Inuyasha kezére forró ostor tekergett, mi a magasba
rántotta, szinte kitépve a csuklóját, mi fájdalmasan
megroppant. A kegyetlen csóva a magasba csapta a fiút, kinek
testén azonnal jeges borzongás futott fel ,miközben a maró
kín parázslóan felperzselte az izmait és felszántotta a
bőrét. Inuyasha teste tehetetlen rongybabaként süvített a
levegőben, egyetlen, remegő, elmosódott folttá változtatva,
mi körül forrón csillantak fel a vércseppek. A fiú azt
hitte, hogy elájul, de próbálta ébren tartani magát, pedig
nem kívánta azt az érzést, mi fojtogatta most egész lényét.
Az ostor egy sziszegő mozdulattal most a nyaka köré
csavarodott és hátra csuklatta a fejét. Inuyasha csontjai
halkan megreccsentek, bőre sercegve füstölögni kezdett,
miközben szájából elfojtott, kíntól gyenge hörgés buggyant
elő. A csáp újra megvonaglott a levegőben, majd a földhöz
csapta a félszellemet. Inuyasha teste elterült a földön,
keze mozdulatlanul szorongatta a levegőt. Feléje
tornyosultak az árnyak. A vibráló ostor újra előtekergett a
köd mögül, mint egy ádáz kígyó, mi mindjárt halálra marja. A
fiú szemei hirtelen kikerekedtek, amint eltaszította magát a
földtől. A csáp belefúródott a földbe, majd felszántotta
óriási sebet szántva rá, miből vérként előbuggyant a láva. A
fiú fájalmasan fellélegzett. Hirtelen a köd életre kelt és
elöntötte. A szürkés gomolygás csipogva ölelte körül testét.
Épp hogy ki tudott térni Menomaru kardja elől, mi
alattomosan tört elő a lepkék zápora mögül. Inuyasha kitört
a hullámzó bogárrengeteg mögül, mit hirtelen mindenható fény
sorvasztott el. A tükör megperdült tengelye körül, miközben
gonoszul felvillant. A fiú újra elrugaszkodott a földtől,
alatta hatalmas robajjal süvített el a sorvasztó fény, mint
egy vad vonat. Inuyasha halvány mosolyt ejtett, mikor teste
görcsösen megrázkódott. A kimonója felszakadt. A fiú remegve
a földre rogyott, de nem pihenhetett meg, mert a sercegő
villám újra feléje sújtott. Sikerült újra elugrania. Forró
sziklák csapódtak az arcának.
-Látom menekülsz előlünk te kis korcs. De igazad van. Semmi
esélyed sincs ellenünk...
Kaguya szelíden mosolygott lila kimonójában, mikor langy
virágzápor birította el a testét, miből kivetkőzve
megmutatta gonosz vigyorát, csillogás nélküli szemeit, és
mérgezett haját, mi romlottan meglobogott a gomolygó ködben.
A tükör felvillant sátáni fényeket festve arcára, miből a
fényvihar őrjöngve előrobbant. A fiú maga elé rántotta a
Tetsuigát, mivel felfogta a maró sugárt, de a fényben
hirtelen kék szikrák jelentek meg. A villám sziszegve
belemart a kardba. Inuyasha felhörgött fájdalmában. Hiten
újra lesújtott, de Inuyasha újra felfogta a karddal a
csapást. Kaguya kezét kecsesen kinyújtotta, miből süvítve
előtört a vörös, hegyes kis csáp mohón kapva a félszellem
fele. Inuyasha izmai megdermedtek. Halkan várta a végzetes
csapást. Hirtelen Hayu ostora megállította Kaguya csápját
köréje tekeredve. A nő arany, hideg tekintetével a nőre
pillantott:
-Ő az enyém...
Kaguya arca eltorzult a sötét dühtől. A két csáp sziszegve
elengedte egymást, majd újra egymásnak rontottak és
belemartak egymásba. Vibrálva megremegett a levegő. Bűdülve
újra összecsaptak, mire Kaguyáé fröcsögve szétrobbant. Hayu
félelmetes higgadtsággal a magasba szökkent és riválisa fele
nyújtotta ki villogó kezét, mikor hirtelen felragyogott a
tükör. Hayu alakja elhalványult, majd sisteregve
szertefoszlott...
-Már megint kezdik...-sóhajtott fel Hiten.
-Pedig most a vendéggel kellene foglalkozni.
Kutyuli!-füttyentett fel gonoszul Menomaru.
Lepkék zápora hullott alá, mik örvényölve a magasba lökték a
félszellemet. A rovarok vonagló hurrikánja a magasba
hajította a fiút, kibe azonnal belemartak a villámok. A
Tetsuiga félig-meddig elnyelte a szikrákat. Inuyasha a
földre esett. Kimonója szakadtan lengett le róla
szétmarcangolt rongyként, miközben sebeiből előbuggyanó vére
összemaszatolta testét. Hiten feléje rántotta újra a
lándzsáját, mikor hirtelen Inuyasha kétségbeesetten felkiáltott:
-Szélborda!!!!!!!!!!!!
A kardból bömbölva előrobbant a sárgás fény, mibe
belefulladt Hiten mosolya, Menomaru lenéző pillantása és
Kaguya előre szökkenő kecsessége. A szélborda lassan
elcsendesedett. Kénes füst gomolygott az ellenfelek helyén.
Inuyasha felsóhajtott, miközben megszorította mellkasát.
Hirtelen a semmiből vörös csáp lövelt elő és bele mélyedt a
vállába. A fiú szája kitárult, de hang nem jött ki belőle,
csak néma rikoltozás. A vér sugárban spriccelt elő sebéből,
mikor a csáp kitépte magát belőle. Kaguya, Menomaru, Hayu és
Hiten alakja kimérten összeállt. Inuyasha rémülten
felmordult. Menomaru elégedetten megszólalt:
-Mi az? Egy halottat nem tudsz megölni.
-Arra már én is rájötem, hogy döglöttek vagytok, érzem a
testetekből áradó bűzt, de nem zombik vagytok.
-Nem...Egy itt a pokol korcs...A démonok pokla. Minen gonosz
lény ide kerül. Látod...Megöltél minket és itt vagyunk. De
te is itt vagy.
-Nem kell kutyának lennem ahhoz, hogy ne érezzem belőled az
életet.-hunyorgott Hiten-Mint derült égből a villmcsapás,
érkeztél ide közénk élve. Hogy hogyan kerültél ide, nyugi,
fogalmun sincs. A lényeg, hogy itt vagy.-azzal a lánzdsáján
gonosz, kék szikre tekergett fel.
-Ez itt a túlvilág. A z élet tükrének másik oldala. Te élsz.
De most, ha megölünk, már nem mehetsz el innen. Örökre itt
maradsz akkor velünk.-ragyogott fel Kaguya tükre.
-Örökre játszani fogunk kutya.-azzal a magasba emelte a
lándzsát.
-Hölgyek, urak, mindenki állj.-csitította a hörgő démonokat
Menomaru-Úgy gondolom, mindenkinek jár a dicsőség. Azt
javaslom bírjuk együtt maradásra ezt a fattyút.
Rikácsoló nevetés tört elő a démonokból, mi egyetlen,
hullámzó, artikulátlan robajjá folyt össze.
Menomaru szeme vörösen felragyogott.
Hayu kezén vibrálva előtekergett az ostor, mint egy elbűvölt
kígyó.
Hiten lándzsája kékesen a magasba csapott.
Kaguya tükre megperdült maga körül és felvillant...