|
1. fejezet: Angyali küldetés
Kireina Sei
by: Seiya-san
1. fejezet: Angyali küldetés
- Sei! – szólt egy mély, női hang.
- Miharu-sama? – hallatszott egy lágyabb, fiatalabb lányé.
- Sokat gondolkodtam, és döntöttem. Téged küldelek a Földre!
- Engem? De mégis miért? – kérdezte meglepetten a fiatalabbik.
- Mert te vagy a legmegfelelőbb személy erre a feladatra.
- És Miu?
- Ezen töprengtem ez idáig. Miu a riválisod, és utál téged. A lelke szennyes. A tiéd viszont tiszta, mint a legtisztább vízcsepp. Miu nem alkalmas! Téged választottalak!
- Értem… - sóhajtott. – Mi a feladatom?
- Hallottál már a Nyugati Tartomány örököséről, Sesshoumaruról? – kérdezte a mélyebb hang.
- Hai!
- Nos vele és csapatával kell majd utaznod a későbbiekben, de először még Sesshoumaru öccsével és barátaival. Megkapod a pontos leírásukat.
- Rendben!
- Amikor eljön az idő, hogy csatlakozz az idősebbik kutyaszellemhez, értesítelek!
- Jó.
- Feladatod pedig, hogy a két csapatot segítsd az aljas Naraku legyőzésében, és… - a fiatalabbik közbevágott:
- De én… Én még sosem… Sosem…
- Öltél, tudom, de hallottál Narakuról…
- Hai! Egy gonosz félszellem.
- Igen… Nyugodj meg… Barátokra lelsz Sesshoumaru és Inuyasha csapatában, akik megsegítenek téged… Tehát hol is tartottunk? Emlékszem már! Naraku elpusztításán kívül a másik feladatod, hogy a Szent ékkövet megsemmisítsd!
- Ugye az az a Szent ékkő, ami Midoriko papnő lelkéből született, és erőt ad annak, akihez hozzájut…?
- Hai. Nos az ékkőről is megtudsz mindent. Most menj el Riehez, aki mindent elmond a csapatokról, Narakuról és a Shikon gyöngyről…
- Arigatou, Miharu-sama!
- Nincs mit.
***
- Inuyasha! Mit csináltál már megint? Hol van Kagome? – dorgálta Sango a porban fekvő Inuyashát.
- Itt volt az a rühes farkas, és elkezdett enyelegni Kagoméval! Aztán meg… - magyarázkodott Inu, miután sikerült feltápászkodnia.
- Ne is folytasd, tudjuk… - sóhajtott Miroku, miközben odalépett Sangóhoz, és… CSATT!
- Mit képzelsz magadról, szerzetes? Tűnj a közelemből! – sziszegte a taijiya.
Eközben Kaede falujától valamivel arrébb, a kútnál:
- Baka Inuyasha! Persze dühös, amikor Kouga meglátogat engem, de valahányszor itt van Kikyou… Áh…- bosszankodott Kagome, a kút felé menet. Hirtelen az égből valami fényes ereszkedett le, és megállt a gimnazista előtt. Mielőtt elült volna a fény, Kagome mintha szárnyakat látott volna… Miután eltűnt ez a nagy világosság, a helyén egy lány feküdt, hason, eszméletlenül, ruha nélkül. Világosbarna színű haja volt, ami a válláig ért. Az ifjú miko odaszaladt hozzá.
- Vajon ki lehet? – kérdezte magától, majd észbekapott, gyorsan kiszedett a táskájából egy törölközőt, amit még a fürdéshez tett be és betakarta a fiatalt.
- Körülbelül 17 éves lehet… - saccolta Kagome, majd elgondolkodott. Tényleg szárnyakat látott az előbb… És honnan került ide ez a lány? Egy hatalmas üvöltés riasztotta fel gondolataiból, majd megjelent egy hatalmas medveszellem. Meglendítette mancsát. Kagome becsukta szemét, és várta a csapást, de az nem érkezett meg. Felnézett. Valamiféle védőpajzsban volt, és a burok középpontjában az ismeretlen lány állt, aki most már ébren feküdt.
- Jól vagy? – nézett rá Kagome.
- Igen, köszönöm! – felelte az. A medveszellem vadul csapkodta a védőpajzsot. A gimnazista ijedten nézte próbálkozásait, és érezte, ha nem tesznek valamit, akkor megszűnik a burok. Az idegen lány eközben a semmiből elővarázsolt egy madártoll-félét, amit a jobb mutatóujjába szúrt, amiből kiserkent a vér. Ujját odanyomta a pajzshoz, amire Kagome felfigyelt, majd ijedten vette észre, hogy amikor a lány elveszi a kezét, ott marad egy vérfolt, ami lassan az egész pajzsot körülveszi. Ekkor a medveszellem hatalmas csapást mért a pajzsra. A lány felsikított. Az ifjú miko ránézett a fiatalra, aki görcsösen kapaszkodik a törölközőbe. Felnézett Kagoméra, és halványan elmosolyodott. Kagome fejében megszólalt az ismeretlen lány hangja: „Ne aggódj, nem lesz semmi baj!”
- KAGOMEEE! – hallották a távolból Inuyasha hangját, aki egy csapással elintézte a medveszellemet, majd odaugrott a két lányhoz.
- Kagome, jól vagy? Ki ez itt? – nézett a gimnazistáról az idegenre, aki miután feloszlatta a védőpajzsot, felnézett a kutyaszellemre, majd Kagoméra, és elájult…
„Mmm… Hol vagyok?” – nyitotta ki szemét. Egy kunyhóban feküdt.
- Nézzétek, felébredt! – hallotta egy asszony hangját.
- Valóban, Kaede anyó! – mondta egy fiatalabb, majd emberek jelentek meg körülötte. Igen, emlékezett rájuk. Rie sok mindent mondott róluk. Bal oldalt van a taijiya, Sango, utána Kagome, akivel találkozott a kútnál, és ha jól emlékszik, akkor mintha Rie említette volna… Igen, biztosan ő az a Kaede. Hát persze!
- Most már jobban vagy? – kérdezte tőle Kagome.
- Hai! Köszönöm a segítségeteket! – válaszolta.
- Ő itt Sango, Kaede anyó, én pedig Kagome vagyok. Neked mi a neved?
- Seinek hívnak! – a lány fel akart ülni, de Kaede óvatosan visszanyomta.
- Nem tanácsos felkelned! A hasadon van egy mély seb. Gondolom, nem szeretnéd, ha felszakadna! – mondta.
- Arigatou! – mosolygott Sei.
- Elmondanád, hogy hogyan kerültél ide? – nézett rá Kagome.
- Természetesen! Csak előtte aludnék egy kicsit, ha nem bánjátok…
- Nyugodtan! Mi addig kimegyünk. Ha bármi kellene, szólj! – mosolyogtak a lányra, majd kimentek. Legutolsónak Kaede anyó távozott, aki még egy gyanús pillantást küldött Sei felé, majd ő is kilépett a szabadba.
„Hát ez nem lesz könnyű…” – sóhajtott a lány, majd becsukta a szemét. Félálomban még hallotta, ahogy Kaede anyó megjegyzi:
- Ismerős nekem valahonnan ez a lány!
„Remélem Miharu-sama időben szólni fog!”
Folytatása következik….
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
