondolja majd magát!

- Úgy gondolod?

- Kouga!

- Igen én vagyok. És nekünk beszélnünk kell. Most!

- Mit akarsz tőle?- kiáltott Sango

- A szerelmét.

- Az soha nem lesz a tiéd! Kotródj! - kiabált magából kikelve InuYasha

Kouga csak mosolygott, felkapta Kagomet és el akart futni vele. Azonban a csonttörő megállította. A szellem összerogyott, a lány kiugrott a karjai közül és odarohant Sangohoz.

- Köszönöm!- és megölelte barátnőjét.

Kouga mozdulni sem tudott a fájdalomtól. Végül a csapat beleegyezett, hogy az éjszakát velük töltse. Ayame hazament a keleti falkához, mivel onnan származott. De előtte könnyes búcsút vett Kagometól.

Aznap este Kagome nem tudott aludni, elindult hát annak a fának a keresésére, amin előző este elaludt. Nem tudta, miért keresi, de nem érdekelte. Mikor rátalált búvóhelyére, gyorsan felmászott, és térdére hajtotta a fejét. Nagyon sokáig ült így, álmatlanul, gondolataiba merülve és könnyeivel viaskodva. Mikor a nap már felkelőben volt, a torkát szorító érzés eluralkodott rajta, és könnyei hatalmas erővel törtek felszínre. A lány hangos sírásba kezdett.” InuYasha Kikyout szereti! És Kouga… ő meg Ayameval volt! Ki tudja, mi történt köztük! De én nem szeretem őt! Vagy mégis? Mit érzek? Miért zavarodtam össze? Ekkor szörnyű gondolat hasított fejébe: „Talán nincs itt semmi keresnivalóm? A jövőbe tartozom? Igen, nehéz elfogadni, de ez lehet a baj. Akkor viszont vissza kell mennem!!! Ne… De ha így kell lennie, nem éri meg halogatni.” Ha felkelnek, elbúcsúzik a többiektől, és hazatér… örökre!”

Kagome lassan lekászálódott a fáról. Mikor visszaért táborhelyükre, a társai éppen ébredeztek.

- Jó reggelt mindenkinek!- mosolygott a lány

- Hát te meg hol voltál?- kérdezte álmosan Miroku.

Kagome nem válaszolt. Letérdelt a szerzetes mellé, és reggeli üdvözlésképpen szorosan magához ölelte. Aztán Shippot ölelte át. Ezután jött Kikyou, végül Sango, akit perceken át ölelt szorosan magához

- Jaj, Sango… Kölcsönadod Kirarát?

- Persze! De mire kell?

Nem mondhatom meg- majd suttogóra fogta hangját- Ne aggódj, visszajövök hozzád! InuYasha, Kouga, elkísérnétek?

- Keh, nagylány vagy már! Nem folyton nekem kéne megvédeni téged, mikor hatalmas erőd van!- kiabált a hanyou.

- Kagome én elkísérlek!- jött Kouga válasza.

Kagome erre szorosan megölelte InuYashát.

- Sajnálom!

- Micsoda? Mit?

- Hogy a szerelmed útjába akartam állni. Jössz, Kouga?

A két fiatal felültek Kirarára, aki Kagome utasítására a kúthoz vitte őket. Mikor leszálltak, a lány így szólt:

- Tudod, ezt nem így terveztem. Egyszerre akartam elbúcsúzni tőletek

- Mi? Elbúcsúzni?

- Igen. Hazamegyek. Viszlát.- azzal átkarolta Kougát.

- Ne hagyj itt!

- Sajnálom, hogy nem lehetünk együtt!

- Kagome, én szeretlek!

- A szerelmünk lehetetlen. Sajnálom! Felejts el!

A farkasszellem értetlenül nézett szerelmére, majd még szorosabban ölelte és… megcsókolta. Ajkaik éppenhogy összeértek, Kagome ellökte magától a fiút, majd lassan elhátrált tőle, és beleugrott a kútba.

Kouga sötétedés után tért vissza a többiekhez. Mikor meglátta a közeledő Sangot, gyorsan letörölte a könnycseppeket az arcáról. Mikor kiderült, hogy nincs semmi baj, Sango és Kouga aludni tértek. Ám a farkasfiú szemére sokáig nem jött álom. Valahányszor behunyta a szemét, érezte, ahogy Kagome ajkai az övéihez érnek… Mikor már nem bírta tovább, felállt és megkereste szerelme kedvenc fáját. Meg is találta, és felmászott rá. Valami különös érzés szorította a torkát, mintha sírni akarna… ordítani, hogy szerelme meghallja…

A holdat bámulva egy- egy könnycsepp csordult ki szemeiből

- Kagome, vajon hol vagy most? Bárcsak ne csókoltam volna meg!

- Aha, szóval jól sejtettem!

- Sango!- a lány felmászott a fára és leült a szellem mellé.

- Éreztem, hogy történt valami köztetek! De ne aggódj! Kagome ígéretet tett nekem, hogy visszajön. Látod még, csak bízz benne!

- Komolyan?

- Igen. Hidd el, ha idejön, arról te is tudni fogsz!

- Elhiszem. De tudod, egy percre sem tudom kiverni őt a fejemből! Állandóan látom az arcát, és szinte érzem a csókját!- a farkasfiúnak fogalma sem volt, hogy a modern Tokióban egy Kagome Higurasi nevű lány ugyanezt érzi…

Másnap reggel Kagome fáradtan szállt ki az ágyból. Nagyon későn sikerült elaludnia, ráadásul Kougával álmodott. Elindult a suliba. Órákon majdnem elaludt. Nehezen vallotta be, de nagyon hiányoztak neki barátai. Sangonak megígérte, hogy visszamegy hozzá… Hazaérve első útja a szentélybe vezetett. Nehezen, de megállta, hogy ne ugorjon bele a kútba. Végül felszaladt a szobájába, és ledobta magát az ágyra. Nem akart semmire gondolni. Nem akart érezni… Mikor úgy ahogy összeszedte magát, felkelt tanulni. Este vacsora nélkül feküdt le, és megint későn aludt el…

Így telt el két hét. Kagome, Kouga, Sango is sokat szenvedett ez idő alatt. De hogy valami jó is legyen az önkéntes száműzetésben, Kagome javított a jegyein. A tizenötödik nap álmatlan estélyén Kagome barátnőjére gondolt.” Vissza fogok menni hozzá! Látnom kell! Így nem mehet tovább!”

Kikelt az ágyból, és gyorsan felöltözött. Az első ruhadarabokat kapta fel, amelyek kezébe akadtak: egy kék topot és egy zöld miniszoknyát. Ezeket barátnőitől kapta az első randija alkalmából. Azóta nem volt rajta. Mikor végzett az öltözéssel, kirohant a szentélybe, és belevetette magát a kútba. Odaát is este volt. Körülbelül egy órányi keresés után rátalált a csapatra. Mindenki aludt. Kagome leült Kouga mellé, és sokáig nézte. Végül csókot nyomott az arcára, és felkeltette Sangot.

Barátnője nagyon örült neki. Szorosan átölelte, és- ezen a lány is meglepődött- puszit nyomott az arcára. Sétálni indultak Mindenről kifaggatták egymást, ami történt. Mindketten megszabadultak a legnagyobb titkuktól: Sango a Miroku iránt táplált érzéseit tárta fel, Kagome pedig elmondta, hogy a kínhalál küszöbén állt az utóbbi időben, és fáj neki, hogy nem lehet Kougával. De még mindig nem biztos érzéseiben.

- Szóval nem tudod elfelejteni InuYashát. Igazam van?

- Azt hiszem. Bár ha Kougával vagyok, nem gondolok rá… Csak esténként, mikor egyedül vagyok a gondolataimmal.

- És ilyenkor rá is gondolsz?

- Igen. És őrülten fáj!- Kagome a démonirtó nyakába borult- Bárcsak ne csókolt volna meg! Ő mindig itt van a fejemben!

- Gondolkodj! Ha rá gondolsz, mit érzel?

- Végtelen fájdalmat… De ha velem van, akkor nem tudok másra gondolni!- „Ki kell mondanom!”- SZERETEM! BELEŐRÜLÖK!

- Én is szeretlek!

- Kouga!...

A szellem odalépett szerelméhez. Megpróbálta átölelni, de az elfutott.

- Emlékezz, mit mondtam! Én máshova tartozok! Felejts el, kérlek!

Mikor a lány visszaért a csapat táborához, megfogta Kirarát, és a magasba dobta. Mikor az átalakult, Kagome felugrott a hátára, és a kúthoz vitette magát. Mikor visszatért a világába, akkor jutott csak eszébe, hogy valami nem stimmel. Miért nem próbálta Kouga megállítani? Végülis nem nézett hátra, nem látta, mit tesz a fiú. Lehet, hogy Kouga már nem szereti? Talán túl sokat szenvedett, és most visszamegy Ayamehoz? „Hát igen, ez beleillene a képbe. Nem baj, legalább ők ketten boldogak lesznek…”

Tokióban már világosodott. Kagome éppen csak felkapta táskáját, és rohant is az iskolába. Aznap dolgozatot írtak. A lány nem tudott koncentrálni, végig máshol járt a feje. Ha nem érzéseit elemezte, akkor Kougára és Ayamera gondolt, vagy tervezgette a következő találkát Sangoval. Óra végén szinte üres lapot adott be. Három barátnőjével elmentek sétálni a közeli parkba. Kagome nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy figyelik. Sokáig időztek, és végül megbeszélték, hogy este találkoznak a mozinál. Tudták ugyanis, hogy Hoyo, az iskola legmenőbb sráca és a barátai is ott lesznek. Valami új horrorfilmet adnak majd.

Kagome hazament, és átöltözött. Mikor eljött a kilenc óra, kilépett a sötét utcára, és sietve elindult a mozi felé. Rossz érzése, hogy figyelik, felerősödött. A mozi előtt találkozott barátnőivel. A film valóban nagyon félelmetes volt. A szünetben a lány kiment sétálni. Befordult az egyik utcára, és sietve elindult. Már bánta, hogy sétálni indult. Az érzés, hogy valaki követi, rettegéssel töltötte el. Ekkor lassan megtorpant, és hátrafordult. Ékkőszilánkot érzett. Többet is.

- Ki van ott?

Erre a kérdésre az egyetlen utcalámpa pislogni kezdett, majd kialudt. Hűvös szellő söpört végig az utcán, majd egy sötét alak bontakozott ki a semmiből.

- Ka… Kagura?- rebegte a halálra rémült lány. Nevetés hallatszott

- Nocsak, nocsak, hát újra találkozunk!

- Kagura! Tudtam! Hogyhogy InuYasha még nem végzett veled? Akkor megúsztad, mert elmenekültél… De ha én nem is, InuYasha meg fog ölni!

Alig várom! De addig is, téged a másvilágra küldelek! Búcsúzz el az életedtől!

 Kagura bevetette a pengetáncot. A csapás eltalálta a lányt, aki térdre borult.

Mikor a szélboszorkány újra felemelte legyezőjét, egy sötét alak támadott rá. Kagome nem értett semmit, de egyre jobban forgott vele a világ… Végül ájultan esett össze.

A szobájában ébredt. Kikászálódott az ágyból, és erőtlenül elindult az ajtó felé. Már majdnem elérte a kilincset, mikor Kouga rontott be a szobába.

- Kagome! Hogy érzed magad?

- Kouga! Te mentettél meg?

- Ne beszélj! Most pihenned kell!- azzal ölbevette a lányt, és lefektette az ágyába.

- Azóta követlek, mióta visszajöttél. Nem tudom, hogy sikerült átjutnom. Talán azért engedett át a kapu, mert mindennél jobban akartam. Mikor láttam, hogy az a boszorkány rádtámadott, egyből harcba lendültem.

- Köszönöm… De vissza kell menned! Mi nem…

- Micsoda? Visszaküldesz?

- Így lesz a legjobb…- mindketten elhallgattak. Végül a farkasfiú szólalt meg:

- Ahogy gondolod. De várni fogok rád…- Azzal elindult a szoba kijárata felé. Már majdnem kilépett az ajtón, mikor hirtelen térdre rogyott, és megmarkolta a hasát.

- Kouga!- a lány fájdalmát elfelejtve odarohant szerelméhez.- Mi a baj?

- Semmi…

Kagome elvette a fiú kezét a hasától, és meglátta a sebet, amit valószínűleg a szélboszorkány elleni harcban szerzett.

- Itt maradsz! El kell látnom a sebeidet!- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon a lány. Odavezette Kougát az ágyhoz, és kötszert szerzett. Miután ellátta a sebeit, lefektette az ágyra.

- Ma este maradj itt! Megyek, hozok egy hálózsákot.

- Nem kell! Elalszom a földön is!

- Jaj, te buta! Magamnak hozom! Te az ágyon fogsz aludni!

- Várj!- Kouga elkapta a lány karját.- Ha te a földön alszol, akkor én is!

- Ugyan már…

- Ezen az ágyon elférünk ketten is!

- Micsoda!?- a lány elpirult- Dehogy alszom melletted!

- Ne vitatkozz már!- a farkasfiú felkapta a lányt és lefektette az ágyra. Utána melléfeküdt.

- Kouga, ne…

- Maradj már csöndben! Inkább aludjunk, mert fáradt vagyok!

Kagomen látszott, hogy szívesen folytatná a vitatkozást, de valamiért letett a szándékáról, és behunyta a szemét. Kouga egy ideig nézte a mellette fekvő szépséget, aztán átkarolta és ő is lehunyta a szemét.

Másnap reggel Kagome későn kelt fel. Szétnézett Kouga után, de az nem volt sehol. „ Hát igen. Biztos visszament.”- Gondolta a lány és odasétált az ablakhoz, hogy széthúzza a függönyt.

- Hát felkeltél?

- Oh… Kouga… Azt hittem…

- Hogy visszamentem? Dehogyis!- nevetett a szellem.

Aznap délelőtt Kagome bemutatta a fiút a családjának. Mindenki kitörő örömmel fogadta. A lány édesanyja felajánlotta, hogy menjenek el ruhákat vásárolni neki, aztán beülhetnének valahova ebédelni. Bár mindketten tagadták, hogy járnak, a család minden tagja átlátott rajtuk. Végülis elfogadták az ajánlatot, és elmentek vásárolni. A farkas addig Kagome apjának egyik régi ruhájában volt. Végül egy ujjatlan és egy normális pólóval, illetve két nadrággal távoztak a boltból. Mikor hazaértek, mindketten átöltöztek. Kouga különös dolgot vett észre: rajtuk kívül nem volt senki otthon. Rohant is, hogy elújságolja a hírt Kagoménak. Berontott a lány szobájába, de a következő pillanatban megtorpant. A lány egy szál fehérneműben állt előtte. Egy csapásra megfeledkezett mondanivalójáról, csak bámulta szerelme gyönyörű testét, aki viszont szóhoz se jutott. Végül odalépett, és szorosan magához ölelte a lányt.

- Mit csinálsz?- kiáltott remegve Kagome.

- Csak mi vagyunk itthon! Használjuk ki!

- Micsoda? Te perverz!- Kagome ellökte magától a fiút

Mikor egymás szemébe néztek, a lány nagyon megrémült: A farkasfiú szemében lévő csendes derűt végtelen, szikrázó láng váltotta fel. Utoljára akkor látszott ez a vad tűz, mikor majdnem végzett InuYashával. Megragadta a lány karját, és magához rántotta. Kagome felsikított a fájdalomtól. A szellem ezzel mit sem törődve két kézzel megfogta szerelme arcát, a magáéhoz húzta, és megcsókolta.

Kagome próbált szabadulni, de mikor el akart húzódni, Kouga keze arcáról derekára vándorolt, és hihetetlen erővel, de mégis gyengéden szorította magához a lányt. Az percekig próbálkozott a meneküléssel- eredménytelenül. Végül megnyugodott. Ezt Kouga észrevette, és elengedte. Nagyon sokáig nézték szótlanul egymást. Végül Kagome lépett oda a farkasfiúhoz, és folytatta a csókot, ott, ahol befejezték

THE END

                                                                                                                                    By: Botan