Az éjszaka csodája

 Egy átlagos nap Rin életében. Futkosás a réten, virág szedés, és rengeteg játék átlagba véve Ah-Unnal. Ez a nap is így telt el. Már megvacsorázott, és játszott Ah-Unnal. Sesshoumaru és Yaken távol voltak. Az este halkan telt, Rin is már ásítozott. Ah-Un két feje Rin vállára hajlott, jelezve, hogy ideje már aludni. Rin csak nevetett, majd egy újabb ásítás követte. A sárkányló egyik feje felemelkedett és a közeli hegyre tévedt. Majd egy farkas üvöltés rázta meg a környéket. Rin is felnézett, majd meglátta a szikla szirten álló ordast. Egy újabbat ordított. Rin szemébe könnyek gyűltek, ahogy az emlékek feltörtek fiatal szívében. Újra az erdő sűrűjében futott egy szellem felé, amely egyre csak távolodott tőle. Egy kiálló ágban elbotlott majd a földre esett. A farkasok pedig ezen pillanatra vártak ráugrottak, és széjjel tépték.
 Az éjjel csendjét csupán Yaken szavai verték fel.
- Nagyuram mingyárt ott vagyunk.
Meg is érkeztek. Ah-Un ült a földön, és bóbiskolt.
- Hol van az a lány? – kérdezte Yaken.
Sesshoumaru meg sem hallotta ezen szavakat. Egy fához ment. Rin a fa tövében ült összehúzódva és bömbölve. Sesshoumaru lehajolt. Csak nézte a kisírt szemeket majd megszólalt.
- Neked már aludni kéne.
- Sesshoumaru nagyúr... – és sírva átölelte a szellemet.
Yaken meglátta, hogy mit csinál a kicsi. Azonnal kommentálni kezdett.
- Miért sírsz? – kérdezte Sesshoumaru
- Láttam fent. Az a farkas volt, az ölt meg.
- Nem hiszem. Rin, nem minden farkas rossz.
- De Sesshoumaru nagyúr...
Yaken csak hallgatta a beszélgetést. És majd megszakadt a szíve. Csak fogta Ah-Un kantárját. A sárkányló félszemmel figyelte Yakent, és horkantott eggyet. Erre Yakennek eszébe jutott valami.
- Nagyuram, szerintem Rin nem fog addig aludni, míg meg nem nyugszik, és a felhők közt igazán hamar megnyugodna.
Sesshoumaru Rinre nézett. A Kicsi értetlenül figyelte kettőjüket. Sesshoumaru felemelte a kicsit és Ah-Unhoz ment. Feltette a kicsit, és ő is felszállt. Persze Yaken is, pont az ötlet szerzője maradjon ki a buliból?
A következő pillanatban már Rin nevetése rázta fel a környéket. Ahogy a szél fújta, mindkét kezét szét téve, szárnyalt a levegőben. Sesshoumaru azért fogta, nehogy a végén lehuppanjon a sárkánylóról. Az éjjeli égbolton különleges látvány volt a repülő sárkányló, rajta egy aprócska, nevető kislány, a hátánál egy szellem, és annak hátánál egy kis varangy. Ahogy repültek Rin hirtelen Sesshoumaru ölébe zuhant, és elaludt. Most Sesshoumaru rukkolt elő valamivel.
Egy farkas barlang előtt szállt le. A nyüszítéstől Rin is felébredt. Ijedten bújt Sesshoumaruhoz. Ginta és Hakkaku léptek ki a barlangból.
- Hol van Kouga? – kérdezte Sesshoumaru.
- Ő nincs itt. Minket ideküldött mert Ayame hercegnő falkáját megtámadták. Segítettünk neki.
Ekkor lépett ki a barlangból Ayame. Vörös tincsei csak úgy szikráztak az éjszakában.
- Mit keres itt ez a kutyaszellem? – kérdezte a két szellemtől.
- Ő Kouga ismerőse. Épp Kougát kereste.
- Értem.
- Ayame. – szólalt meg Seshoumaru – Ha nem tévedek ez a neved?
- Igen? Kit tisztelhetek benned?
- A nevem Sesshoumaru, a nyugati területek...
- Hallottam rólad. Apád a nagy Inu no Taishou volt.
- Igen. Értessz a gyerekekhez?
- Mért kérded?
- Ezt a gyereket holnap estig itt hagynám. Retteg a farkasoktól, mióta Kouga farkasai megölték.
Rin Ayaméra nézett. A farkas szellem Ah-Unhoz lépett és leemelte a gyereket.
- Akkor holnap várlak.
Ah-Un felszállt, majd Yakent Sesshoumaru leverte maga mögül.
- Őt itt hagyom, csak azért, hogy ismerjen valakit. – majd elszállt.
Ayame bevitte Rint a barlangba. Letelepedett a bundákra és szorosan magához ölelte Rint.
- Fázol? – kérdezte érezve, hogy a kicsi reszket.
- Nem. – jött a válasz.
- Ha bánt valami szólj, értem hogy félsz, de tőlem nem kell tarts, sose bántanálak.
Rin a szellemnő szemébe nézett. Megnyugtatta annak vöröslően nyugodt szemei. Elmosolyodott. Ayame is elmosolyodott. Hirtelen Rin feje a bundákra esett. Álmaiban Ayaméval játszott. Míg ő álmodott, addig Yakennek meggyűlt a baja egy farkassal. Elvette a botot a varangytól. Yaken kikapta a szájából és fejbe verte, erre, a farkas megkergette. Csupán a reggel hozott volna nyugvást a fejére, de Rin gondoskodott arról, hogy Yaken ne aludhasson. A hátához futott és felrázta.
- Gyere Yaken mester megmutatom Hakkakunak és Gintának, hogy hogyan kell halat fogni.
Szegény Yaken, ő fogta az összes halat, és ő kapott egy picike falatot a sült halból. Este aztán megjött Sesshumaru is. Yaken egyenest a sárkánylóra pattant. A farkas is követte. Yaken idegesen akarta fejbe verni de az ordas leugrott. Rin épp pár farkassal játszott. Ayame még kért egy percet Sesshoumarutól.
- Látod. Nem kell félj a farkasoktól. De azért vigyázz. A farkasok veszélyesek. Ha éhesek még megtámadhatnak.
Rin átölelte Ayamét, és adott neki egy puszit.