7 év telt el. A kis Inuteshio szépen felcseperedett. Ahogy nõtt, egyre csak InuYashat lehetett benne látni. Hosszú õsz haja volt és arany szemei, na és persze a kihagyhatatlan fülei a feje tetején. Azonban ezt csak akkor mutatta meg, amikor félt valakitõl. Általában hosszú ében fekete hajjal és fekete szemekkel mutatkozott, kutya fülei, pedig eltûntek. Eddig csak Kagome és a barátai látták õt hanyou formában. Kagome-val a Középkori Japánban laktak, Kaede falujában. Minden falusi ember elfogadta õket, ami jól esett Kagomenak, mert a kisfiát nem csúfolták szellemi mivolta miatt.

 InuYasha lassan 8 éve hagyta el az élõk sorát. A mikona nem volt olyan napja, hogy ne gondolt volna szerelmére. Barátai sokat segítettek neki az évek során, a kis Inuteshio nevelésében és a nõ boldoggá tevésében, bár az utóbbi nem mindig sikerült. Miroku és Sango fél éve jegyezték el egymást, igaz gyermeket még nem sikerült összehozniuk=).

Shippo is velük maradt, és sokat játszadozott a kis Inuteshioval. Kagome Kaedevel együtt védte a falut a gonosz szellemek csapásaitól, és ketten vigyáztak az ékkõre.

----------

Egy nap Kagome gyógyfüvet ment szedni fiával, aki nagyon szeretett az anyukájával lenni. Kagome sokat mesélt neki édesapjáról és a fiú a történetek után egyre jobban kedvelte, halott apját. InuYasha a tessaigát itt hagyta Kaedenel, mielõtt Kikyou magával vitte volna. Mindenki azt hitte, a fiú a halott mikot választotta, azonban ez nem így volt….sõt mindenki azt hitte meghalt…de nem így történt…

Kagome és Inuteshio békésen sétált a mezõn. Mindennap kijöttek ide gyógyfüveket szedni, a beteg falusiak számára. Kagome szokásosan neki látott keresgélni, közben a kisfiú futkározni kezdett és a lepkéket hajkurászta. Addig-addig kergetõzött, míg nem egy erdõben találta magát. Eltévedt. Ijedten nézett körbe a sötét rengetegbe. Anyja megtiltotta neki, hogy idejöjjön, mert szerinte túl veszélyes volt ez számára, fõleg, hogy Kikyou itt csalta el szerelmét. Félt, hogy a fiút is elvinne tõle..

A kis fiú próbált kijutni, de sehogy se sikerült szegénynek, míg nem valaki a fák felett elsuhant. Riadtan felnézett, de nem látott semmit a dús lombokon kívül. Újabb próbálkozást tett, de ekkor egy hatalmas szellem tartott felé. Már majdnem elérte, mikor valami árny lecsapott az elõtte álló szörnyre és megsemmisítette. A kisfiú remegve nézte az eseményeket….Lassan lecsukódtak szemei a fáradságtól…de mielõtt eleshetett volna valaki, felkapta és elvitte onnan..

----------

Kagome miután végzett, szólítgatni kezdte kisfiát. Mikor már tucadszorra kiabált neki, megijedt. Körbe nézett és nem látta sehol az elõbb még vígan játszadozó fiút.

„Ez nem lehet!! Remélem nem esett semmi baja! Mi van, ha Kikyou…nem, nem veheti el tõlem õt is!!” Azzal eldobta a kosarat és az erdõ felé, vette az irányt. Egy érzés súgta neki, hogy fiát itt lelheti meg…

-------

Inuteshio lassan kinyitotta szemeit. Egy kis házban ébredt, ahol egy pici kis fekhelyen volt lerakva. Csendben nézelõdni kezdett. A szoba leginkább Kaede kunyhójára emlékeztette. Ijedten nézelõdött, de ekkor egy hang kizökkentette a „felfedezésébõl”.

-Látom, felébredtél, kis prücsök!- a hang irányába fordult. Végig mérte óvatosan az elõtte álló férfit

-Te…ki vagy?- kérdezte bátortalanul

-Mi a baj csak nem félsz? – a fiú félénken bólogatott

-Ne aggódj, nem bántalak!- vigyorgott a fehér hajú férfi majd leguggolt a kisfiú mellé. Megsimogatta annak buksiját, de ekkor a gyermek átváltozott. Sötét haja kivilágosodott és szemei aranylóan ragyogtak…feje tetején pedig…

-Te?? Te fél szellem vagy? Hogy nem érezhettem meg?- a férfi döbbenten nézett a megszeppent fiúra. Rettenetes hasonlóság volt köztük. Inuteshio pont úgy nézett ki mint a férfi….mint InuYasha….

--------

Kagome nagyon elfáradt a sok futásban, de nem érdekelte mind ez. Eltökélten kereste fiát, azonban semmi nyom nem volt a fiútól. Miután sokadszorra esett el egy fatörzsben görcsösen sírni kezdett és ütlegelte a talajt.

-Inuteshio, kisfiam!!! Ne hagyj, itt kérlek!!- a nõ szomorúan az égre emelte tekintetét. Ekkor azonban a háta mögött valaki megszólalt…

-Kagome!- a nõ hátrafordult és furcsán nézte a fényességet, és azt hogy valaki kilép belõle…

-Ki…Kikyou??

-Igen..illetve csak a lelkem az. Nyugodj meg a fiad biztonságban, van!

-És mégis hol van? És miért hinnék neked? Te vitted el igaz! Hát nem volt elég, hogy elszakítottál InuYashától még a fiamat is meg akarod ölni??- a halott miko, szomorúan nézett a meggyötört nõre, aki dühösen felállt

-InuYasha életben van, ahogy a fiad is. – Kagome döbbenten nézett Kikyoura, aki állta a lány bosszús pillantásait

-Jó vicc! Szereted, ha szenvedni láthatsz mi? Nem emlékszel, hogy pont te ölted meg õt? Kb. 8 éve?

-Nem…meg akartam, hogy velem jöhessen, de õ ellen állt nekem. Aztán egy bûbájjal próbáltam, de az se nagyon hatott rá…és…utána hirtelen bele láttam a lelkébe, hogy mennyire szeret téged és a születendõ gyermeketeket. Nem bírtam tovább, így nem magammal vittem, hanem elvettem az emlékeit tõle. És azóta, valahol az erdõ mélyén él egyedül. ’ találta meg a fiadat!- Kagome nem bírta tovább. Öröm könnyei a talajra potyogtak. „Tehát életben van, nem hagyott el”

-Nem tudnál elvezetni hozzá?- kérdezte reménykedve

-Talán…de figyelmeztetlek, nem fog felismerni….jó lesz ez neked?

-Nekem a legfontosabb, hogy életben van, és hogy újra láthatom õt, és a fiamat! A többi nem számít!- válaszolta elszántan. Kikyou mosolyogva elindult a lánnyal.

„Erõsebb a köztük lévõ kötelék, mint ahogy hittem. Mindketten feláldoznák magukat a másikért..”

-És mondd csak, veled mi lett?- kérdezte váratlanul az ifjú miko

-Én, miután elvettem InuYasha emlékeit…elengedtem a bennem levõ lelkeket és békében nyugodhattam.

A két papnõ ezek után néma csendben haladt tovább, az erdõ mélye felé…

-----------

-Mondd csak, hogy hívnak téged?- kérdezte döbbent hangon a férfi

-Inu…teshio..nak..- a kisfiú már a sírás határán volt, ezt a hanyou is észrevette

-Hé! Férfiak sose sírnak, öcskös!

-Anya is ezt mondja mindig…

-Ki a te anyukád?

-Kagomenak hívják….nagyon szép nõ..- „Kagome, miért olyan ismerõs ez a név”

-És õ hol van?

-’ a mezõn, de én eltévedtem és nem találtam vissza…

-Értem. Hol laktok?

-A közeli faluban, Kaede falujában. Nem ismered?- „Furcsa, ez az egész olyan….”

A fiúk nem tudtak tovább beszélgetni, mert valaki berontott a házba. Aki belépett nem más volt mint…

-Anyu!!- Inuteshio sírva ölelte meg Kagomet, aki szintén könnyezett. Ekkor látta meg, hogy fia átváltozott. Tehát félt..

-Kisfiam, bántottak?

-Nem! Ez a bácsi mentett meg egy ronda szörnytõl!- a fiú a mögötte álló InuYashara mutatott, aki értetlenül nézett végig a társaságon. A szemei megállapodtak Kagomen. Ismerõsnek találta a nõt és eléggé szépnek is egyben. Megbûvölte a nõ. „Igaza volt a fiúnak..tényleg nagyon szép…”

-InuYasha…..- a miko elhaló hangon a hanyoura nézett, aki nem értett semmit sem

-Te meg honnan tudod a nevemet?

-Hát..én…miko vagyok és azért…na mindegy… nem lényeg. Köszönöm, hogy megmentetted a fiamat..- Kagome ha nem az eszére hallgatott volna, rögtön a szerelme karjaiba borult volna, de tudta az most nem lenne helyes.

-Áh semmiség volt! Az a csúfság csak egy jelentéktelen szellem volt!- „Igen, õ tényleg InuYasha”. Kagome boldogan nézte a férfit. Arca semmit sem változott, ugyan az a helyes fél szellem volt, mint annak idején. Viszont a hanyou elbûvölve nézte a nõt. Kagome sokat változott az elmúlt években. Ében fekete haja derekáig ért. Miko ruhát viselt, ami kiemelte telt idomait. Azonban egyáltalán nem hasonlított Kikyoura. Gyönyörûen nézett ki és a sok faluban élõ férfi szerette volna gyermekei anyjává tenni, de õ errõl hallani sem akart. És most InuYashat is megbabonázta, igaz nem elõször..

-Nos, kisfiam menjünk..

-Várj..

-Igen?

-A kisfiad…miért változott át?

-Tudod, az apja egy hanyou. És õ így nézett ki. Ha Inuteshio fél, akkor átváltozik olyanná, mint amilyen az apja volt..

-És ki az õ apja?

-’ már…nem él..- InuYasha együtt érzõen bólintott majd az anyja mellett levõ kisfiúhoz lépett.

-Aztán jó legyél, és ne kószálj el egyedül az erdõben, rendben?- a fiú mosolyogva bólintott. InuYasha felállt és Kagome szemeibe nézett. Teljesen megbabonázta a barna szempár csillogása.

A nõnek nagy erõfeszítésbe került, hogy ne csókolja meg szerelmét. Égett a vágyakozástól, de tudta most nem teheti ezt meg..

-Nos..akkor menjünk…még egyszer köszönöm, hogy megmentetted a fiamat. Nagyon hálás vagyok! Itt lakunk a közeli faluban, netán ha arra járnál, nyugodtan gyere be hozzánk! Várunk!- a nõ megfordult és a fia oldalán kilépett az ajtón. InuYasha sokáig nézte a két távolodó alakot. Furcsa érzés fogta el velük kapcsolatba..

-----------

Kagome miután visszatért Inuteshioval a faluba, mindent elmesélt a barátainak InuYasharól. Nem hittek a fülüknek, a hallottakról.

-Tehát akkor Kikyou elvette az emlékeit? Szép dolog volt mondhatom!- Sango ökölbe szorított kézzel osztotta meg véleményét

-Igen, de legalább nem bántotta õt és segített nekem is!

-Ebben igazad van- Miroku hátra nézett, ahol a kis Inuteshio immár emberi alakjában, Shippoval és Kiraraval aludtak.

-Szegény nagyon elfáradt máma. Pihenésre van szüksége..

-Ahogy neked is gyermekem- Kaede ránézett az álmosodó Kagomera

-Tudom, de most nem tudnék elaludni, hiába vagyok fáradt.

-Azért csak próbáld meg- azzal mindenki kiment a kunyhóból, és magára hagyták anyát és gyermekét, hogy kipihenhessék a fárasztó napot..

Egy piros árny ugrált a fák között. A közeli tóhoz igyekezett. Mikor megérkezett, ledobta kimonóját és belemélyedt a hûs vízbe. Szüksége volt a kiadós pihenésre, mert a mai nap nyomott hagyott az emlékeiben. A két alak távozása után, nem tudott másra gondolni, csak rájuk. A kisfiút nagyon megkedvelte, ahogy az anyját is. Folyton elõtte volt a nõ arca

„Milyen gyönyörû volt” Gondolataiba mélyedt, de ekkor agyába egy-két emlékkép „rohant” végig.

-----------

-InuYasha, most már elmondod mi a baj?

-Mondd csak Kagome…

-Igen?

-Miért... szóval, hogy lehetséges az, hogy neked két szíved van?- a lány a lehetõ legzavartabb arckifejezéssel nézett a fiúra

-Mivan??

-Hé! Ahogy megöleltele,k éreztem és hallottam a füleimmel, hogy nem csak egy szív dobog benned, hanem kettõ...ez hogy lehet?- a lánynak egy kis idõbe került, mire rájött a fiú kérdésére. Mosolyogva magához húzta a hanyout és a hasára emelte annak fejét.

-Itt hallod a másik szív dobogását?- a hanyou bólogatott- nos akkor erre csak egy magyarázat van....InuYasha, azért jöttem vissza hogy ezt neked elmondjam. Sikerült!

-MI?

-Hát...gyermeket..várok tõled...

----------------

A hanyou kidülledt szemekkel nézett maga elé. Mély sóhajok kíséretében vette a levegõt. Nem értette az emléket…nem történt meg akkor miért emlékszik ilyenre? És az a lány….õ volt az, akivel ma találkozott…és gyermeket vár tõle??

„Fáradt vagy InuYasha, hosszú volt a mai nap” Azzal kikászálódott a tóból és ruháit felkapkodva indult vissza a házába.