VII. rész. A vég kezdete

Naraku épp Kanna tükrén figyelte Kagurát. A nő nem tett semmi érdekeset. Csak ült a tollán és a holdat bámulta. Naraku azon tanakodott, hogy vajon most mivel akar Kagura előrukkolni. Tudta, hogy a nőtől mindenre lehet számítani. Pedig Kagura már kiosztotta a szerepet a démonoknak, már csak a megfelelő időre várt, hogy Narakunak megadhassa a tartozást.

Egy másik helyen. Amerikában, Bloody Wife-ban megváltozott egy parányit az élet. Tommy egyedül maradt. Persze Tia azért még látogatta egyszer-kétszer, de Mercedes végül Paolót is dobta. Visszaköltözött a régi lakásába. Nagyon hiányzott neki a régi élete és most végre, mindent kipróbálhat, amit már rég nem csinált.

Tia egy világsztár mellett kapott melót. Paolo volt a nő menedzsere. Magától érthetődik, hogy a nő egy bombázó volt. és források szerint Paul Kent már bemutatkozott a nőnek rendesen. A nő iszonyatosan öntelt egy liba volt. Tiát ez nem zavarta. Csak egy valami. Hogy a munka nagy részét egy másik nő csinálta. Értem ezt a dalok feléneklésére. Lassan belerázkódott ebbe a másik világba, amikor a harmadik, bizonyos „szellemes” világból előkerült egy kutya. Jelen esetben Martdell. Mikor kettesben maradtak és Martdel átvette emberi formáját elmondta, hogy Inu és Sesshy a utolsó verekedésük során kinyírták, habár akaratlanul Naraku egyik legújabb inkarnációját, aki átvette Kagome szerepét, míg a lány a suliban húzta az igát. Inu minden áron meg akarta ölni Sesshy-t de, mikor megtudta, hogy Kagome valójában nem is ott van, ő kapott egy adagot a Tikijin gazdájától, és a kardtól. Na de semmi gond, ez már a múlt. Ha a jövőről van szó akkor meg kell említsem, hogy Hugi is feltűnt pont Bloody Wife-ban, pont Tiát kereste. Persze a villában nem akadt rá. Mikor megtalálta, akkor meg Martdellel találta magát szemben.

- Léna izgult, azt hitte, hogy bajod esett.

- Mondd meg az anyádnak, hogy semmi bajom, és hogy hiányzik, de most Tiával lenne beszélni valóm.

- Mondd csak, én úgyis csak egy eb vagyok. – kezdett a nevetésébe Martdell.

- Martdell, te nem egy eb vagy, te AZ eb vagy. De ha nem zavar akkor elmondom, hogy miért jöttem el idáig.

- Igen?

- Tia, szükségem lenne a segítségedre. Hallottál már az „Olvadt Kristályról”?

- Én, soha.

- Ez a kristály szilánkokra esett szét, olvadt el. A szilánkokat pedig a szél vitte el. Ennek a kristálynak az a tulajdonsága, hogy amikor összeolvad a valódi kristállyal a szilánk egyszerűen beleolvad a kristály darabba.

- És te ezt honnan tudod? – kérdezte kételkedve Martdell.

- Én használom az internetet.

- Én nem is fogom. Bolondoknak való.

- Én elég bolond vagyok, nem.

Tia erre nevetni kezdett.

- Mit nevetsz? – kédezték szinte egyszerre.

- Te Rin, mindketten bolondok vagyunk, egy kutyával beszélünk.

- Ja, nagyon vicces. – mondta Hugi, nem épp nevetve.

Rin helyett is röhögött Martdell. De úgy, hogy még a saját kutya formában szokott krákogásos tüdő baját is leteperte. Ekkor tört ki Hugiból is a nevetés. Úgy nevettek hárman, mint három vérbeli bolond.

*

Telt múlt az idő. Évek múlásával a szeretetre méltó alig 14 éves lányból egy vérszomlyas 18-as bombázó lett. Csak a bosszú éltette. Nem értette miért, de meggyűlölt mindenkit. Kivétel Martdellt és Lenát. Ez kettejüknek is feltűnt, de mit tehettek volna. Ismerték a történetét. Nem is kérdezgették. Egy reggel zajra lettek figyelmesek. Hugi az egész házat felforgatta.

- Hol van? – kérdezte ingerülten.

- Mi? – kérdezte Martdell.

- Az elefánt vadász.

- Mit akarsz csinálni? Rin felelj. – szinte ordította feldühödve Lena.

- Majd pont neked mondom el. Azt mondtad, hogy azt teszek amit csak akarok, nos én azt is teszem.

- Rin! – próbálta megállítani Lena az önfejű lányt, de az nem engedte.

Egyszerűen elment.

Nem lazsált egyenest a célpontjához ment. Este volt már, mire odaért. Yaken meglepetten nézett a nőre. Mintha ismerős lett volna az arca. Ráismert. Odafutott hozzá.

- Rin – kezdte boldogan – de hisz te meghaltál. Mégis, hogy élted túl.

- Sesshoumaru? Hol van?

Yaken nem felelt, csak balra nézett. A férfi tényleg ott volt. lehajtott fejjel ült. Jól láthatóan csúnyán megsérült. A lány határozott léptekkel a férfi elé állt.

- Sesshoumaru – szólalt meg.

- Rin – emelte fel a fejét a Youkai – mit keresel itt? Maradhattál volna ott ahová az az átkozott boszorkány vitt. – és jobbra pillantott.

Rinnek ekkor leesett a tantusz. Sesshy megtámadta Kagurát, vagy a boszi támadta meg Sesshyt? Minden esetre Sesshy a harcuktól lett kikészítve. Kagura már haldoklott. De Sesshy sem úszta meg szárazon, ő is kapott párat. Rin elmosolyodott.

- Most megmutatom, hogy a te általad hőn gyűlölt halandók milyen fegyvereket voltak képesek csinálni.

Elő vett egy géppisztolyt. Lőnni kezdett. Sesshy persze az ostorral könnyen kivédte. Mosolyra torzult az arca.

- Erre vagy csak képes, te átkozott? – kérdezte vigyorogva.

- Ez csak az ízelítő volt. Készülj fel. Most jön a második menet.

Sesshy egy újabb tárat kapott. Ez az adag viszont már sok volt neki. Egy-két golyó érte a mellvértjét is. Bevörösödtek a szemei. Felállt, és elővette a Tokijint. Rin mosolygott.

- Sesshoumaru, ülj vissza, eljött a halálod pillanata.

És lehajolt egy gitártokhoz. Felnyitotta. Egy puska volt benne. Egy nem kicsi puska. Két kézzel is nehezen tartotta a lány. Ezzel lőtt Sesshy-re. A golyó kiverte Sesshy kezéből a Tokijint. A következő pedig egyszerűen átment az energia ostoron, Sesshyt azonnal a földre küldve. A férfi kiterült. Rin odasétált a férfihoz. Az becsukta a szemeit. Rin kihúzta a Tenseigát. Felemelte, és Sesshybe vágta. Sesshyből egy fehér lélekszerű lény jött ki. Körbe forgott és az erdő felé vette az irányt. Egy másik Szellembe szállt bele. Pont Sayoriba. A nő míg elérte Rint és a halott fiát, addig Rin kifagatta Kagurát. A boszi elmondta, hogy egy ékkőszilánkkal vitte el a másik világba. Ott átkelt az óceánon, majd egy házba csengetett be ahol youkai szagot érzett. Mikor látta, hogy a lakók rendesek elment. Ezzel szemben Rinnek meggyűlt a baja Sayorival. A verekedés közben elérték a Csontok kútját. Beleestek. És lám a napjaink Tokiójában találták magukat. Martdell segített Rinnek, hogy elfeledje az emlékeit. Amelyek az idő múlásával visszatértek. Sayorit pedig a lény megváltoztatta. A lényről majd később.

*

Tia nagy sebességgel kelt át a folyón levő hídon. Jól láthatóan sietett. Egy átlagosnak mondható ház előtt állt meg. Kiszállt és az ajtóhoz lépett. Egy kis gondolkodás után megnyumta a csengőt. Léna nyitott ajtót. Megdöbbenten nézett Tiára. Majd beengedte.

- Martdell nincs itthon.

- Nem őt kerestem.

- Én nem érek rá beszélgetni.

- Pedig Sayoriról kérdeznék egy-két dolgot.

- Haggyuk a témát.

- Kérlek, felelj. Tényleg rendes démon volt?

- Nem ismertem, csak miután Martdell a világra jött. Azóta is verekszünk ha látjuk egymást.

- Martdell, Inuyasha és Sesshoumaru apja tényleg egy szemétláda volt?

- Én erről nem tudtam. Velem mindig rendes volt.

- Érdekes.

- De, Sayorival még más volt a helyzet. Ő rá akarta kényszeríteni Inu no Taiso-ra az akaratát. Én nem. Ezt meg is értette. És magától lett olyan amilyen. És én sose bántam, hogy elhagyott egy emberért. Izayoi jó asszony volt.

- Na ezt bizti nem mondta volna.

- De vigyázz. Két Sayori van.

- Tessék?

- Az egyik a normális. Mármint annak mondható. Ő a gyilkoló gép. De van egy másik is. Az aki Rinnel, Hugival akart végezni, miután az megölte a fiát, Sesshoumarut.

- Ez mikor volt?

- Rég. De mindegy az a másik Sayori nem rossz.

- Hogy-hogy?

- Egy lény szállt belé. Naraku egy teremtménye. Nagyon rafinált egy dolog. Abszolute semleges. De kihozza az emberből a valódi énjét. Sayoriból is kihozta. Azóta meg akar halni. A lény most Inuyashára pályázik. Eredetileg is ő volt a fő cél, csak Sesshoumaru rossz helyen volt, rossz időben.

- De akkor, az akivel én aznap találkoztam...

- A parton? Az nem a normális Sayori volt. Azt még tudnod kell, hogy Sesshoumarut védeni fogja Hugitól, ameddig él.

- De nem tud kijönni?

- Nem, csak ha a gazdatest meghal. Tehát védjük Sayorit. Ez egy aprónyit megnehezíti a dolgomat, amikor megküzdök vele. De eddig minden rendben volt.

- Mi lenne ha beléd mászna.

- Számára csak egy halandó vagyok. Nem érzi rajtam a démont. Ezt hangoztatja is.

- Akkor szerencséd.

- Tia, ha nem akarsz bajt hagyd Stephanót, az élteddel játszassz.

Tia felállt. Tudta, hogy Lena nem hazudik, de tudta, hogy mit érez. Elköszönt a nőtől, majd elment. Az utca tele volt emberekkel. Mintha Stephanót látta volna meg. De már abban sem volt biztos. Tudta, hogy Stephano mást választott, és egy részről megértette. Ahogy elsuhant a házak közt, az egyik sarokban egy lány ugrott a kocsija elé. Riadtan pattant ki. A lányhoz futott, az ájult volt. A bokájából lassan csordogált a vér, de más baja külsőre nem volt. lassan magához tért.

- Jól vagy? Rám hoztad a frászt.

- Kérlek segíts. – fogta meg a blúza ujját. Nagyon félt valamitől.

- Nyugi, velem biztonságban vagy. Mi a neved?

- Claudia. Bocs az előbbiért. Megijjedtem.

- Semmi gond. Gyere Claudia, elmegyünk a kórházba.

- Jó.

Tia elvitte a lányt. Közben figyelte, hogy milyen ideges. Lassan csak megszólalt.

- Te lány, mi történt veled? Mért ugrottál elém?

- Jobb ha nem tudod.

- Valaki bántott?

- Fogjuk rá, de figyu, nincs kedvem ehhez, jobb ha kiszálok, semmi bajom. Hidd el.

- Azt majd az orvos megmondja.

- Kérlek, hadd menjek el, meglásd jobb lesz. Úgysincs sok pénzem.

- Fizetem én, nyugodj meg, külömben leütlek.

- Persze.

- Kipróbáljuk?

A lány nem felelt. Maga elé nézett. Tia nem akarta tovább fokozni a helyzetet. Az orvos megvizsgálta. Azt mondta, hogy belső baja nincs, de a bokáját ellátta. Miután mindez megvolt, Claudia egy köszönöm után lelécelt. Tia furcsállta a dolgot. „Ennek sem lehet sok barátja” – gondolta, majd ő is elment.

*

A gyártelep sűrűjében egy férfi menekült, utánna pár furcsa szerzet. Macska képük volt, de emberi testük. A pasi rohant, mint az őrült, de nem sikerült elmenekülnie, azok utolérték és agyon tépték. Az egyik felpillantott. Meglátta ahogy egy női alak suhan el a kapu előtt. Erre mind utánna rohant. A lányt akkor hagyták csak mikor megjelent egy nő, az is szellem volt. Ja meg a lány Tia kocsija elé nem futott. A nő megállította a többi macskát.

- Hagyjátok, majd meglesz. Úgyse hinne neki senki. Mostmár vissza, gyerünk az a hulla még ott van.

*

Az események felgyorsultak Inuyasha szempontból Sayori határozottan indult megöletni magát. Hugi meg egy réten utolérte. Nagy meglepetésre megjelent a másik Sayori is. Martdell is vele volt, mármint Hugival, persze Guszti is. Pont neki jutott valami az eszébe. Martdellel elcsalták a fiatalabbik Sayorit. Az ment is. Hugi viszont, megunta az állandó várakozást, és semmit tevést. Vadul letámadta a nőt. Egy rendes verés után, Hugi tudta, hogy nem fog úgy győzni, így a motorján levő gitártokhoz nyúlt. Nagy meglepetés volt az „elefánt ölő”. Sayori is kifeküdt, mint egykor Sesshy. Rin odament a közelébe és fejbe lőtte a nőt. A lény kijött belőle. Hijába keresett magának célpontot, nem talált mást csak Hugit. A lénynek még a puska sem ártott. Beleszállt a lányba. Rin nem akart azzal a tudattal lni, hogy Sesshy után rohangál, így fogta magát és felkereste Kagurát. Azt meglepte a lány megjelenése. Naraku épp tette össze magát, így nem jelentett nagy problémát. Ha elérik persze. De addig még volt sok más is. A démonok támadtak is. Persze a szilánkosak rettenetes erőfölénnyel kipusztították a kastély körüli részt. Mire Hugi a kastélyba, Naraku elé került, Naraku már összeroppantotta Kagura szívét. A nő utolsó erejével még egy „Penge táncot” engedett meg Naraku felé. Hugi két tár elpocséklása után rájött, hogy Naraku nem hajlandó meghalni, na jó, nem is tud. Ekkor vette elő a Tenseigát, és az életlen formájában rácsapott a „pokolra”. Az kinevette, de utánna már nem volt kedve nevetni. Egyszerűen felrobbant.

Hugi Kagura felé pillantott. A nő mellett ott volt Kanna. A gyerek üres szemeivel nézte a nőt. Hugi kezében a Tenseigával elindult Kagura felé. És láss csodát, meglátta a halál küldötteit. Egy csapás és a kis gnómok eltűntek. Kagura kinyitotta a szemeit. Nem értette.

- Mi...mi történt? - kérdezte

- Semmi, csak Naraku halott.

Kagura nagyot nézett. A következő percben már Kohaku futott el. Kagura el akarta kapni, de Hugi nem engedte.

- Hagyd, ő mostmár szabad, mint te, és persze ő – mutatott Kannára.

Inu és a csapat meglepetten vették tudomásul, hogy Narakuval pont egy ember végzett. Sesshy speckó el se hitte. Yaken pofázása csupán egy kobakon verést eredményezett. A mini Rin azonnal Yakenhez rohant.

- Yaken mester, jól vagy?

- Hálátlan kutya.

Sesshy megfordult, de Yaken azonnal könyörgőre fogta.

Kohaku egyenest Sangóhoz rohant. Boldogan találtak egymásra. Már hitték, hogy vége a megpróbáltatásoknak, mikor kiderült, hogy habár Naraku meghalt, de Kagura, Kanna és Hugi egy új csapatot alkottak, akik a farkas falkát megtámadva kishíján végeztek Kougával.

Vége