IV. rész: Egy csapattárssal kevesebb.

Teltek, múltak a hónapok, és Tia, úgy döntött, elhagyja Bloody Wife-ot. Úgy döntött, hogy nem mondja meg senkinek, csak elmegy, egy távoli helyre. Egy este összepakolt és elment. Csupán egy levél jelezte a szándékait.

*

Mióta Rin megkerült Sesshy-t már nem érdekelte, hogy mi fog történni, és újra saját utait járta. Kezdetben Rinnel és Ah-Unnal. Miután Kikyo elcsaklizta a kardját Yaken is meglett. De Yaken már nem volt a régi. Már nem volt mindig Sesshy mellett, a botot sem tartotta mindig magánál, és ha Rin kérdezte, ő nem felelt. Egy este, a tűz mellett nézte a botját, és gondolkodott. Suttogott pár szót, amitől Sesshy-nek kinyíltak a szemei, de oda se fordította a fejét. Hirtelen felállt, a botot, Sesshoumaru felé hajította, és hangosan azt mondta:

- Vége, belefáradtam, Sesshoumaru nagyúr, én elmegyek.

Sesshy rá se hederített.

- Tudom, kit keresel. – folytatta – ő is keres téged. Ismered a teljes igazságot? Vicces, az apád és Izyoi, nevetnem kell, tudva amit anyád mondott.

Sesshy felnyitotta a szemeit és Yakenre nézett, de hamar újra a csillagokat bámulta. Rin felébredt a beszédre. Yaken visszafektette.

- Aludj csak. – mondta mosolyogva.

- Yaken-sama mit csinálsz?

- Elmegy. – mondta egy érces hang.

- Mért?

De Yaken nem felelt, felállt és elindult, bugdácsolva az erdő felé.

*

Kagome épp tanult, mikor megszólalt a telefonja. Mercedes hangját hallotta. Izgult, hogy nincs-e ott Tia. Ő azt mondta, hogy nincs ott. Tommy megtudta, hogy Tia Romániába jött. Csak szórakozásból elment Temesvárra egy versenyre. Menni akart de Mercedes nem engedte.

- Tommy, itt az ideje, hogy elbeszélgessünk. Tudnod, kell pár dolgot.

- Mit?

- Tia kifáradt, szerintem félt is.

- Tessék?

- Emlékszel azokra a japánokra?

- Igen.

- Mikor elraboltak, a lányunk mentett meg, nem riadt meg a haláltól sem, és szerintem összezavarodott. Én elmodanám, de megígértette velem, hogy hallgatok. Mindenesetre, Stephano-val egy életre befejezte. Az bánt csak, hogy ő feláldozta magát, mi meg veszekszünk... Tommy, én szeretlek, de ez nem mehet így tovább, a lányunkért, kérlek legyünk újra házastársak, ha nem, jó én elmegyek. De ne menj Tia után.

- Mercedes, maradjunk együtt, de menj el, kapsz tőlem két hetet, menj el nyaralni, én Japánba megyek. Te?

- Texas-ba. Ott még nem jártam.

Tommy még aznap elment. Meg akarta tudni, hogy mi lett a lányával.

Kagomét követte. Mindenütt. A lány beugrott a csontok kútjába. Tommy is követte, persze ő nem ért át. Vett egy amulettet Kagome nagyapjától. Meglátta Inuyashát, aki Kagomét kereste. Meglátva Tommyt futott a kúthoz. Tommy utolérte, és elkapta a karját.

Egyszerre estek be. Kint Vercetti megütközött.

- Mi ez?

- Mondtam, hogy haggyon. – felelte Inu.

- Ezek – mutatott a füleire – valódiak?

- Nem. – felelte kurtán, de szagot fogott. Ismerős szag volt. – Yaken?

- Tessék?

- Semmi, jöjjön.

- Ezek mozognak

- A füleim, mit várt tőlük?

Na erre Tommy is megsimizte Inu füleit. Majd a szag felé mentek. A tisztás tiszta vér volt. Naraku egyik reinkarnációjának a szaga is érződött. Tommy látta meg Yakent. Arccal a földnek volt feküdve.

- Mi ez?

- Halott, de hol van az a disznó bátyám? Jöjjön, menjünk, keressük meg Kagomét.

A következő kép Sango és Miroku kapcsolatával folytatódik, Miroku simogatása, és Sango pofonjával ér véget. Shippou meg a közönség. Kagome fürdött. Inu pedig őt kereste. Tommy hozta a formáját. Meglapult a bozótban és leste Kagomét. Inu észrevette, és odament. Ordítani kezdett. Kagome maradt az OSUWARI-nál, majd meglátta Tommy-t, aki tovább nézte.

- Vercetti úr, forduljon meg.

- Azonnal.

- Inuyasha!

Inu megragadta az öreget és Shippou mellé hajította.

Elmondta Inu a többieknek is, hogy rálelt Yaken holttestére, de Sesshy szaga még a közelben sem érződött.

*

Tia az egyik verseny végén a kapuban meglátta Martdellt. Utánna ment. A lány állt Martdell előtt.

- Én békén hagylak, de te segíts. – kezdte lényegre térve.

- Miben? Egy gyilkosnak.

- Na-na, bérgyilkos vagyok. És elmosolyodott.

- Fiatalon kezdted.

- Hallottál az „Élet kútjáról”?

- Nem én. Mi az?

- A neve már mesél. Azzal lehetne visszahozni Gusztit. Mancsot rá.

- Legyen, már untam a száguldozást.De mi a neved?

- Hívj csak huginak.

- Te meg Tiának

- Ok Tia.

*

Két hét elmúltán Tommy és Mercedes közös megegyezésre együtt maradtak. Tommy-nak egy mértéktelen nagy folt volt a képén.

- Mi történt?

- Á, csak kukkoltam.

- Te, kis disznó. – és megcsókolta Tommy-t.

Pár óra elteltével megjött Tia. Mindenki meglepetésére Martdell és egy lány is vele jött. És most jött a meglepetés. Közölte, hogy visszamegy Japánba. Tommy nem engedte. Tia behívta őt is és Mercedest is egy másik szobába.

- Tia, jártam ott. És oda, te nem mehetsz vissza. Két testvér, kik ölik egymást, élő halottak, meg démonok, meg az a Naraku, na az a hab a tortán.

- Tehát jártál ott. Ismered Gusztit?

- Kit?

- Guszti, Martdell gazdája.

- Volt pár ügyem vele. Azt hallottam, meghalt.

- Én nem, Martdell, hiszi, hogy él, Japánban, OTT.

- És, hogy kérdezted meg?

- Hidd el, tudom.

- Tommy, emlékszel még, a lányunk felnőtt. És megjárta Liberty City-t, és még él, az a hely, ahhoz képest a menny, és Naraku, egy fehér angyal.

- Ne túlozz szívem, nem találkoztam vele, de nem is szeretnék. Ne nézz úgy! Jó, nyertél, elmehet.

- Köszi, papi.

Mint egy gyermek, úgy rohant ki az ajtón.

Három nap múlva...

A középkori Japán útján két motorbicikli száguldott. Furcsa, és riasztó látvány volt. Már a lőfegyver is felborzolta a kedélyeket, de ez a vas démon kiakasztotta a falusiakat. Egy fehér, csapzott szőrű kutya futott utánnuk, vagy épp az egyik motor csomagtartójában figyelte az utat. Egy tó partján álltak meg. Az első éjszaka ott. Tia hamar elaludt. De felébredt. Nyöszörgést hallott. Hugi forgolódott. Martdell ott ült mellette. A lánynak rémálma lehetett. Odament, hogy felébressze, de Martdell megállította.

- Ne! – mondta kurtán

- Mért?

- Engedd, hadd álmodja végig. Sokszor tör rá ez az álom. Ha felébreszted, elfelejti, hogy hol van.

A lány telitorokból ordítani kezdett. Tia megfogta és felrázta. A lány kinyitotta a szemeit és sikított. Hátraugrott, és futni kezdett. Martdell mordult eggyet, majd utánna eredt, egy pillanat alatt visszahozta a lányt. Jól láthatóan nem volt magánál a lány.

- Mondtam, hogy fel ne ébresszd, szerencséd, hogy az emlékei elejéről ugrott neki vissza.

- Tessék?

- Hugi itt született. Egy napon, speckó mikor Sayori, Sesshoumaru anyja elrabolta Rint és Yakent, akkor vesztette el az emlékezetét.

- Odanézz. Ott van Inuyasha.

Tia nem tévedett. Inu egy fán ült, és nézte őket. Leugrott, és odament.

- Tia, mit keres ez a kard nállatok. – mutatott egy fekete nyelű kardra.

- Ez az enyém – mondta Hugi.

- A Tenseiga? Kétlem. Mit tettetek Sesshoumaru-val?

- Mi semmit, az meg bizti, hogy nem a Tenseiga.

- Ne légy biztos benne. – mondta Martdell, majd Hugi felé fordult – mondd el nekik az igazat.

- Az anyámtól kaptam, így őt kérdezd, Inu...Yasha.

Elmentek a táborba. Kagome mellett Rin szunyált. Tia Sango-hoz fordult.

- Mit keres Rin itt?

- Sesshoumaru tegnap, Shippounak adta. Azt mondta, hogy sürgős dolga akadt Narakuval. De ők kik?

- Az utitársaim. Martdell és Hugi.

Reggel Rin virágokat gyűjtött és meglátta Hugit, nálla a karddal. Odafutott hozzá.

- Ez a Tenseiga. – mondta.

- Nem, Rin, ez az örökségem.

*

Hugi nem tudott csak nehezen elaludni. Akkor pedig egy holtakkal és farkasokkal teli faluban ébredt. Ő futott a farkasok elől. Az erdőben egy árny felé szaladt, de érezte, hogy egyedül van. Elesett. Érezte a farkasokat magán. Érezte ahogyan egy kéz rázza. Felébredt. Kinyitotta a szemeit. Egy nő állt előtte. Nem ismerte. Futni kezdett. Az álma valóra vált, de nem farkasok, hanem egy kutya üldözte, amely a földre dobta. Elájult. Inuyasha hangjára ébredt. A kardját akarta. A kardot mely, ha nagy bajban van megmenti. Na azt már nem.

*

Inuyasháék egy falu megmentésére készültek. A szokásos démonűzés. Martdell és Hugi csupán néző közönségként szuperált. Ezt persze Inuyasha kommentálni kezdte.

- Nem elég, hogy a sarkunkban vagytok, és ilyen zajt csaptok – értette ezt a motornak a zajára – de még segíteni sem óhajtotok.

- Inuyasha – szólalt meg Hugi – megvédtük Rint, máskülömben is ez nem a mi harcmezőnk. Mi csupán...vendégek vagyunk.

- Még Tia is segített. Úgy hogy ne magyarázd nekem. Az pedig a Tenseiga.

- Inuyasha, ne idegesítsd fel Kagomét. Jaj ne, Inuyasha nem azért mondtam, au ez fáj, Kagomeee...

- Inuyasha, hagyd békén Shippout, Inuyasha fekszik.

A falu megjutalmazta a csapatot, amit Miroku nem hagyott veszni, sőtt, vesztére, újra Sango előtt kikezdett egy falusi, csinos lánnyal. Sango keze persze Miroku arcán hagyta a dühe nyomát.

A napok teltek és hirtelen feltűnt Sayori. Épp Tia, Shippou, Hugi és Martdell voltak csak ott.

- Hol az a kurva anyád? – förmedt Martdellre, amelyik jelen esetben kutya formában volt. Nem is felelt, csak vakaródzott.

- Mit akarsz egy kutyától? – vigyorgott Hugi.

- Rin, te rühes halandó, neked kuss a neved.

- Ja, te vagy az. Hogy vesznél meg, rühes dög. – folytatta Hugi. – ha a fiaddal végeztem, szerinted veled nem tenném meg.

- A fiamnak megjött az esze, de késő volt.

- Jogos küzdelem volt, és tiszta.

- Persze, Sesshoumaru, haldoklott.

- Mint két ember.

- Ne folytasd.

- Veled kellett volna végezzek. Nem a kutyaszellemmel.

- Ostoba.

- Te kezdted, most is te végeztél Yakennel?

- Én? – csodálkozás jelent meg a nő arcán. – persze. Ki más?

- A fiad sose hazudott, azért tiszteltem, és szerettem.

- Elég. Hallgass, Martdell, felelj, hol van az a kurva?

- Sayori, akarod, hogy elővegyem a Tenseigát?

- Te átkozott – nézett Hugira – még találkozunk.

- Remélem nem. – felelte ridegen Hugi.

Sayori elment. Tia és Shippou szinte egyszerre kérdeztek.

- Hugi, mért hívott téged Rinnek?

Erre Martdell felelt.

- Ezt a beszélgetést ti felejtsétek el.

- Igérjük, nem mondjuk el senkinek. – mondta Shippou.