A nagy találkozás óta, eltelt 2 hét. Közeledett Inuteshio 7.-ik születésnapja. A kisfiú nem kívánt mást, mint hogy InuYasha meglátogassa õket. Kagome is várta szerelme érkezését, de hiába volt minden, mert nem tért vissza a faluba. Miroku és Sango, még mindig értetlenül álltak a dolog elõtt, miszerint InuYasha még is életben van. Kagome nagyon sokat töprengett azon, hogy elmondja e fiának, aki megmentette az apja volt, csak nem emlékezik semmire sem. Abban maradt Kaedevel, nem mondanak még semmit.

*

Elérkezett Inuteshio várva várt, nagy napja. Ma ünnepelték a születésnapját. Ilyenkor Kagome részben boldog volt, hogy imádott kisfiával lehet, de részben az InuYashaval történtek elszomorították. Azonban most hogy megbizonyosodott arról, hogy szerelme mégis életben van, nagyon boldog volt.

Kagome elment Sangoval a mezõre pár gyógyfüvet beszerezni, addig a fia Shippoval és Mirokuval maradt. Nem merte megint az erdõ mellé vinni, nehogy megtámadja valamelyik szellem. Miután megérkeztek, neki álltak a szedegetésnek.

-Mondd csak, Kagome mikor hozod át a tortát?

-Miután visszaértünk a faluba, az lesz az elsõ dolgom!- mosolygott

-Remek. És nem is mondtad, mit adsz a fiadnak?

-Hát….arra gondoltam, mivel most már egyre többször találkozott szellemekkel, átadom neki a tessaigát. Szerintem nagyon örülni fog, hogy apja hajdani kardját kapja meg, nem?

-Lehet. De gondolkoztál már azon, hogy….megmondjad-e InuYasha életben van?

-Nem tudom. Tulajdonképpen látta már az apját, csak egyikük sem tudja ki a másik. Jaj, teljesen össze vagyok zavarodva!- a nõ leült és arcát a kezeibe temette. Barátnõje mellé ült és vigasztalni kezdte

-Ne aggódj! Idõvel minden meg fog oldódni!

-Köszönöm, hogy annyit segítettetek nekem Mirokuval! Köszönöm!

-Ez csak természetes, Kagome!

-És mondd, csak mi is a helyzet vele…?

-Mégis mi lenne?- kérdezte pirulva. A további beszélgetésük már jóval vidámabb volt, ami Kagomet jobb kedvre derítette. Miután hazaértek, Kagome gyorsan elment a tortáért. Azonban ekkor egy hatalmas szellem támadt a falura.

*

Kagome mit sem sejtve tért vissza a kúton át, a Középkori Japánban. Rossz érzése támadt, így gyorsított a tempóján, majd nem sokára megérkezett a faluba. Körbe nézett és viaskodó férfiakat látott, Mirokut a szerzetesi botjával, míg Kaedet a nyilaival. Fejt vesztve rohant, hogy segíthessen. Mikor megérkezett, az egyik kunyhó mellett álló Sangohoz lépett.

-Mi történt?

-Megtámadott minket! De nélküled, nem tudjuk legyõzni!

-Inuteshio hol van?

-Bent van Shippoval a kunyhóban- Kagome látszólag megkönnyebbült, de nem sokáig állhatott tétován, mert a szellem most feléjük csapott hatalmas csápjával. A nõ elõvette, íját és nyilait. Célba vette a szellem szívét, de végül csak a vállát találta e,l ezzel magára vonva a szörny figyelmét. Egy hirtelen mozdulattal elkapta a nõt és a magasba emelte. Szorongatta, és közben elhajította a többi harcost így nem tudták támadni. De ekkor valaki ráugrott a szellem fejére és a karmaival végig hasította a testét. Kagome döbbenten nézte végig a mészárlást. Mikor a szellem csápja elengedte a mikot, zuhanni kezdett….becsukott szemmel várta a földre érkezést..

*

Kagome lassan nyitotta ki szemeit. Azt hitte, csak álmodik…nem zuhant le a földre..hanem..

-InuYasha…

-Látom túl tett, rajtatok ez a szellem! – a férfi vigyorogva nézte a szörny tetemét. Majd a karjában levõ nõt, óvatosan lerakta.

-Köszönöm…

-Nem tesz semmit! Tulajdonképpen, nem ezért jöttem…

-Hanem?

-Azt mondtátok a fiaddal, hogy bármikor szívesen láttok nem?

-De…

-Nos mivel nem rég erre volt dolgom, úgy gondoltam benézek hozzátok, persze ha nem zavarok!- a nõ szája mosolyra húzódott. Ekkor már nem tudta visszatartani magát így megölelte szerelmét, aki értetlenül nézte õt. Nem tudott mást tenni, így õ is megölelte a nõt. Miroku, Sango, Kaede, Shippo és Inuteshio ekkor jöttek elõ a szellem mögül. A kisfiú nagyon megörült a látogatónak, így azonnal odafutott hozzá.

-InuYasha!! InuYasha!! Hát eljöttél?- Kagome ekkor eszmélt fel és gyorsan kibontakozott az ölelésbõl.

-Szevasz! Nah, jó voltál, amíg nem találkoztunk?- megölelte a kisfiút, aki nagyon örült a barátjának

-Igen! És ma van a születésnapom is, képzeld!

-Hé, Boldog születésnapot! És hány éves lettél ma?

- Kereken 7!- a kisfiú örömteljesen kihúzta magát, amin Kagome csak mosolyogni tudott. Odalépett barátai mellé, akik hitetlenkedve nézték a jelenetet.

-Eljött….itt van….InuYasha…- Shippo alig hitt a szemének. Nagyon hiányzott neki a hanyou, mivel a mellett, hogy mindig veszekedtek megkedvelte õt. Könnyek gyûltek a szemébe..

-Igen, életben van…hát nem érdekes, hogy pont a fia születésnapján jött el?- Miroku meglepetten nézett körbe

-De…az…Kaede te mit szólsz ehhez?

-Tudjátok, örülök, hogy a nõvérem végül a „helyes” utat választotta

-Helyes utat??- Sango kezdett dühös lenni- Hogy érted ezt Kaede? Hisz InuYasha nem emlékszik, sem a fiára, sem, a szerelmére sem a barátaira!

-Sango, Kaede anyónak igaza van! Kikyou akár meg is ölhette volna õt, de e helyett, életben hagyta õt..miattunk…- Kagome hangja elszorult, mikor InuYasha karjaiban levõ fiával lépett oda hozzájuk.

-Sziasztok!- köszönt rájuk

-Hello…

-Mi a baj? Nem láttatok még fél szellemet?

-Öhm..dehogy nem….Kagome szerelme is fél szellem volt- Miroku ekkor már tudta, hogy Sango öklével fog találkozni, ezért gyorsan futni kezdett. InuYasha értetlenül nézte a veszekedõ párost..

-Ezek mindig ezt csinálják?

-Folyamatosan- válaszolta Inuteshio- anya….InuYasha nem maradhatna itt a születésnapomra?

-Nyugodtan, de szerintem elõtte õt kellene errõl megkérdezned- majd bátorítóan a fiára mosolygott

-Akkor maradsz??- a fiú könyörögve nézett a hanyoura, akinek a pillantások által meglágyult a szíve

-Rendben, de nem olyan sokáig…..terveztem hogy benézek hozzátok, de nincs sok idõm…

-De jó!! Hallod anyu itt fog maradni!!- a kisfiú anyjához ugrott és ölelgetni kezdte. InuYasha boldogan nézett „családjára”. Megint elõtört benne az a furcsa érzés, mint akkor, amikor elõször találkozott velük…de gyorsan elhessegette, mert Kagome beinvitálta hozzájuk…

*

Egész délután mindenki a kis Inuteshioval foglalkozott. Mindenki felköszöntötte, õt, de ajándékokat csak Kagometól és annak barátaitól kapott. A kisfiú nagyon boldog volt, mert teljesült a kívánsága, miszerint InuYasha is menjen el hozzá. Mirokutól és Sangotól egy faragott harci botot kapott. Shippótól egy új labdát, míg Kaedetõl egy kis könyvecskét. Kagome, miután a többiek odaadták az ajándékokat, gyorsan átment a másik szobába..

-Anyu hova megy?- kérdezte kíváncsian a fiúcska

-Szerintem, hozza az ajándékodat- kuncogott Sango- és örülsz nekik?- mutatott a fiú elõtt levõ holmikra

-De még mennyire!!- InuYasha kint a ház elõtt csendben hallgatta a társaságot. Olyan ismerõsnek gondolta õket, de tudta még sosem találkoztak egymással. Vagyis azt hitte.

-Na itt is vagyok..Inuteshio, szeretném odaadni az én ajándékomat - azzal elõvette a mögötte levõ Tessaigát. A fiú gyönyörködve nézett a kardra…apja kardjára…de ekkor az lüktetni kezdett..

-Ez édesapádé volt- ennél InuYasha benézett a kunyhó ajtaján. Döbbenten nézte az egyre jobban lüktetõ és fénylõ kardot, ami „kiszabadult” Kagome kezébõl és felé vette az irányt. Mikor a hanyou kezébe került, az becsukta szemeit és lepergett elõtte minden…

„Az elsõ találkozásuk Kagomeval......Kagome könnyeket ejt érte….. Sír Kagome ’halála’ miatt….. Az elsõ csók…..a gyermekük megfoganása…Kikyou magával akarja vinni, de õ ellenáll…Elveszti az emlékeit….elõször találkozik Inuteshioval...”

A fél szellem a sok emlékkép hatására, kinyitotta szemeit. Mindenki némán, döbbenten figyelte barátjukat. A férfi, végig nézett barátain és tekintete megállapodott Kagomen és a mellette álló fián….csak ennyit tudott mondani:

-Kagome….kisfiam….