Egy fiú ment haza, mindenütt kereste a húgát. Nem lelte. Gondolta, most megnézi a szobáját. Be is ment. Mint egy igazi bűnügyi filmben. Az egész szobában képekkel volt kitapétázva. Egyes képek pedig bevoltak keretezve. Az egyiken pedig egy négyzet volt. A fiú tágra nyitotta a szemeit: „Tia” – gondolta, és rohanni kezdett...

Délután volt már mire a Vercetti villához ért. Meglátta a lányt. Egy puskával a kezében Tia szobájába célzott. Speckó a csaj a tetőn csüngött. A fiú hihetetlen ugrással a tetőre szökkent. A puska elsült, de a fiú leverte a lányt a tetőről. A lány elájult. Megragadta és el kezdte kifelé hurcolni. A lány magához tért. A kapuban volt, és egy fahoz volt dőlve. Egy fehér, csapzott szőrű, kifejezetten huncut képű kutya ült mellette.

- Martdell, én kiheréllek.

A kutya vakkantott eggyet, majd a lány kocsija felé futott.

Egy hét múlva...

Inu még maradt volna segíteni megkeresni Tia anyját, de menni kellett. Tiának furcsa érzése támadt, szerinte az anyja a középkori Japánban lehet.

Majd egy napot veszekedett az apjával, hogy hadd mehessen Japánba. Az apja felelőtlennek titulálta. Ahhoz képest, hogy „nem szerette azt a cafkát”, minden ismerettségi körét bevetette, hogy megtalálja.

Négy nap múlva...

Átérve a középkori Japánba Kikyo mesélni kezdett Tiának, hogy milyen is ez a világ. Mindenki meghökkenésére, Tia Kikyoval tartott. Kikyo még Bloody Wife-ban mesélt neki egy Sichinintai nevű társaságról, ami hét halott zsoldosból állt, és melyet Bankotsu vezetett. Őneki is egy fehér ruhája volt. Meg akarta tudni, hogy nem-e annál van az anyja. Mostanában sokan mentek már át a kúton. Ki tudja, talán az is átment. Inu szerint hülyeség, de egy próbát megért Tiának. Kikyo meglepődött, mikor Tia egy reggel már nem volt mellette. Rálelt a nyomaira. A baj csak az volt, hogy Bankotsu és Jakotsu nyomai felé vezettek Tia nyomai. Mire Kikyo rálelt, Jakotsu már ki volt feküdve. Még élt, de Tia egy tárat bizti, hogy beleengedett. Épp Bankotsu-val nézett farkasszemet.

- Tehát nállad van.

- Azt egy szóval sem mondtam – válaszolt nyugodtan a Hét zsoldos vezére.

- Úgy akarsz járni, mint a haverod?

- Ha legyőzöl közelharcban megkapod amit akarsz.

Tia eldobta magától a fegyverét. Bankotsu is úgy tett. A harc elkerülhetetlen volt. Tia támadt. Bankotsu kivédte, most fordítva, de Tia úgy belerúgott Bankotsu térdkalácsába, hogy az egy pillanatra a földre került. De hamar megunta és neki rontott a nőnek. Meglepte, hogy a lány így tud küzdeni. Fogalma sem volt róla, hogy a lány úgy karatézik, hogy le a kalappal előtte. Elvégre Kenji tanította. Nagyjából tíz perc múlva, Tiának az orrából csíkban szivárgott a vér. Bankotsu pedig a bal lábára sántított. Tia a ház felé futott. Nekirontott Bankotsunak, az meg elkapta és a földhöz vágta. Inuyasha, Kagome és Shippou épp arra mentek, mikor Shippou megérezte Tia vérét. Azonnal a helyszínre futottak.

- Inuyasha csinálj valamit, megöli Tiát. – sopánkodott Kagome.

- Nem érzek más emberi szagot. Vajon, miért verekednek?

Tia mielőtt Bankotsu a gyomrába taposott volna elugrott, és az utolsó erejével a ház ajtaján beesett. Mikor meglátta, hogy a ház üres kiakadt. Mielőtt Inu leért volna, Tia elkapta és a földre nyomta Bankotsut.

- Idióta, itt vesztegeted az időmet.

- Hagyd Tia, ez már csak ilyen. – ordította fenn Kagome.

Inu ahol állt, látott a távolban egy fehérséget. Elkapta Tiát és arra futott vele. Shippou ordított utánna.

- Jössz vissza te palota pincsi, Kagome mondj valamit.

- Még visszajövök – kiáltotta vissza Inu.

Egy fa mellett ott állt a fehérség. És a fához dőlve ott állt Yaken, nem tűnt boldognak. És mellette a földön feküdt Mercedes. Inuyasha ráismert Sesshoumaru szagára. Jó messzire letette Tiát és egyedül ment oda.

- Te szemét, mit akarsz ettől a nőtől?

- Inuyasha, menekülj. – szólt Yaken.

- Féleszűek – szólt egy női hang. – Yaken meg kéne öljelek, te meg ki a pokol vagy hanyou?

Megfordult. Egy nő volt az. Fehér haja volt, kékes-zöld szemei, és az arcába nézők biztosan Sesshoumarut látták volna benne. Inuyasha még mindig Sesshoumaru szagát érezte, majd jobban beleszagolt a levegőbe, és lám mit érzett, hasonló, de a szaga, mintha Stephano-é is lenne. Lassan leesett neki a tantusz.

- Te a bátyám, nevezetesen Sesshoumaru anyja vagy. Ugye?

- Hol van?

- Nem tudom. De nem is érdekel. Mit akarsz ezzel a halandó asszonnyal?

- Mi ez a szag? Vercetti, te bűzlessz a Vercetti lány vérétől.

- Tia! – kiálltott fel Mercedes – Mi van vele?

- Halott. – nevetett a nő.  – A fiam le lesz törve, tényleg hol van Stephano?

- Elengedte Tia, megtudta, hogy az anyja vitte oda Rint és őt – mutatott a varangy képűre.

- Inuyasha sama, menekülj. – mondta halkan Yaken.

- Inuyasha? Te? Egy hanyou? Az apád tényleg meg volt hibbanva. Ideje, hogy talákozz vele.

Kitárta a karjait és Inu felé csapott egy vagyis öt darab a kezéből kiáramló energia ostorral. Inuyasha rutinosan ugrott el a csapás elől. Inu elmosolyodott. Mutatott Yakennek, hogy vigye el Mercedest. Yaken el is vitte. A nőt meglepte, hogy Yaken mekkorát változott. Nem értette, de remélte, hogy nem a halandó gyerek miatt teszi. Inu elővette a Tetsusaigát. Összecsaptak. Egyik sem ért el semmit. A nő hirtelen ott hagyta Inu-t. A sziklák felé rohant. Így futtában hasonlított legjobban Sesshyre. A sziklákon Tia szaga után ment.

„Megölöm, azt az átkozottat. És a fiam felhagy a halandó imádattal. Miért kavartam akkor azzal a halandóval. És, hogy tudta meg annak a cafkának az apja, hogy ki is volt a fiam apja” – ezek mentek át a nő fején.

Tia próbált felállni, de nem ment, túl fáradt volt. A nő már odaért, Inu még távol volt tőlük. Tia ráismert, megborzongott, érezte, hogy mire készül a nő. Becsukta a szemeit. Érezte a szelet, majd egy morgást, és hogy valami húzza. Kinyitotta a szemeit, egy hatalmas kutya szerű akármi támadta meg. És felnézett, egy másik kutyaszerű lény húzta, és a szaga olyan volt, mint Guszti bolondos kutyájának, Martdellnek. Elájult. Inu látta, hogy hogyan alakult át Sesshy anyja, és hogy hogyan tűnt fel 1 másik kutya szellem, amely elrántotta Tiát. Újabb alak jelent meg. Egy 25-30 év körüli nő. Megtámadta Sesshy anyját. A nő visszalakult. Most méregkarmokkal támadott. A nő elugrott. Megjött Inu is. Elővette a Tetsusaigát. Ezt látva Sesshy anyja eliszkolt.

A másik nő is elment. Tia ott feküdt a sziklánál és emlékeit élte át. Felsikoltott. Inu elvitte Kagoméékhoz. Shippou ott volt mellette, Mercedessel. Álmában Tia motyorgott valamit. Inu szerint azt mondta, hogy: „Martdell”, és hogy: „Apa, gyűlöllek”.

*

Minden olyan más volt akkor reggel. Az apja beleeggyezett, hogy járhasson Stephano-val. Mikor futott ki a villából, meglátta, hogy egy püffögő kocsi jön be a kapun. Egy szakállas férfi szállt ki belőle, egy fehér szőrű, csapzott kutyával, mely azonnal hozzá futott.

- Martdell, te rosszcsont. – a kutya boldogan bújt hozzá.

Mindig is imádta, ezt a nem éppen fiatal kutyát. Még Gusztit is megszokta a kutyus miatt. Pedig nem volt könnyű dolog.

Becsengetett Stephano-hoz. Kinyitotta az ajtót. Boldogan mesélte, hogy az apja belement, járhatnak. Stephano mikor meghallotta, hogy a család látogatásról lenne szó elkomolyodott.

- Tudom, hogy a papád halott, de a mamádat szívesen megismerném.

- Útálja az embereket.

- Annyit csak kibír.

- Nem hinném, de hagyjuk. Figyu ma este gyorsulási verseny lesz. Benne vagy.

- Igen. Naná. Apát elhívhatom?

- Persze.

A versenyre készülve az ajtón idegesen lépett be az apja, azt ordította, hogy Lance Vance fattyával nem engedi járni. Belökte egy autóba, amelyet két embere vezetett, és a verseny helyére mentek. Ott senki sem volt. A homályban Stephano kocsija tűnt fel. Kiszállt. Tommy is.

- Tia?

- Őt te csak az álmaidban érintheted, Vance fattyú.

- Az apám Lance volt, de mi bajod vele?

- Lássuk ezt a Lance Vance Dance-t

Elővett egy mordélyt, és szíven lőtte Stephanot. Tia kiugrott. Tommy intett az embereinek. Azok betették a nőt a kocsiba és elhajtottak.

*

Stephano érezte, hogy az anyja lehet a dolgok hátterében. Mindig is a leggonoszabb játékokat űzte, és nem riadt vissza semmitől sem. A céljai elérése érdekében bármit megengedett. Pláne, hogy az embereket nagyon rühellte, és ezt nem titkolta el Stephano iránt sem. Néha-néha ő is kapott az anyjától, mert nem volt teljesen szellem, és, hogy az apja, annyira „gyenge” halandó volt. Gyűlölte Tiát, ezt nem titkolta el senki előtt sem. És nem is akarta. Stephano-n kívül senki sem tudta, hogy mi is ő valójában. Persze a halála előtt azért megtudták. Nem hazudok Tia akkor meghalt. A teste feladta a harcot a méreggel, amit Stephano anyja csapott a testébe. Kikyo hihetetlen dolgot tett. Eltűnt két napig. A harmadikon, mikor a csontok kútjához értek a holttesttel feltűnt Sesshy, Rinnel. Yaken kapott eggyet, mert Inuyashával volt. A Tokijint kereste. Kikyo ugyanis megfújta tőle. Rin észrevette a feketébe öltözött, kisírt szemű Mercedes mellett a fehér lepedőbe csomagolt hosszú dolgot. Nem tudta, hogy mi az és meg akarta nézni. Kagome futott hozzá. Elmondta, hogy a lepedőbe valami bele van csavarva, de nem mondta el az igazságot.

Feltűnt Kikyo is. Nem volt nálla a kard. Nem köntörfalazott.

- Ha nem gyótgyítod meg Tiát, a Tokijin Narakuhoz kerül.

- Ostoba, add vissza, különben megölöm ezt a korcsot, a többi emberrel eggyütt.

- Tedd hát. Mire vársz. A Tokijin akkor is nállam marad.

Sesshoumaru összevonta a szemöldökét. Kivette a tokból a Tenseigát. Inuyasha mellé ment. Odanyújtotta neki.

- A te barátod. Mentsd meg.

Inuyasha elvette. A holttesthez ment. Rácsapott a karddal. Sesshy elvigyorodott.

- Láttad őket? – kérdezte, gúnnyal.

Inu megfordult és bandzsin nézett a bátyjára. Tia nem mozdult.

- Nem láttad őket, mi?

- Miről beszélsz?

- Na add ide, te korcs. – és elvette az öccsétől a kardot.

Pillanatok alatt végzett a halál küldötteivel, akik leginkább Yakenre hasonlítottak. A lepedő megmozdult, majd Tia felemelkedett, mintha fájt volna a feje. Meglepődött, hogy Sesshy-t meglátta. Az megfordult, és indulni kezdett. Tia valamit érzett a hátánál. Kihúzta a hátától a Tokijint.

- Ez meg mi a görcs? – szólalt meg, a kardot bámulva.

Egy ütést érzett a fején. Sesshy adta neki, majd elvette a kardot. Mercedes, már készült Sesshy után indulni, hogy visszaadja a pofont. De Tia megállította.

- Anya, ne menj utánna. Ennek az a baja, hogy egy olyan ember, mint én megpofoztam, azóta, már visszakaptam, de lehet, hogy kamatostól szereti megadni a tartozást. Máskülömben is gondolj bele, milyen egy megaláztatás volt számára, hogy egy halandóhoz érjen. Szegény, őszintén sajnálom. De egyben az életemet is mentette, ezt nem feledem el neki.

Sesshy egyszerűen elment. Kagome nézte Inu-t, aki meglepődve állt. „Nekem mért nem ment? Mit nem láttam? Ezek szerint az a ... érez valamit, vagy a kard...?” – gondolta.

Tia visszament Bloody wife-ba. Kereste Stephano-t. A verseny pályán találta meg. A fiú indult volna, de Tia utánna ment.

- Kérlek ne menj el, beszéljük meg.

- Mit? Az anyámnak igaza volt, csak a bajt hozod a fejemre. Képes lettél volna meg is ölni. Ugye?

- Tudod, hogy ki az anyád?

- Tudom, és te tudod, hogy kinek az oldalán állsz? De minek is beszélek veled. Semmi értelme. Te nem értheted. Én az életemet is neked adtam volna, és mit kapok? Pofonokat.

- Jó, ahogy akarod, fejezzük be ezt a marhaságot, torkig vagyok már az egésszel, apámnak igaza volt, te egy... hitvány KUTYA vagy.

Majd elment. A szíve szakadt, hogy ilyet mondott neki. De már máson törte a fejét, mi lehetett Martdellel. Visszament a villába és az apja irószobájába. Egy telefonszámot keresett, de nem lelt. Helyette egy cimet lelt, ez meg is lepte, tudtával Gusztinak nincs háza. Pedig az a cím ott volt. El is ment a címre.  Becsengetett. Egy fiatal 18-23 év körüli lány nyitott ajtót.

- Helló – kezdte Tia. – Itt lakik Gézengúz Guszti? Kérlek ne nevess ki, de csak ezt a nevét ismerem.

- Szia, sajnálom, de itt csak Martdell lakik. A mi kutyánk is. De nem hallottad még?

- Mit?

- Guszti pár hónapja egy baleset áldozata lett.

- És hogy van?

- Hát mostmár jól, azt hiszem az itteni temetőben van eltemetve.

- Ó, meghalt?

- Igen.

- Részvétem.

- Nem volt családtag. De Martdellnek átadhatja. Szegény nagyon ki van készülve.

Behívta a lány. Egy asztal mellett mentek el amelyen egy kép állt. A képen három személy állt. Az a lány, egy fiú, és egy 25-30 év körüli nő. A nő arca ismerős volt Tiának, biztos volt benne, hogy látta valahol. Martdell nézte a TV-t, mikor Tia bement, a lány ott hagyta őket.

- Szia Martdell – ment a kutyához.

Martdell riadtan nézett rá. Tia megijedt, hogy nem ismert rá. De más történt. Tia besétált a csapdába, amit senki sem állított, talán csak a sors.  A lány aki beinvitálta nem volt más, mint az aki meg akarta ölni. Egy fegyverrel jött vissza. Célzott, és Martdell átalakult egy férfivá, nagyjából olyan fülekkel, mint amilyen Sesshy fülei is.

- Ne tedd, őt én védem.

- Martdell, ő csupán egy munka.

- Az apja miatt ne bűntesd őt.

A nő leengedte a fegyvert. Hirtelen elájult. A képről az idősebbik nő alakja rajzolódott ki a lány mögül.

- Menj innen. – szólt Tiához.

- De...

- Menj el, és feledd el amit láttál.

Folytatása következik...