|
2. fejezet - Váratlan események
-Ezt nem hiszem el! Miroku, hol lehetnek eddig? Lehet, hogy InuYashanak még sem sikerült?
-Nyugodj meg, kedves Sango! Szerintem csupán arról van szó, hogy mindent szeretnének bepótolni..hm...ugye érted, hogy mire...- a szerzetes nem tudta beszédét befejezni, mert a lány a csontbumerángjával fejbe vágta
-Mégis mi a fenét képzelsz te róluk, ha??
-Öh, Miroku ki fejtenéd, hogy mire gondolsz a...- Shippo gondolatait inkább más felé vezérelte, Sango dühös pillantása miatt. A kis csapat feszült légkörét, a kútban levő fényesség oszlatta szét.
-Ezek ők!- a kis róka szellem a kút peremére ugrott, hogy még jobban szemügyre vegye az érkezőket. Nem tévedett. -Kagome!! Végre!- nyakába ugrott és ölelni kezdte a lányt, aki boldogan viszonozta a szép gesztust.
-Sziasztok! De jó titeket újra látni!- a miko végig nézett barátain, akik szintén ölelgetni kezdték őt. InuYasha csendben figyelte a kis társaságot, míg ezt Kagome észre nem vette. A hanyou elé lépett és megölelte azt. A fiú arca felvette a szokásos pírt, de nem törődött ezzel, inkább ő is viszonozta az ölelését.
-És, hogy hogy ilyen korán jötteket? Azt hittük van mit még....
-Öhm, helyesbítek, ez az idióta gondolta, hogy később jöttök! Mi már alig vártuk, hogy vissza gyertek!- Sango idegesen nézett Mirokura, aki zavartan elmosolyodott és inkább az eget kezdte kémlelni
A két ölelkező fiatal ekkor vette észre, hogy mennyire egymásba vannak gabalyodva, így pár perc alatt, elugrott az ellentétes irányba. Sango mosolyogva nézte őket, majd karon ragadta Kagomet és magával vonszolta. Közben a két fiú, illetve három, Shippoval együtt beszélgetni kezdtek, vagy inkább InuYasha-t kezdték faggatni.
-Nos, hogyan engesztelted őt ki?- Miroku azonnal a lényegre tért
-Hát, elmondtam neki mi történt valójában és...
-És mi?
-Ö, az nem tartozik rátok!- vetette oda dühösen a félszellem
-Áá, InuYasha elpirult! - Shippo ugrándozva kiabált, mire kapott egy ütést a fejére az említettől.
-Á, szóval lehet, hogy ő már az asszonyod?- ennél a mondatnál, InuYasha arcszíne egyezett a kimonójáéval
-MI?? Ti ilyet feltételeztek rólam?? Még hogy én és Kagome??? Menjetek a fenébe!!
*************
Este, mindenki Kaede anyó kunyhójában ült és beszélgetett. Az anyó megtudott minden a fiataloktól, akik örömmel mesélték el Kagome vissza térését. Csak InuYasha maradt szótlan mind végig. Leült az egyik sarokba és gondolkodott.
"Vajon, Miroku mit értett azon, hogy asszonyom lett e Kagome? Hisz nem történt semmi! Illetve, majdnem egy...áá..össze vagyok zavarodva! Nem lehetek belé szerelmes, hiszen...akkor miért gondolok most is rá?"
-InuYasha? Valami baj van?- a hanyou hirtelen felkapta fejét, és Kagomet látta maga mellett fészkelődni.
-Öhm, nincs semmi.
-Akkor jó. Csak olyan gondterheltnek tűnsz!
-Nem erről szó sincs! Amúgy miért jöttél ide? Miért nem a többiekkel beszélgetsz?
-Zavarok? Mert ha igen akkor magadra hagylak..én..
-Jaj, nem nem azért mondtam! "A fenébe, ha így haladok akkor megint meg fogom bántani!"
-Akkor jó. És mondd csak InuYasha, mit szándékozol tenni az ékkővel?
-Nem tudom, még nem gondolkoztam ezen...te mit szeretnél? Szerinted átváltozzak szellemmé?- mélyen a lány szemeibe nézett, amiben szomorúság csillogott. "Na remek, most bántottam meg"
-Hát ezt neked kell eldöntened, de ha a véleményemet kéred, én a helyedben nem változnék át...ha teljesen szellem vagy akkor megközelíthetetlennek tűnsz! És ez borzasztó!
"Jaj Kagome"
-Még alszok rá egy napot és utána eldöntöm. De köszönöm, hogy el mondtad a véleményedet. Sokat számít ez nekem..- mindketten hosszasan egymást figyelték. Teljesen kizárták a külvilág történéseit. Csak ők voltak. Nem létezett, más körülöttük..de ekkor hatalmas robaj törte meg a gyönyörű pillanatot..
InuYasha felkapta a fejét és egy szem pillantás alatt kirohant a kunyhóból. A többiek is követték a fél szellemet, aki meg állt egy fura lénnyel szemben.
A démon nő alakját vette fel. Hosszú sötét haja volt, melynek végei vörösen izzottak. Fekete testhez simuló ruhát viselt, melynek szoknya része a combjáig fel volt vágva, így engedni láthatta fekete tetoválását.
-Á, szóval te lennél az a híres InuYasha! Az a korcs!- a nő rekedt hangon szólalt meg, majd az előtte álló hanyoura nézett
-Mégis ki a fene vagy te? És miért jöttél?
-Oh, milyen udvariatlan vagyok! Én Sasame vagyok! A halál és alvilág egyik küldöttje. Érted jöttem, te félszellem!
Mindenki összenézett. Kagome szívébe beköltözött a kétségbe esés.
-Mi az, valami rosszat mondtam volna?- nevetett harsányan- Nem élhetsz mindig te korcs! Különben is, már hányszor tértél volna a halálba, de te mindig megmenekültél! Hát most teszek róla hogy nem fogsz!- azzal kieresztett hosszú sötét karmait és a félszellemnek támadt, aki ki tudta védeni ezt a támadást.
Elővette a tessaigát és most rajta volt a sor hogy támadást intézzen a sötét hölgynek. Kagome, Sango és Miroku is beszállt a csatába így mindannyian harcolni kezdtek. Samane, nagyon fürge volt és erős támadásai is voltak. A földből, izzó csápok ágaskodtak ki, amelyik közül az egyik Kagomet elkapta és felemelte a magasba. InuYasha ezt azonnal észrevette, de ezt kihasználta Samane és karmait a hanyou mellkasába mélyesztette. A fiú fuldokolva a földre esett a mért csapástól. Sango és Miroku a segítségére sietett, de őket egy erőtér tartotta vissza. A szellemirtó folyton neki vágta a csonttörő bumerángját, de az is hasztalan volt. Nem tudtak segíteni a hanyounak.
-InuYasha! INUYASHA!!- Kagome hisztérikusan ordított az ájult hanyounak. Samane, mély sebet ejtett a fiún, azonban nem ez volt az egyetlen csapása.
-Nos, amint látjátok nem sok van hátra neki. Egy mérget is a testébe jutattam, ami ellen nincs gyógymód, tehát a ti kis korcsotok perceken belül meghal!!- Kagome nem bírta tovább, az egyik Nyílvesszővel kiszabadította magát az "ölelő" csápokból és a közeli faágra ugrott. Szerencséjére, ezt a sötét Samane nem vette észre, így gond nélkül célozhatott.
"Ezt InuYashaért kapod"- a lány kilőtte a Szent nyílvesszőt amit körbe font egy rózsaszín fényesség. A nyíl egyenesen Samane hátába fúródott. A nő sötéten fényleni kezdett majd a csápokkal és az erőterével együtt eltűnt...
**********
Kagome leugrott a fáról és InuYasha mellé futott.
-InuYasha! Kelj fel, hallod? InuYasha?
-Ka....gome...jól..vagy?- látszott hogy a fiúnak nehezére esik beszélni
-Inuyasha! Ez nem lényeg, de jól vagyok! Te hogy vagy? Gyere visszamegyünk Kaedehez és ő meggyógyít, gyere!
A lány segített felállni a hanyounak, aki Kagome vállára támaszkodva tudott csak járni. A többiek is a segítségükre siettek így betudták vonszolni az eléggé rossz állapotba került fél szellemet.
*********
Kaede sokáig gyógyítgatta a fiút, aki nem volt eszméleténél. Hosszas elmélkedés és gyógyítás után kiment a kunyhó előtt várakozó fiatalokhoz.
-Na hogy van Kaede anyó? Rendbe fog jönni?- Kagome sírva ment az anyóhoz, aki belekezdett mondani valójába.
-Tudjátok, Myouga kitudta szívni a méreg egy kis részét, de a benne maradt mennyiség még mindig legyengíti a szervezetét.
-És megtudjuk gyógyítani őt?
-Egyféle módon meg lehet
-Mi lenne az a gyógymód?- a többiek feszülten várták az anyó nem éppen nyugtató válaszát
-Nos, olvastam egy ilyen méregről amit akkor lehet hatástalanítani, ha...
-Ha?
-Ha az illetőnek gyermeke fog születni attól, akivel összetartoznak! Csak ez mentheti meg a biztos haláltól..
Mindenki döbbenten meredt az anyóra. Sango és Miroku hol a kétségbe esett Kagomera, hol pedig Kaedere néztek.
-Kaede, ez biztos?- Kagome nem merte elhinni az előbb említett tényeket
-Igen, sajnos csak ez az egy féle mód van arra, hogy InuYasha életbe maradjon!
***********
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
