1. fejezet: Csak egy csók...

A hold ezüstösen ragyogott az esti égbolton. A szél halkan
suhogott a fák közt, ám a lágy, szelíd morajlást nem
természetes erő okozta. Egy kis forgószél suhant el az
erdőbe, körülötte vérfagyasztó vonyítás zengett fájdalmas
kórusként. Egy fiú fürdött a furcsa szélben, mely hullámzott
erős teste körül.
Kouga megállt. Zihállt, torkából csalódottan sziszegett a
levegő:
-Naraku...
Izmos kezéről patakzotta vér. Megnyalta magát, majd vörös
sebű farkasaira pillantott bánatos, kék szemeivel. Az egyik
állat odasimult lábához, és megnyalta Kouga egyik sebét,
miből szaporán bugyogott a vér. A farkasfiú elmosolygott:
-Csak a csatát nyerte meg, de a háborút nem.
Hirtelen zaj hallatszott a bozótból. Kouga izmai
megfeszültek, bár ösztönei súgták, hogy nincs mitől
tartania. Valami csillogott a fák közt. Egy gyönyörűséges,
zöldes szempár volt, ami végigmérte a fiú minden, számára
szépséges domborulatját, majd mikor kiélvezte a látványt,
amit a felső, mezíttelen test nyújtott neki, mert Kouga a
folyóban akarta lemosni magáról a vért, előbukkant a
tulajdonosa is. Egy fiatal, szépséges lány volt. Vöröses
haja meglobogott a langyos szélben. Szemei még mindig
ragyogtak,de mosolytalan ajkai mögül csak egy zavarodott
szó jött elő:
-Kouga...
-Ayame? Mióta követsz engem?
-Nem követtelek. Éreztem a vér szagát, és a tiédet.
Megijedtem...
-Miattam ne aggódj.
-Hol van Kagome?
-Kagome? Mit keresne ő itt?
-Ő a te asszonyod, nem igaz?
-De igen.- válaszolta furcsa hanglejtéssel Kouga, amelybe
egy kis kétely, mégis erős határozottság vegyült.
-Akkor miért nincs veled?
Kouga erre nem tudott válaszolni. Némán meredt vissza a
lányra. Ayame zöldes szemeit a földre vetette, mert kissé
zavarban volt, hogy szerelme, a nagy Kouga előtte áll
félmeztelenül, de a vágy, hogy újra lássa a kívánatos
testet, legyőzte benne a szégyent és újra rámeredt a fiúra:
-Miért nem keresel valaki mást? Miért kergetsz álmokat?
Miért nem akarod bevallani magadnak, hogy ő nem szeret
téged?-azzal egy könny buggyant elő derengő szemeiből.
Kouga nem tudott válaszolni. Most ő sütötte le tekintetét,
de amint pár perc, fájdalmas szünet után Ayame újra
megszólalt újra rá kellett néznie a lányra. Nem bírta
elviselni a földre hulló könnyek látványát, igaz, amint
belemélyedt az őtet csodáló tekintetbe, a forrásukat látta
meg. Az egyik, dagadó könnyben saját arca tükröződött,
saját, derengő arca, miről mégiscsak valami melegség áradt a
lány iránt, mert Ayame minden egyes szava megbénította.
Minden egyes hang hatalmas érzelemviharként omlott rá. Ayame
állt, majd közelebb lépett Kougához:
-De nem vagy egyedül...Én is csak egy álmot kergetek. Egy
álmot, hogy veled lehessek.
Kouga szemei is derengeni kezdtek, de büszkeségből egy
könnyet sem engedtek.A fiú már nem bírta elviselni a lány
fájdalmát. Ruháit felvette a földről, majd elindult Ayame
felé. Elsétált mellette...Kouga hallotta, amint Ayame
könnyei megkoppannak a part kövein.
-Ayame...Nem akarok neked fájdalmat okozni. Azt akarom, hogy
boldog légy. Szép lány vagy. Bár, másként történt volna az
egész...De a szívem már másé. Ezt meg kell értened. Szeretem
Kagomét.
-Kouga?
A fiú megfordult. Néhány percre elvakították Ayame könnyei:
-Megértem Kouga, megértem, hogy másé a szíved. Az enyém a
tied. Sosem fogom feladni...Azt akarom, hogy tudd, bármi is
törénjék, tudd Koga, én SZERETLEK téged, és melletted fogok
állni, ha kell barátként, de tudd, rám mindig számíthatsz,
mindig lesz hely a szívemben a számodra.
Kouga becsukta a szemeit. Nem akart sírni. Utána sarkon
fordult, de Ayame újra megszólalt:
-Kouga.
A fiú megállt. Érezte, ahogy a lány sejmes kezei
végigsimogatják felső testét, gyenegéden és szelíden. Mintha
egy hangyasereg futott volna végig minden porcikáján, Kouga
megborzongott valami miatt, mert több volt Ayama
érintésében...Több volt mint puszta, kéjes vágy...Tiszta
szeretettől voltak forrók a kezei. Kouga is megsimította a
szerelmes kezet. Érezte, ahogy megborzong a lány a
viszonzott érintésre.
-Kouga, tudom, hogy a szíved másé, de kérlek, teljesítsd egy
kérésemet...-suttogta Ayame.
A kívánságot csak ketten hallották. Az ezüstös holdfényben
két árnyék volt látható, amelyek néhány pillanatra eggyé
váltak, amint Kouga izmos teste megérintette a lány szaporán
verő szívét, amely majdnem kiugrott a helyéről. Csak néhány
pillanat volt. Az egyik árnyék hirtelen egyedül maradt.
-Mindeig szeretni foglak...-suttogta Ayame.
A szél szárnyán halotta Kouga a szavakat, de nem válaszolt
rájuk.
A lány sokáig állt mozdulatlanul. Selymes haját lengette a
meleg szél, majd remegő kezeivel megérintette ajkait.
Szemeit egy pillanatra becsukta. Mikor kinyíltak ezüstös
ragyogással telt meg a levegő, amint az édes könnyek eggyé
váltak az éj csillagaival, mögöttük egy apró, mégis
érzelemdús mosollyal. Csendes szavai csitították szaporán
verő szívét:
-Szeretlek...-azzal becsukta szemeit és álmodott.
Az egészet elölről...
Újra és újra, miközben arcán ott ragyogtak az est csillagai.

2. fejezet: Az asszonyom vagy Ayame

Vészjósló, sötét csend burjánzott a lila ködben, benne egy
hosszú, fekete hajú férfi ült nyugodtan, várakozva,
alattomosan, gonoszan...Naraku szemei tökéletesen semlegesek
voltak, a szavakat szelíden ejtette ki:
-Kagura...Itt az idő...Kezd terhessé válni számomra a
farkasfiú. Hozd el a testében lévő ékkőszilánkokat és a
fejét. A testét vesd oda a mezei vadaknak, hadd falják fel a
saját, kiéhezett farkasai.
Kagura szemei vörösen felvillantak:
-Örömmel Naraku.

Egy vörös hajú lány sétált az erdőben. Szépséges, zöld
szemei vidáman ragyogtak, miközben sejmes ujjaival újra és
újra megérintette ajkait, mik még mindig bizseregtek Kouga
csókjától. Ayame elmosolygott, szemeire langy köd borult,
amint felidézte az éjszakát.
Kouga becsukta a szemeit. Nem akart sírni. Utána sarkon
fordult, de Ayame újra megszólalt:
-Kouga.
A fiú megállt. Érezte, ahogy a lány sejmes kezei
végigsimogatják felső testét, gyenegéden és szelíden. Mintha
egy hangyasereg futott volna végig minden porcikáján, Kouga
megborzongott valami miatt, mert több volt Ayama
érintésében...Több volt mint puszta, kéjes vágy...Tiszta
szeretettől voltak forrók a kezei. Kouga is megsimította a
szerelmes kezet. Érezte, ahogy megborzong a lány a
viszonzott érintésre.
-Kouga, tudom, hogy a szíved másé, de kérlek, teljesítsd egy
kérésemet...-suttogta Ayame.
A lány boldog volt. Ayame tiszta szívből szerette Kougát.
Sokszor álmodott vele, gyakran verejtékben fürödve ébredt
fel a kellemes, vad vágyakból, mert képzeletében a fiú olyan
őszintén és szenvedélyesen szerette, mint ő. Ayame arcára
bíbor vörösség terült szét.
Hirtelen vérfagyasztó vonyítás robaja ömlött rá az álmokból
felriadt lányra. Óiási szörnyeteg rontott elő a fák mögül,
amelynek hatalmas szája akkorára tárult ki, mintha egy egész
falkát akart volna elnyelni, pedig Ayame most egyedül volt.
A pengeéles agyarak mögül a nyál elöntötte a levegőt. A
lányt teljesen váratlanul érte a támadás, olyan hirtelen
rontott elő a kígyó szerű bestia, hogy az ösztönei sem
reagáltak. Vér melegét érezte magán. Sikoltozni készült, ám
ráeszmélt, hogy nem ő vérzik. A szörny esett két darabra, őt
pedig egy férfi vitte, aki szélen szállt. Ayame akaratlanul
is átölelte megmentőjét, miközben arcát belefúrta a fiú
farkasbundájába. Szemei megcsillantak, ám amint fejét
felkapta a döbbenet nagygobb lett a csodálatnál. Nem Kouga
karjaiban volt. Rövid, fekete hajú fiú mosolygott rá erős,
mégis szelíd barna szemekkel. Ayame nem tudott megszólalni,
csak bénultan figyelte megmentőjét. Az idegen megállt és
letette a meglepődött lányt. A fiú is farkasdémon volt,
érezte a szagán és persze látszott is rajta, de idősebb volt
Kougánál.
-Nincs semmi bajod szépséges hölgyem?
-Nincs. Te ki vagy?
-A nevem Hara. Egy ilyen törékeny teremtésnek nem szabadna
egyedül lennie az erdőben.
-Köszönöm hogy megmentettél. De nem voltam veszélyben.
-Én nem úgy láttam. Ha fél másodperccel később jövök
elevenen fel falt volna az a szörnyeteg. Vigyázni kell
ezekkel...Becsapják az érzékszervket és az ösztönöket. Nem
lehet tudni mikor támadnak.
-Nagyon köszönöm.
-És megtudhatom hogy hívják ezt az angyalt, akinek az
őrangyala lehettem?-ragyogtak Hara szemei.
-Ayame. A nevem Ayame.
-Gyönyörű neved van Ayame.-azzal megfogta a lány kezeit.
De Hara arca hirtelen a szenvedélyesből átcsapott a
zavarodott kifejezésbe, amint az elpirult lány mögé tekintett:
-Nem tudtam, hogy van férfid. Jobban vigyázhatnál az
asszonyodra, ha nem akarsz ilyen gyönyörűséget elveszíteni
farkasok szégyene.
Ayame hátra pillantott. Szemei elkerekedtek. Kouga úgy
nézett ki, mint egy bugyuta kisköjök, akinek a torkán akadt
a bemajszolt húsdarab, miközben valami olyat látott meg.
Nagy nehezen lenyelte a torkán akadt gombócot, majd próbálta
higgadságát és az arcát elöntő vörösséget elpalástolni,
amint sértődötten és büszkén visszamordult:
-Ő nem az én asszonyom. Ismerem ezt a lányt, de nekem már
van párom.
Hara ekkor visszafordult a lányhoz és megsimította a pír arcot:
-Akkor ez ugye nem is zavar téged?
-Veszed le róla a mancsaidat!-bömbölte Kouga.
A fiú pupillái elkerekedtek, majd amint hadonászó kezeit
sikerült megállítania döbbentségtől kidülledt szemeit
Ayaméra szegezte, majd véresen a lányt átkaroló idegenre
meredt, nem véve azt észre, hogy arca vörösen izzik. Hara
elmosolygott:
-Szóval nem érdekel Ayame.
-Nem is.-fordult el makacsul Kouga.
Ayaménak imponált a fiú féltékenysége, amely azt
bizonyította, hogy Kouga mégsem semleges iránta. Újra Harára
tekintett, ki jóképű, igen erős és vonzó férfi volt, de
mégis, jobban örült volna annak, ha Kouga karjaiban lenne.
-Akkor az sem zavar téged, ha kijelentem, hogy Ayame az én
asszonyom.
-És őt meg se kérdezed???!!!!-rikoltozta Kouga.
A fiú újra a lányra tekintett, s minél jobban belemélyedt a
zöld szempárba annál jobban azt kívánta, bár az ő erős ujjai
karolnák át Ayame sejmes vállait. Nem értette Kouga. Eddig
csak tetszett neki a lány, de ténylegesen nem volt
szerelmes bele, ám egy furcsa, forró érzés most elöntötte a
belsejét és lángra lobbantotta kalapáló szívét. Lehet, hogy
ez is csak állati ösztön? Bírtokolni Ayamét? Lehetséges...De
lehet, hogy több van Kouga arcán, mint állati féltékenység.
Ahogy Ayame rápillantott a fiúra eszébe jutott egy másik,
ehhez hasonló féltékenységi jelenet, amely Kouga és a fehér
hajú félszellem között zajlott, ám annak tétje és a szócsata
jutalma nem ő volt, hanem az a Kagome nevű lány. Ayame
belemerült a gondolatokba, s észre se vette, hogy a rajta
vitatkozó két férfi, Hara is felemeli a hangját és
rikácsolnak eszeveszettül, mint két veszett vad, kiket a
szerelem mérgezett meg. Hara nyugodtabb volt, de Kouga
szinte lángra lobbant a féltékenységtől:
-Te nevezed magad férfinak? Meg sem kérdezted szegény lányt,
hogy akar-e az asszonyod lenni. Nem is ismered?
(Mert te Kouga, te megkérdezted Kagomét?)
-Nem szándékozom elrabolni, és nem sietek, akkor csatlakozik
hozzám, mikor akar.
-Hogy mered ölelgetni?
-Nem az asszonyod, te mondtad.
-Te bolhás ordas, te perverz kéjenc, csak azé, mert
megmentetted egy nyomorult szörnyetegtől, azt hiszed, tied a
világ és Ő?
-Öcskös, eltérsz a témától. Miért nem mész haza játszani a
bolháiddal?
Kouga izmai megfeszültek. Készült neki ugrani Harának, hogy
ne lássa ennek a nagyképű farkasnak a kezei közt Ayamét,
mikor érezte, hogy valami őrületes sebességgel a földhöz
taszítja. Mikor felkapta a fejét, miközben érezte, hogy a
teste lángra kap a fájdalomtól, megpillantotta a földön
heverő Harat, mellette Ayame terült el. A lány fájdalmasan
felnyögött, miközben remegő kezeivel megérintette a hasát.
Lassú vörössgé áradt szét ujjai közt. A zöld szemek könnyel
teltek meg, amint Kougára meredtek, aki meglátta saját,
sápadt képét az egyik dagadó ezüst cseppben. Ayame nehezen,
suttogva megszólalt:
-Kouga...
-AYAME!!!!!!-üvöltözte Hara.
A szellem a magasba szökkent és éles karmaival ketté csapta
a támadó szörnyeteg fejét, majd a vérző lány fele fordult,
ám nem érte el. Az életre kelt szél a földhöz vágta, mint
egy rongybabát. Kouga fejét felkapta, amint megérezte a
jellegzetes szagot, amitől megborzongott. Fenn az égen
madártoll szállt, rajta egy alakkal.
-Kagura...

3. fejezet: Harc Ayaméért

A szörnyeteg förtelmes volt. Óriási, húsos, kígyó szerű
lény, melynek pikkelyein ezüstösen ragyogott a nyálka amint
csillogott rajta a nap. Szeme nem volt, csak egy óriási
szája, mely 3 irányba nyílt, mint egy bizar, élő virág
szirmai, melyek mögül bugyogott a savas nyál. A terentmény
vadul sziszegett. Ayame fele fordította undorító testét. Az
óriási állkapocs kitárult, s készült lecsapni, de Kouga egy
gyors mozdulattal kettészelte a tekergő borzalmat. Remegő
szemei megakadtak Ayame sebén. A lány mosolyogva felnyögött:
-Semmi baj, csak egy karcolás...
Nem volt sok ideje a fiúnak. Felkapta a lányt, mert újabb
csápok rontottak elő a föld alól, mik máris mohón csapkodtak
feléjük. Kagura mosolygott fenn, mint aki egy szórakoztató
műsort néz:
-Végetek van.-azzal előkapta a legyezőjét.
Amint Kouga felkapta a fejét szemeit elvakították a ragyogó,
égboltról leomló sarló pengék. Gyorsan odébb szökkent, a
halálos fények egy támadó szörnyetegek aprítottak fel.
Kagura elmosolygott:
-Nem tudtok elmenekülni.
-Elfelejted, hogy kivel harcolsz boszorkány!-üvöltötte
Kouga, azzal lábai fényleni kezdtek.
A fiú erősen szorította a lányt, ki remegő szemeivel
rámeredt. Kezeit Kouga nyaka köré fonta, bőre a testével a
fiú izmaihoz tapadt. Minél előbb menjenek el innen, el erről
a borzalmas helyről.
-Egy tornádó? Te ostoba, a szél az szél!-nevetett Kagura.
Kouga és Ayame a földre zuhant, amint a szél, mint egy kéz
felcsapta őket. A lány elgyengülten a földre esett. Kouga
arca eltorzult a dühtől:
-Elvetted a családomat, az újat nem fogod!
-Miben fogadunk?
Újabb vicsorgó csáp rontott elő a földből. Kagura
meglendítette a legyezőjét, mire Ayame a magasba emelkedett.
A boszorkány szeme gonoszul felvillant, ajkai ördögi
vigyorra csavarodtak. A szél eltaszította Ayamét, egyenesen
a tátogó szörnyeteg felé.
-AYAME!!!!!!-üvöltötte Kouga.
A fiú eltaszította magát a földről és meglovagolva a gonosz
szelet a lány elé került. Teste megkönnyebült, amint érezte,
ahogy orra belefúródik a vörös hajtengerbe, de szemei
hirtelen akkorára nyíltak fel, hogy szinte kilövődtek
medrükből, amint vörösséggel telt meg a levegő. Ayame nyögve
a földre rogyott, ijedt szemeit Kougára kapta. Egy agyar
állt bele a fiú hátába. Kouga először csak meglepődött,
aztán mikor nehezen hátra fordult és megpillantotta a
förtelmes pofát, izmai dühödten megfeszültek. Csak fröcsögő
hústenger maradt a bestiából. A fiú büszkén állt, szerelmes
tekintettel Ayaméra meredt. Könnyek csordultak ki a lány
szemeiből, miközben ragyogott rajta egy apró, de szép
mosoly. Hirtelen a föld remegni kezdett. Egyes fák
kiszakadtak a helyükről. Óriási csáptenger vonaglott elő a
föld alól. Mindegyik tekergő kar egy-egy éhes szájban
végződött, miknek emésztő nyála a földet marta. Kagura
elmosolygott, majd a földre ereszkedett:
-Bocsássatok meg, de ki kellett élnem magam. Az igazi
feladatom a farkasfiú elpusztítása lenne, és az, hogy
elvegyem az ékkőszilánkjait, de udvariasságból foglalkoztam
egy kicsit veletek is.
-MI?-mordult fel Kouga.
-Csak nem hitted azt, hogy Naraku a te elpusztításod
érdekében küldött engem és ezeket a szörnyeket? Te olyan
jelentéktelen kis bolhafészek vagy, kire kár ilyesmit
pazarolni, hisz a közelébe se tudsz férközni.
-Akkor kit akarsz?
-Akit keresek, annak a neve Hara...
Kouga büszkeségébe taposott most bele a boszorkány, ám a
nőnek nem volt ideje arra, hogy kiélje gonosz vágyait, hogy
kinevessea fiút, mert az erdőből hátborzongató vonyítás tört
elő. Csápok szakadtak szét fájdalmas sziszegések közepette,
a vonagló hústenger mögül Hara ugrott elő:
-Nagy ostobaságot követtél el Kagura. Engem kellett volna
először megölnöd.
Hara a boszorkány fele szökkent, ki pengezáporral próbálta
megállítani a démont, ám a férfi túl gyors volt. Mielőtt
elérte volna őt, Kagura újra tollra szállt, s alig eszméltek
fel, máris mesze volt, a szelek szárnyán vereséget
szenvedve. Hara büszkén feltekintett, majd aggódó
tekintettel Ayaméra meredt:
-Jól vagy?
-Nincs semmi bajom, csak csúnyának látszik.
-Elismerésem öcskös, derekasan harcoltál.
-Még szép, megvédtem Ayamét, míg te a sebeidet nyaltad, te
gyáva ordas.
-Nagy a szád fiú.
-Te sokkal utálatosabb vagy, te perverz bundakabát!
Ám hiába üvöltözött Kouga, Hara nem rá koncentrált. A férfi
megfogta Ayame kezét, azzal a jellegzetes mozdulatta, ahogy
Kouga Kagomét, és rózsaszín felhőbe burkolózva elmondta a
szerelmes szavakat:
-Kérlek gyere velem. Szeretlek Ayame, mióta megláttalak
belémhasított egy érzés, mint egy agyar, amely miatt elönti
a forró vér a testemet. Átfőtted a szívemet.
-Örömmel veled tartanék, de nem lehet...Valaki tett nekem
egy ígéretet, és addig nem nyugszom, míg nem teljesíti.
Kouga döbbenten elpirult a háttérben.
-Értem...-suttogta Hara.-Igazad van, velem lenni most túl
veszélyes. Naraku vadászik rám, nem keverhetlek bele az én
harcomba. De egyszer eljövök érted, mert az asszonyom vagy!
Hara néhány pillanatig babonázottan figyelte a lányt, majd
elfutott. Ayame egy ideig figyelte a szelet, amit a férfi
kavart fel, majd az elkerekedett szemű Kougára tekintett.
-Mi a baj?
-Neked tetszik ez az állat, ugye? Szóba álltál vele...
-Most ne törődj ezzel, gyere.
Kouga arca megfeszült. Készült a szócsatára, ám minden
mondat megakadt a torkán, amint Ayame megfogta a kezét és a
folyó fele vitte. Először tiltakozni akart, de meggondolta
magát. Kíváncsi volt, mit tervez a lány. Ayame Kougával
együtt a folyóba lépett. A víz kellemesen megsimította
lábukat. Amint közeledett az éj, bíbor bogarak repültek fel,
miknek fátyolában a fiú a lány csilogó szemébe nézett.
Aztán szó nélkül Ayame a fiúhoz lépett és szépen és kimérten
levette a páncélját. Kougából csak egy apró, először dühödt
tiltakozás buggyant elő, de minden hang visszaömlött
testébe, mert kívánta a lágy, szelíd kezeket. A lány sejmes
ujjai megtiszttották a fiú sebeit, gyengéden és érzékien,
minden egyes érintéseükben lángoló gyönyör forrasztotta be a
lüktető, verejtékző húst. Közben egymást figyelték,
szerelemtől lobogó tekintetüket nem vették le egymásról.
Aztán Ayame vetkőzött le...S Kouga látta el a sebeit. Fel
sem eszméltek, már ölelték egymást a hold ényében fürödve,
amint testileg és lelkileg is átadták magukat egymásnak.
Szivárvány úszott a vízen...

4. fejezet: Félek, több rosszat tudnék adni, mint amennyi
jót, te nekem...(Kouga)

A hold fényesen ragyogott az est napjaként, miközben szelíd
sugarait bogarak törték meg. A barlangba is beszűrődött egy
kis esti világosság. A szürkés fények két alakot
világítottak meg. A lány a fiút átkarolva feküdt, miközben
vörös hajaival félig betakarta az izmos, mezítelen felső
testet. A meleg, cseppet sem nyírkos barlang árnyékai lágyul
vetődtek rájuk. Meztelenek voltak mindketten, egy-egy
pontjukat a ledobott bundák fedték el, és persze a
nyújtózkodó árnyak, mik gyönyörűséges színjátékot festettek
a verejtékcseppektől csillogó bőrükre, amint szépen
körvonalazták ki a kellően kecses, vagy éppen feszes, erős
bomborulatokat.Mert Kouga és Ayame szinte egyek voltak...A
fiú aludt. A lány ébren volt, csillogó szemeit Kougán
legeltette, miközben karjaival gyengén átölelte menedéket
keresve erős ujjai közt. Szépek voltak...Ayame visszagondolt
az egészre. Mikor először találkoztak és a szivárványnál
megígérte neki a fiú, hogy az asszonya lesz. Vissza
emlékezett azokra a percekre, mikor immár érett nőként állt
Kouga elé. Leperegtek előtte a képek, mik saját könnyes
arcát ábrázolták, mert a fiú saját magának sem akarta
elismerni a múltat. Vissza emlékezett a fiúval töltött
kellemes percekre, mikor megcsókolta, aztán féltékenységi
dührohamot kapott egy Hara nevű szintén farkasdémonnal
szemben. Fejét Kouga mellére hajtotta. Érezte, ahogy
kidomborodnak, majd elernyednek alatta az izmok, amint
lélegzik...Hallotta, ahogy dobog a szíve. Ayame szemeire
langy köd borult az újabb visszaemlékezés miatt. Ő és Kouga
a folyóban állt. Minden olyan őrülten gyorsan történt.
Kitisztították egymás sebeit, ám a gondoskodó ujjakba
hirtelen beleköltözött valami kélyes vágy. Aztán már a
barlangban voltak. Kouga fejét Ayame lábai közé fészkelte és
olyan örömet okozott a lánynak, amiről ő nem is álmodott,
olyan érzékien, hogy sírva fakadt, miközben szenvedélytől
remegő ajkai mögül halk nyögések süvítettek elő. Aztán ő is
viszonozta a gyönyört, majd egymásba olvadtak. Kouga az
éjszaka folyamán többször is magáévá tette Ayamét.
Mindkettőjük alsó teste lángra kapott. Kouga kélyesen
felüvöltött, nem is üvöltött, hanem vonyított Ayaméval
együtt. Sokáig voltak így, mozdulatlanul. Kouga benne
lüktetett Ayaméban,miközben a fiú szelíd csókot nyomott a
lányra, aki nyelvével megnyalta a fiú nyakát. Ahogy
visszagondolt ezekre a dolgokra a lány, újra fellobbant
benne a vágy, ám a szuszogó Kougá ajkai mögül egy váratlan
szó csengett elő:
-K....Ka....Go...ooo..me
Kouga valami hideget érzett a mellén. Megborzongott a bőre.
A hold fényében látta meg, hogy csillog, s jutott el a
tudatáig, hogy Ayame könnyei öntötték el a testét. Tudta a
fiú, hogy miért sír a lány. Nem is vele
szeretkezzett...Nem... Gondolatban Kagomével volt. A szégyen
belül elöntötte. Egy lánnyal szeretkezett, aki szerelmes
belé, s a fantáziájában még sem őt tette nővé. De akkor is
érzett valamit Ayame iránt. Ketté akart szakadni a szíve.
-cscscsssssssss...-csitította a fiú a lányt, miközben
szorosan átölelte.
A lány megnyugodott az érintéstől.
-Nagyon szép lány vagy Ayame. De félek, hogy csalódást
okoznék. Félek, hogy több rosszat tudnék adni, mint amennyi
jót, te nekem. Mellettem veszélyben van. Halálos ellenséggel
van dolgom. Addig nem nyugszom, míg nem végzek Narakuval.
A fiú a lányra pilantott.Már aludt...Kezei még mindig
ölelték. Kouga utána a holdra bámult és a szivárványra, mit
csak is ő látott...

A nap ragyogóan sütött be a barlangba. Ayame ébredezett, de
nem nyitotta ki a szemét. Nem akarta...Nem...Még nem
ébredhet fel...Túl fájdalmas lenne az ébredés, pedig tudta,
hogy mit pillantana meg. Kezei kétségbeesetten tapogatóztak,
de ujjai csak a meleg földet érintették.
Kouga már elment...