|
V. rész: Az „Élet kútja”
V. rész: Az „Élet kútja”.
Mióta Sayori meglátogatta a csapatot, Hugi, vagyis Rin elment. Egyedül Martdell tudta, hogy hova ment, és a csapatot is arra csalta. Örült neki, hogy nem mondta el az igazságot, sőt mégcsak nem is utalt rá. Újra az a kutya volt, ami annak idején. Álmaiban mindig Gusztival volt. Érezte, hogy sikerülni fog az akció. Mikor egyedül voltak Tia odament hozzá.
- Kérlek Martdell, mondd el, mi van Sayori és a mamád közt.
- Őszinte leszek. Az anyám egy szellem. De nem valódi szellem. Vagyis az. Egy igazi szellem. Ő nem egy állat démon, mint Inuyasha, vagy Shippou, vagy Sesshoumaru, vagy még sorolhatnám, ő egy emberi lélek átalakult, „démonosodott” változata. Ha fogalmazhatok így. Ezért útálja úgy Sayori. Az anyám nem ember de nem is démon. Inuyasha örülhet, ha az apánk nem jön össze anyával, ő most nem lenne, és Inu no Taiso útálná az embereket.
- Ha nem tévedek ez titok.
- Hét pecsétes.
- Értem. De merre van az Élet kútja?
- Fogalmm sincs. De Hugi tudja, de nem emlékszik, azért ment el, hogy reménykedve a találkozásban, talán megtudja, hogy mi is történt.
*
A tél beköszöntött. Hideg volt. És Rin majd megfagyott. Yakenhez ment, remélte, hogy neki van plusszba valami melegebb cucca. De tizennégy évesen az emberre már nem mennek rá a kis ruhák. Így reszketett tovább. Várta, hogy Sesshy visszajöjjön, Ah-Un-on bizti vannak valami meleg takarók, lecsór eggyet. De Sesshy nem jött. Az éjjel nagyon hideg volt. Yaken félt hozzáérni, kicsi korában még sokszor magához szorította, de most. Hisz szinte felnőtt, nem teheti meg. Még félre értődne. Ahogy reszketett, érezte, hogy valami selymes, és meleg dolog a testét éri. Felnézett, Sesshy ült mellette. Az arcát elfordította. Rin húzott eggyet a prémen, de Sesshy megragadta a karját. Mintha fájt volna neki, végig nézett Sesshy-n. Tiszta vér volt.
- Ki tette ezt? – kérdezte, felülve.
Sesshy nézte az eget. Rin meglökte. A yokai a magasba emelte Rint.
- Te halandó, többet hozzám ne merj érni.
- De Sess...
- Hallgass – és elhajította. Rin két méterrel arrébb esett le.
- Nagyuram – futott oda Yaken – mi a baj?
- Igaza volt – sziszegte Sesshy a fogai közt. – mind egyforma. – és újra a magasba emelte a tekintetét.
*
Inuyasha farkas vér szagot érzett. Gondolta, talán remélte, hogy Kougával történt valami. Úgy is útálta már rég. Martdell jelzett Tiának, hogy más irányba menjenek. A többieket megtámadta egy rakás szellem.
Tia megállt a motorral, majd leszállt. Martdell után ment, aki út közben emberi alakot vett fel. Intett Tiának, hogy menjen a patak felé. Ő más irányba ment. A parton találta Kougát, aki ájult volt, a vízben pedig ott volt a két talpnyalója, egymáshoz kötve, és fulladtak a víztől. A szájuk be volt tömve, de gügyögtek rendesen. Tia hozzájuk rohant, beugrott a vízbe és megpróbálta kibogozni először Gintát. Nem sok sikerrel. Feltűnt Hugi.
- Tűnj innen – ordított a nőre. – ezeknek veszniük kell, hadd érezze a nagy Kouga azt amit én, mielőtt azt tenném vele, amit ő tett velem.
- Nem ő ölt meg.
- Ha-ha-ha. Nem is én fogom elintézni. Azt engedem másnak. Például Inuyashának, vagy Narakunak. De lehet, hogy neked, Tia. De most tűnj onnan. Azok megérdemlik a halált.
- Ne őket okold más bűnéért. Mit érsz a nagy gyűlölettel? Semmit.
- Martdell. Teneked értened kell. Máskülömben meg húzz előlem. Te akartad...Tia. – és egy sorozatot a lány felé lőtt.
Martdell a golyók elé ugrott. Megsebesült. De nem volt komoly. Újra kutyus formában állt Hugi előtt. Vakkantott kettőt, majd vicsorogni kezdett. Ilyenkor nem lehetett rá haragudni. El ne feledjem, kiadta azt a nevetséges tüdőbajos röhögést is. Ekkor a Tia kezdett nevetni. De ráesett az egyik szellemre. Szegény Ginta. Belevörösödve nézte Tiát, és főként a melleit, amelyek jóformán az arcában voltak. Kouga kezdett magához térni. A hátánál egy női hangot hallott, ismerős volt a hang. De a szaga egy kisgyerekre hasonlított. Megfordult, és egy fekete ruhás nővel állt szemben. Fiatal volt, és a szaga akárcsak Rinné.
„Ez tévedés, csak az lehet. Ez egy felnőtt lány és nem egy kislány, és máskülömben is hol van Sesshoumaru? Nem ez a lány nem Rin”. – ez futott végig az agyán.
A lány ráemelte a fegyverét. Felhúzta a ravaszt. És lőtt. Martdell elrántotta a golyózápor elől. Tia is a víz alá bukott. Kouga kiszabadult Martdell karmai közül és neki támadt Huginak. Megjelent egy nő. Lena, Martdell anyja, és Hugi nevelője. Mosolyogva ment Hugi felé.
- Farkas szellem, hagyd békén ezt a neveletlen ribancot.
- Te már csak tudod. – felelt dühösen Hugi.
- Ha nem Tia, akkor ez a szellem. Ővele mi bajod van?
- Semmi. Csak megölt. Egyszer. Rég. Na jó, akkor maradt a harmadik variáns. Ajaj az kemény munka. Na gyere Tenseiga, látogassuk meg magad. – és a motorja felé szaladt.
Felpattant és elrobogott. Lena Tia felé nézett.
- Martdell jól vagy? – kérdezte
- Igen, anya, de ez nem normális. Mi van farkas mard meg magad.
- Palota pincsi. – és felállt.
- Az a drága féltestvérem. Khk-huukkhaa – nevetett a „maga módján”
Tia most látta először, hogy hogyan alakul át kutyává. Fogta Martdell a prémes kabátjáról lecsüngő csukját és a fejére húzta. Hirtelen fehér fényben átalakult azzá a kutyává amelyet annyira megszeretett. Lena ahogyan feltűnt úgy is tűnt el. Inuyasha és Shippou egymás mellett rohantak Tia szaga felé. Persze rá is találtak. Ginta nagy boci szemekkel figyelte Tiát. Ez nagyon is zavarta a lányt. Hirtelen egy pofont kevert le a szellemnek, amely riadtan pattant Kouga irányába. A farkas szellemet viszont nem érdekelte, hogy mit csinál Ginta és Tia. Helyette Inuyashával csesztették egymást.
- Tőled meg is halhattam volna, te kutyus.
- Bolhafészek, hallgass, most megöllek.
- Inuyasha meg ne próbáld. Inuyasha!
- Haggyad szerelmem, most úgy sincs erre a palota pincsire időm. – odaviharzott Kagoméhoz és megcsókolta a kezét.
Inuyasha meg elrántotta a lánytól.
- Szerelmem, legközelebb feleségül veszlek. – mondta már futva.
A másik két szellem is követte, egy rakás farkas társaságában. Ginta még egy utolsó pillantást vetett Tiára, aki a középső ujját mutatta a szellemnek.
Most jött a meglepi. Feltűnt Sesshy, akárcsak Yaken szavait úgy engedte el a fülei mellett Inuyasha szavait. Rinért jött. Láthatóan megsebesült, a vértje is meg volt törve, a prémje is alvadt vérrel volt tele. Rinre nézett, majd megfordult. A lány követte. Kagome törte meg Inuyasha szitkait.
- Sesshoumaru, ne lássam el a sebeid, amint látom komolyak?
- Kagome! Ne folytasd, ez az öntelt bátyám úgyse döglik meg.
- Drága öcsikém, én nem szorulok egy ember segítségére, és te halandó, többet ijet ne merj mondani nekem, mert levágom a fejed.
- Hihetetlen, ijen egy balféket – mondta a háttérben, Shippout tartva, egy fehér kutya mellett Tia.
Sesshy egy pillanatra megállt, és mintha Tia felé nézne, de csupán Ah-Unt várta. Az hamar megjött. Rin felszállt, Sesshy meg gömbbe alakult és elrepültek.
*
Olyan volt a hely mint az alvilág. Egy kis zöld varangy rohant eszeveszetten, persze nagyot huppant.
- Most nincs itt az a szellem, hogy megvédjen. – nevetett. – most meghalsz, Yaken.
- Na-na, köcsög, ez az alvilág, ne riogasd a gyereket. Vagy megcsaplak.
- Halandó.
- Ember. És ha nem tudnád, itt én erősebb vagyok mint te meg az összes többi szellem, démon, vámpír, meg mit tudom még mi. He-he. Te meg még annyira sem erős mint én.
A szellem megfordult és elment. Yaken nagyot nyelt.
- A nevem Guszti, meg ne ijedj egy ijentől.
- Halandó, meg tudtam volna magam védeni.
- Nincs, mit, ismertem egy szellemet. De az nem volt olyan mint te. Kutya volt.
- Tényleg? – figyelt rá a varangy.
- Aha, a neve meg Martdell, jó fej volt. Örömmel haltam meg érte. – és elmosolyodott.
„Egy halandó... egy szellemért.... Rin megtette volna értem is. És én? Biztos...nem...” – elmélkedett Yaken.
*
Hűvös volt az este. Sesshoumaru egy fához volt dőlve. Úgy látszott, hogy alszik. Rin Ah-Un hátához volt bújva. Ő már rég csicsikált.
A távolban figyelte őket valaki. Közelebb ment. Sesshy kinyitotta a szemét. Az árnyék egy Fa mögé bújt. Sesshy észrevette, hogy Rin ül és a kétfejű botot nézte, mely a nyeregtáskában pihent.
- Yaken-sama meghalt? – kérdezte Rin
- Honnan veszed?
- Hallottam, mikor Inuyasha és Kagome beszéltek egymással.
- Inuyasha? Ne folytasd. – mondta ridegen – ha meg meghalt, hát vége. – majd újra alvást színlelt.
- De...
- Rin! Aludj.
- Meg lehet menteni?
- Halott. A csontok... Rin mondtam már, aludj.
Rin szomorúan feküdt vissza.
„Csontok? Talán a Csontok kútja? Csak az lehet. De hogy? Na Tenseiga megúsztad a találkozást” – majd az árny felszívódott.
Sesshy felkapta a fejét. Furcsa zajt, és büdös szagot érzett. Érezte hogy távolodik, majd visszafeküdt és csicsikált tovább.
Reggel volt. Shippou szája nyitva volt. Kirara mellett aludt. Inu a kardját tartva aludt a tőle megszokott űlésében. Martdell mellette, ő már fent volt. Sango Miroku vállán aludt, Kagome és Tia pedig már nem voltak a közelben, kaját kerestek reggelire.
Kagomén látszott, hogy kérdezni akar valamit.
- Mi a baj? – szólalt meg hirtelen Tia.
- Kikyo? Milyen?
- Mit vársz egy lánytól, akit megöltek? Nem rossz, de tudom, hogy szereti Inuyashát. De hiszem, hogy hogyha Inuyasha téged választ, ő beleeggyezik.
- Erről szó sincs.
- Jó. – és elmosolyodott.
- Sziasztok. – tűnt fel Hugi.
- Szia – köszöntek egyszerre.
- A mai nap jó... Guszti megmentésére. – és egy igazi Rin féle mosolyt vágott be.
- Tessék?
- Tudom, hogy hol van az Élet Kútja.
- Hol van? – kérdezte Kagome.
- Te is tudod. Te Csontok kútjaként ismered.
Na erre mindketten nézték a lányt.
- Gyertek.
Martdellt alig lehetett visszatartani.
Elérték a kutat.
- És most, hogyan tovább? – kérdezte Inu
- Kagome, szerintem, te vagy a kulcs. – mondta Hugi.
Kagome behúnyta a szemeit és a kútba ugrott, hirtelen egy fekete örvény jelent meg. Martdell kezdett lemászni. Inuyasha megfogta a testvére lábát, így biztosabban mászott.
Miroku is megfogta Inu lábát. Martdell elérte a kút, vagyis az örvény fenekét.
- Guszti. – ordította
Hirtelen feltűnt egy szőrös pasas.
- Martdell, úgy örülök. Várj egy picit. Hozok még valakit.
Lassan feltűnt egy zöld kis varangy is. Martdell megfogta a kezüket és felhúzta őket. Inu észrevette Yakent, nem szólt semmit. Mikor kihúzták őket egy fehér fény lövellt ki a kútból. Inu a kúthoz futott. Nem volt benne Kagome. Beleugrott. A másik világban lelt rá. Halott volt. Visszavitte. Sango elmondta, hogy a másik kettő is halott.
Hugi felemelte a kardot, a Tenseigát. De az nem működött. Nem látta a halál hírnökeit. Inuyasha el kezdte lökdösni.
- Gyerünk, éleszd fel.
- Én se látom őket, pincsi.
- Én????
- Inuyasha, nincs erre időnk – nyugtatta Miroku
- Hisz Gusztit se tudtam megmenteni – mondta Hugi, miközben lehuppant a földre. – talán csak Sesshoumarunál működik? Mi ez? – nézett fel az égre.
Kék és lila színű felleg fedte az eget. „Sesshoumaru” – gondolták mindannyian, de egyik sem merte kimondani.
Fel is tűnt, a maga stílusában. Egy nyikkanatot nem adott ki, helyette a holtakhoz ment és lecsapott. Aztán Yakenre meredt a tekintete. Először Guszti tért magához. Martdell egyből letámadta.
- Guszti! Hiányoztál. Olyan jó, újra látni, téged. Ki tette?
Az körülnézett és megállt a tekintete egy alakon, aki háttal állt neki. Guszti felállt és odament hozzá és a hátára vert eggyet. A többiek kiguvvadt szemekkel nézték ami történt.
- Na te ribanc, remélem... te nem vagy ő... elnézést, uram. – megfordult és el akart somfordálni, de Sesshy megragadta a torkánál.
- Unom már, hogy minden halandó ütöget. Meghalsz.
- Beszéljük meg. Jaj, Martdell tegyél valamit.
Martdell csak röhögött.
- Martdell!
- Sesshoumaru, hagyd őt békén. Külömben bemutatom a kardomat.
Sesshy a hang felé nézett. Egy nő állt előtte. Mintha Rin szagát érezte volna.
- Rin? – kérdezte, lejjebb engedve Gusztit.
- Már nem. Engedd el. Külömben bemutatom a Tenseiga valódi erejét.
Sesshy nagyot nézett, mikor Hugi elővette a fentemlített kardot. A kard először homályos rózsaszín felhőt lövellt ki, majd a pengénél egy vérvörös él jött létre. A többiek is fura képpel figyelték az eseményeket. Guszti törte meg a csendet.
- Te, lány. Ha nem tévedek, az ott a kezedben nem egy szimpla kard.
- Jó reggelt. Hogy jöttél rá?
- Hugi – szólt egy hang Kagome mellől – szerintem nem akarod megtenni. Hisz ez az ember, jaj Sesshoumaru nagyúr elnézést, SZELLEM mentette meg az életedet. Ne öld meg újra.
- Egy halandó, engem, na azt megnézném. Tedd el a kardod, nincs kedvem harcolni. – mondta ridegen Sesshy és elindult Rin, persze a mini felé.
- Nem kell a Tenseiga? – próbálta még idegelni Hugi
- Az nem a Tenseiga. Az volt, de gonosszá lett. Csak te tudod uralni, de téged is gonosszá tett. Mostmár tudom, hogy jobban oda kell figyeljek Rinre.
- Honnan tud...
- Rin – nézett Hugira – felnőttél, megváltoztál, de a szagod. Az nem változott.
Sesshy ezzel befejezte a beszélgetést. Még az ő tempójához is lassan ment. Az ok pedig épp Gusztit nézte.
- Tarts velünk. – mondta az emlegetett személy.
- Jó lenne – felelte az ok. – de nem lehet.
- Mért? – kérdezte Martdell.
- Yaken! – hallatszott a távolból Sesshy hangja.
Ő háttal volt fordulva Yakennek, de Rin épp őt nézte, és integetett. Yaken Hugira nézett, majd felállt. Mikor elment Guszti és Martdell mellett csak annyit mondott, hogy:
- Fel kell neveljem Rint.
Majd elkezdett futni. A futásából a kétfejű bot térítette ki, amit Sesshy dobott felé. Persze eltalálta és a földön kötött ki. Inuyasháék nézték, ahogy elmennek, majd lassan Hugira tévedt a szemük. Inu kezdte.
- Hogy is van ez? Rin?
- Már rég nem az a nevem. Hugi vagyok, jegyezzétek meg. Martdell huga. Rin meghalt... azon az... estén. – majd elhomályosult a tekintete.
- És mégis mi a fenéért akartad megölni Kougát? – kérdezte Inu
- Nem halt meg. Akkor meg? Máskülömben is, pont neked mondjam el, amit tudok. Elég annyi, hogy amint te vagy bárki más az utamba áll, az keservesen megsínyli. Te meg Tia, menj haza. Ez a világ nem egy ilyen lánynak való, mint amilyen te vagy. Búj vissza a kis világodba. Légy újból Bloody Wife legjobb sminkmestere. Fedd el az igazságot. Én is azt teszem.
- Őt nem találhatod meg. – szólalt meg Martdell.
- Nem őt keresem, mást. Kohaku mostmár új jövőben biztosodott. Elintézem, amit már rég akart sok mindenki.
- Rin! Ne. – ordította Martdell.
De a lány elment. Martdell tudta, hogy ezt a harcot, most Rinnek egyedül kell megvívnia.
A többiek pedig megdöbbenve álltak az érthetetlen események előtt. Hisz Rin nem ilyen volt.
Inu és csapata folytatta az útját az ékkő szilánkok nyomában. Tia Martdellel visszament Bloody Wife-ba, és megfogadta Hugi tanácsát. Folytatta azt amit Stephano és Liberty City miatt abba hagyott, és melyett Stephano és Japán után tudta, hogy eljött az ideje az újrakezdésnek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
