InuYasha és Kagome elsõ csókja óta eltelt 3 hét. Mindenki feszülten viselkedett ebben az idõszakban. Féltették barátjukat, aki mint mindig most is egyedül szeretett lenni, távol a többiektõl. Kagome nem tudta mire vélni dolgot. Nem gondolta volna, hogy a fiú ennyire elfog tõlük zárkózni, ráadásul az elsõ csókjuk után. Vészesen közeledett a "határidõ", amit a sors rótt ki rájuk. Kagomeban félelem és tanácstalanság lett urrá. Nem tudta, hogy a hanyou szeretne e tõle gyermeket vagy inkább távozik az élõk sorából mint hogy rá valamilyen terhet is rójon.

Egy este mindannyian vacsorához készülõdtek, mikor megjelentek az égen süvítve Kikyou lélek rablói. InuYashanak nem kellett több azonnal felpattant és a lények után futott. Kagomeben fellobbant a düh.

-Na tessék! Tudtam!- a többiek döbbenten mérték végig a dühös lányt

-Kagome, mi a baj?- kérdezte halkan Miroku, de már jó elõre tudta a választ

-Még hogy mi? Látjátok! InuYasha megint Kikyout választotta! Hazudott nekem! Miért kell ezt csinálni velem? Miért??- a lány sírva rohant ki a kunyhóból. Kaede szomorúan felállt és nyilai után nyúlt.

-Kaede, te meg hová mész?- Sango az idõs papnõre nézett, aki elszántan kilépett a kunyhóból, de elõtte még visszafordult

-Megyek és megkeresem Kikyout mielõtt még valami bajt csinálna!- a nõ elindult és hamarosan eltûnt a sötét rengetegben

-Nem gondolod, hogy utána kellene mennünk, szerzetes?

-De, induljunk!

*************

Miután InuYasha megérkezett megpillantotta Kikyout lélekrablói kíséretében. A nõ elmosolyodott és a hanyouhoz lépett aki, azonban hátrálni kezdett. Ez fel keltette a dühöt a halott mikoban.

-InuYasha, miért nem akarsz már megölelni?

-Sajnálom, Kikyou de nem szeretném. Tudom, hogy csak magaddal akarsz rántani a halálba, de én nem szeretném. Értsd meg, mi már sose lehetnénk boldogok! Több mint 50 éve elváltunk és azóta már más költözött a szívembe.

-Hát persze az a lány. Annyival jobb õ én nálam? InuYasha, az a lány..

-Az a lány, Kagome, és én õt szeretem. Irántad is érzek még valamit, de az eltörpül Kagome iránti érzelmeimmel szembe.- Kikyout eléggé szíven ütötték ezek a szavak, azonban arcán jelet sem mutatva más felé terelte a szót..

-Hallottam, hogy csak úgy maradhatsz életben ha gyermeked születik..nos ahogy látom ez nem akar beteljesülni, nem igaz?- a hanyou szomorúan a földet kezdte pásztázni. Kikyounak igaza volt, eddig még nem fogant meg gyermeke, és attól félt hogy nem is fog. Igen félt a haláltól. Félt attól, hogy elveszítheti Kagomet. Ha ezelõtt 1 évvel történt volna ez nem érdekelte volna semmi, inkább távozott volna Kikyouval a pokolba, de most....ott volt neki Kagome akit mindennél jobban szeretett, de nem volt rá mersze hogy megkérje õt gyermekei anyjának. Úgy gondolta, nem kényszerítheti rá ilyesmire, hisz még nagyon fiatal volt a lány....

-Nos, InuYasha?

-Igen, tényleg így van. De megoldom, hidd el.

-Igen? És hogyan? Kit akarsz gyermekeid anyjává tenni? Tudtommal a reinkarnációm, nem akar még szülni. Vagy tévedek?

-Mégis mibõl gondolod ezt?- a hanyou dühösen felszegte a fejét és a miko szemeibe nézett. A nõ szomorúságot és dühöt látott bennük.

-InuYasha, nem lenne jobb ha velem jönnél? Naraku nincsen és az ékkõ is biztonságban van. Velem élhetnél boldog...

-MONDTAM MÁR HOGY NEM!

-Hallottad, InuYasha nem akar veled lenni!- mindketten a hang irányába néztek. A fák mögül Kagome lépett elõ kisírt szemekkel. Mindent hallott, és legbelül nagyon örült annak, hogy szerelme nem akarja õt elhagyni. De most dühösen "vetélytárs nõje" felé nézett.

-Látom te is megjelentél, remek. Legalább láthatod, hogyan viszem magammal InuYashat!- ekkor lélek rablóit a lány felé irányította. Azok körbe fonták és erõsen tartották. InuYasha kiakarta õt szabadítani, de õt is lefogták.

-InuYasha nem tárgy! ’ senkihez sem tartozik! Neki kell döntenie! - Kagome keservesen kapálózott, de nem tudott kiszabadulni

-Kagome...- a hanyou hálásan a lányra nézett, aki elmosolyodott

-Elég legyen! Lélekrablók, vigyétek innen a lányt jó messzire!!

-Nee! Kagome!!!!! KAGOME!!!!!!!!!!!- InuYasha ekkor sikeresen kitért a szorításból és karmaival kiszabadította kedvesét is, és megölelte.

Ekkor megérkezett Sango, Miroku, Shippo Kirara hátán és Kaede egy lovon. A papnõ nõvére elé lépett.

-Kikyou, miért nem tudod végre elfogadni a halálodat? Neked sem jó ez a érzés, de ha békében nyugodhatnál...

-NEM TUDOK BÉKÉBEN NYUGODNI AMÍG NEM BOSSZULTAM MEG A HALÁLOMAT!- ekkor elõvett egy Szent nyílvesszõt és InuYasha felé célzott. Ellõtte azt, de az nem a hanyouba szúródott.

****************

Kagome lassan kinyitotta szemeit. Éles fájdalmat érzett a mellkasában. Lenézett és látta, hogy egy kötés fedi a felsõ testét. A kunyhóban találta magát. Mellette, InuYasha ült és várta, hogy a lány felébredjen. Mikor észrevette, hogy az fent van, azonnal megölelte õt.

-Kagome, ugye jól vagy?- a fiú szomorú szemekkel nézett a lányra. Kagome óvatosan bólintott és beszélni kezdett.

-InuYasha, mi..történt?

-Hát..arra emlékszel még hogy Kikyou ki lõtt egy nyílvesszõt?

-Igen...

-Nos téged talált el, helyettem. Megmentetted az életemet..

-Pedig az a te szokásod- a lány elmosolyodott és megölelte szerelmét, aki elpirult a váratlan öleléstõl

-Köszönöm...Kagome..- a fiú még jobban szorított  az ölelésen, de miután a lány felszisszent inkább visszafektette és kimonó felsõjét ráterítette.

-Öhm, InuYasha? Kikyouval...mi lett?

-Elmenekült..- azzal öklével a földbe csapott. Dühös volt a nõre mert majdnem megölte Kagomet. Nem akarta sohasem bántani a mikot, de most nagyon megharagudott rá, igaz bántani vagy megölni nem lett volna képes.

-Értem.

-Amúgy, te mindent hallottál? A beszélgetésünkbõl?

-Igen...és InuYasha..én..

-Igen?

-Szívesen...szóval...ez kicsit ostobán fog hangozni de...lennék a gyermekeid...anyja..

-Mi?- a hanyou döbbenten a lányra figyelt, aki tovább folytatta:

-Igen. Jól hallottad. Tudod, rengeteg gondolkoztam ezen. És mára eldöntöttem, hogy szívesen szülök neked egy gyermeket...persze ha te másra gondoltál ez ügyben akkor..

-Mi? Nem!! Kagome én...nem tudom mit mondjak..hát mástól végképp nem akarnék, olyannak ismersz te engem? Én..én.. nem vagyok Miroku! Viszont nem akarlak téged emiatt bajba sodorni! Ha netán a gyermekemet várnád akkor folyton megtámadnának és nem akarnálak titeket elveszíteni! - ekkor a lány hasára tette a kezét, mintha az már várandós lenne. Ezen Kagome elmosolyodott.

-Nyugodj meg...ha mondjuk már terhes lennék akkor átmennék az én világomba addig. És ott biztonságba lehetnénk. Nem?

-Öhm, Kagome..nem lehet hogy te már...?

-MI?? INUYASHA!!! Már hogy lehetnék, hisz nem is voltam veled...úgy...szóval érted...- a lány ezen után egy kissé elpirult ahogy a fiú is. Majd hirtelen össze néztek. Kagome kis idõ után közeledni kezdett a hanyouhoz és ajkaira gyengéd csókot lehelt. Azonban a fiú sem tétlenkedett...nem elégedett meg egy kis csókkal..

************

Miroku és Sango inkább ma este kerülték a kunyhót így a kút mellett éjszakáztak. Shippo nem igazán értette, miért maradtak kint. Miroku akárhányszor meg akarta magyarázni, a szellemirtótól nagyot kapott a fejére.

***********

Eltelt a maradék1 hónap. Kagome és InuYasha kapcsolata egyre csak mélyült. Nagyon jól érezték magukat és állandóan együtt voltak. A lánynak azonban haza kellett mennie, az iskolára bevásárolni. A fiú csak nehezen engedte el, vele akart menni, de Kagome nem szerette volna ha a bevásárló központban mindent tönkre tenne a fiú.

A lány, három elmaradhatatlan barátnõjével sétált az utcán. Mindent megvettek a tanévkezdéshez, persze nem sok kedvvel, Kagome részérõl. A barátnõi folyton csak jelentéktelen dolgokról fecsegtek, mikor az ifjú miko érezte hogy reggelijét viszont fogja látni, így épp a házuk elõtt járva felrohant a lépcsõn a lakásukba levõ fürdõbe. Épp idõben, mert nem sokáig bírta. A lányok értetlenül nézték barátnõjüket, majd gyorsan utána futottak.

-Kagome, jól vagy?- anyukája bekopogott a fürdõbe, ahol már lánya kb egy félórája "tevékenykedett". Mrs. Higurashi elküldte a barátnõket, nem akarta hogy Kagomet megzavarják. Mikor a lány kilépett anyukája elborzadt.

-Kislányom, rettenetesen sápadt vagy! Gyerünk az ágyba!- feltessékelte a szobájába és lefektette a lányt. Miután kiment Kagomeban erõsödött a vágy, hogy minél elõbb ehessen. Kiugrott az ágyból immár, remekül érezve magát és a konyhába futott. Anyukája döbbenten nézett, mohón ételt habzsoló lányára.

-Öhm, tényleg jól vagy már?- Souta döbbenten nézte nõvére "pusztítását"

-Hát persze. Miért? Azért mert éhes vagyok?

-Nah igen, ahogy nézem én már rosszul vagyok attól amit eszel! - ekkor a húsra és a mellette levõ banános joghurtra mutatott

-Már rég nem ettem, és most szeretném ezt bepótolni.- azzal folytatta az étkezést.

************

Este sokáig gondolkozott az aznapi történtekre. Kezdett megfogalmazódni valami benne. Kezét rémülten a hasára tette...nem gondolta volna, hogy sikerült...ezek szerint..

-InuYasha...megmenekült..- a lány hasára nézett és furcsa fények járták körbe azt. Mintha "választ adva" kérdésére. Elmosolyodott, kiugrott az ágyból és felöltözve beleugrott a kútba..