InuYasha késõ este ébredt csak fel. Már 1 hete aludt mélyen, ezzel eléggé megijesztve barátait. Közben Kaede anyó elmondta Kagomenak, hogy a fiúnak még 1-2 hónapja maradt a "gyermek áldásra". A lány nagyon aggódott InuYashaért, nem tudta mitévõ legyen ez ügyben...

A hanyou körbe nézett a kis kunyhóban, ahol megpillantotta a  maga mellett fekvõ Kagomet. A lány a hanyou figyelése miatt elbóbiskolt, így a fiú mellett elaludt. InuYasha késztetést érzett arra, hogy átölelje. Kagome ekkor mocorogni kezdett és a fiú felé fordult.

-Jó reggelt! Hogy vagy InuYasha?

-Hát jól vagyok köszönöm. De mi történt?

-Hát az az ördögi nõ, meg mérgezett téged. Nagyon megijedtünk, hogy valami bajod lesz! Ránk ijesztettél!- Kagome nem merte még elmondani, InuYashanak, azt a tényt hogy ha nem lesz gyermeke akkor nem éli túl ezt az esetet. Mégis hogy mondaná neki? Bocs, de ha még élni szeretnél gyorsan szerezz egy asszonyt és legyen tõle gyermeked? Akkor már tiszta olyan lenne mint Miroku. Kagome gondolatai kiültek az arcára, így a hanyou egy percre aggódva figyelte õt.

-Öhm, Kagome valami baj van?

-Nem, dehogyis.. Csak gondolkoztam. Kérsz valamit? Ennivalót? Vizet? Akármit? Kényelmesen fekszel ott?

-Nyugodj meg, minden rendben! De te mióta nem aludtál?- a fiú kétkedve fürkészte a lány fáradt arcát

-Hát...az nem lényeg!

-Dehogy is nem! Kagome? Azért nem aludtál mert...mert...figyeltél?

-I...igen...- a lány arca pirosba borult

-Értem, nos akkor most szépen lefekszel és...- gyengéden lefektette a lányt majd megfogta piros kimonó felsõjét és magukra terítette- mellettem alszol most egyet!

-Öhm, de..

-Nincs semmi de! Pihenésre van szükséged! Gyerünk, szépen csukd le a szemeidet! Gyerünk!!- a fiú letelepedett Kagome mellé és õ is becsukta szemeit. Mélyen magába szívta a lány finom, édes illatát majd még utoljára a fülébe suttogott:

-Jó éjszakát!

-Neked is...- a lány gyomrában ezernyi pillangó repdesett azonban nem sokáig "élvezhette" ezt, mert elõtört benne a keserûség és a bûntudat afelõl, hogy InuYashanák nem hozta még tudtára a tényeket. "Úgy is Kikyou lesz a gyermekének anyja.." Ezzel a szomorú gondolattal aludt el a hanyou ölelõ karjaiban aki ekkor már mélyen az álmok birodalmában járt...

************

Másnap reggel Kaede a szokásos sétáját ejtette meg, mikor az erdõben szembe találkozott halott nõvérével. Kikyou húga elé sétált és hidegen a szemeibe nézett.

-Kaede, ugye igaz amit hallottam?

-Mégis mirõl beszélsz?

-Hát arról, hogy InuYashat csak egy gyermek születése mentheti meg?

-Igen, nõvérem igaz.

-Értem. És ha nem jön világra a gyermek akkor...

-Kikyou ugye nem akarod még mindig magaddal vinni a pokolba, InuYashat? Miért nem tudod õket békén hagyni? Mondd?- Kikyou ekkor haragosan testvérére nézett, aki hirtelen megijedt a rideg pillantásoktól

-Ugye már mondtam, hogy én a szívemben gyûlölettel haltam meg, és keltettek újra. InuYasha iránt érzett haragom ha elszáll immár boldogan nyugodhat lelkem az övével, de ez itt sosem történhet meg csak a halálunk után.

-Kikyou, InuYasha már mást szeret! Ezt el kell fogadnod!

-Igen, a reinkarnációmat! Ha õ nem lenne a dolgok másképp alakultak volna!

-Gondolod te, de amint látod ez történt. InuYasha gyermekének meg kell születnie! Ami hamarosan be fog következni.

-Kaede ha az a gyermek megfogan és ha még meg is születik akkor én már nem maradhatok itt hogy a célomat véghez vigyem! Gondolom ezt te sem akarod megakadályozni!

-Sajnálom, de a célod nem segít senkinek sem, és ez csak rossz lesz mindenkinek ha bekövetkezik- ezt azonban a halott miko már nem hallotta mert megfordult és lélek rablóival az égbe emelkedett

-Miért nem tud megbékélni....jaj bárcsak ne tenne semmi rosszat, addig is meg kell védenünk InuYashaékat és meg kell születnie a közös gyermeküknek. Akkor Kikyou is békében nyugodhatna..

**************

Miroku fejt vesztve rohant a közeli tóhoz ahol Kagome és Sango békésen fürödtek, nem számítva az esetleges kellemetlen látogatókhoz. Miroku az egyik bokor mögé bújva kémlelte a lányokat, de ekkor egy ütést érzett a fején. InuYasha ökle találkozott a fiú fejével.

-Az még rendben van viszonylag, hogy Sangot figyeled, de Kagomet meg ne próbáld, vagy leszedem a fejedet, megértettél?- Miroku döbbenten nézte a féltékenységre utaló hang tulajdonosát. A hanyou ökölbe szorított kézzel fenyegetõzött.

-Jaj csak nem féltékeny vagy? Inkább gyere és nézd meg te Kagomet!

-MI?? Még hogy én leskelõdjek Kagome után? Mégis mit..képz...- ekkor nem tudta befejezni, mert a két említett lány elõttük egy-egy bottal megállt. Kagome a hanyouhoz lépett, míg Sango az idegesen nevetgélõ szerzeteshez.

-OSUWARI!

-MIROKU TE PERVERZ!

Az erdõ efféle hangokat és zajokat hallhatott...

***********

Az incidens után, Kagome sétálni indult az erdõbe. Mikor megérkezett a Szent Fához egyik kezét a fa törzsére másikat a szívére tette. Csendben motyogott magában valamit majd lehajtotta fejét és sós könnyei a fa gyökereire hullottak. Görcsösen ökölbe szorította kezét és a fára emelte tekintetét. Ekkor valami melegséget érzett a derekán majd késõbb, hogy valami körbe öleli. Az a valami...vagyis valaki..

-InuYasha! Hát te?- a lány hirtelen ugrott egyet az ijedségtõl, de miután észrevette ki ijesztett rá vissza fordult a fához. A hanyou érezte a levegõben, hogy a lány könnyeket ejtett.

-Kagome, miért sírtál?- nem kapott választ, így maga elé fordította a lányt és a szemeibe nézett. Abban mérhetetlen fájdalmat látott.

-Mi a baj?- kérdezte halkan mégis aggódva és magához ölelte a megszeppent Kagomet.

-Se...semmi...

-Ne hazudj nekem! Kérlek!

-Jaj, InuYasha! - azzal a lány is szorított az ölelésen- El kell neked mondanom valamit.

A hanyou egy picit eltolta magától a lányt, de épp csak annyira hogy a szemeibe nézhessen újra. Azonban a boldogság még mindig nem tért vissza.

Kagome belekezdett. Mindent elmesélt a méregrõl és a történésekrõl. Majd amikor az utolsó mondatra készült

-Kagome van még valami?- nézett a lányra, aki csak bólintott

-Ez a legfontosabb része...InuYasha...ahhoz hogy tovább élhess...

-Igen? Mit kell csinálnom? Kit kell legyõznöm?

-Senkit...öhm....ahhoz hogy életben maradj- nagyot sóhajtott és folytatta- világra kell jönnie a gyermekednek...

A hanyou némán nézett a lányra. Eléggé szíven ütötték ezek a mondatok, de a várttal ellentétben nem szomorodott el. Ez felkeltette Kagome érdeklõdését, majd ez alább hagyott és hitetlenkedve nézett a fiúra.

-Meddig kell megfogannia?

-1-2 hónapon belül

-Értem. Kagome..

-Ne is mondd. Tudom. Vissza mész Kikyouhoz hogy gyermeketek szülessen. Legbelül mindig is számítottam erre. De ne aggódj meg leszek nélkületek, tényleg!- Kagome folytatta volna tovább, de a hanyou a mutató ujját a lány szájára helyezte, hogy hallgatásra késztesse õt. A fiú arca közeledni kezdett a lányéhoz...nem sok választotta el egymástól õket, amikor az ajkuk a várva várt csókhoz kapott. Érezték, hogy ezt a pillanatot senki és semmi nem tudja el rontani.

InuYasha kis idõ múlva gyengéden eltolta a lányt és újra annak gyönyörû szemeibe nézett. Végre megtalálta a régen látott boldogságot bennük.

-Kagome...nem akarok Kikyoutól semmit sem. Még mindig nem fogtad fel, hogy...téged szeretlek?! Már mondtam, hogy õ a múltam, és te vagy az akit mélyen a szívembe zártalak! Örökre!- a lány megadóan elmosolyodott és magához ölelte szerelmét.

-InuYasha én is szeretlek téged! De mi lesz a gyermekkel...?

-Kagome, én nem akarlak téged rá venni arra, hogy gyermeket szülj nekem azért, hogy életben maradhassak! Én nem érek annyit és..

-Ne mondj ilyet! InuYasha! Én mindent megtennék érted, hidd el! Nem akarom hogy elhagyj mert szeretlek!! Csak kicsit félek ettõl, de megoldjuk!

-Rendben...ahogy akarod, Kagome- majd szorított az ölelésen és pár pillanat múlva újból egy forró csókba kezdtek. Mindketten tudták, hogy meg kell születnie a gyermeknek és azt is, hogy õk lesznek a szülõk...azonban mindketten féltek ettõl az új helyzettõl, de tudták megfogják oldani immár együtt.