20. fejezet – Kagometo InuYasha no Chigiri (Kagome és InuYasha esküje)

Mindenki talált magának valami tennivalót, tétlenkedésnek nyoma sem látszott a hajón és környékén. Az esküvő időpontját másnapra tűzték ki, bár senki sem értette, miért pont akkorra. A kapitánynak pont akkor jutott eszébe megházasodni, mikor ilyen hosszú út állt előttük. Ám valójában senki sem bánta a közelgő eseményt. Sango kissé aggódott barátnője miatt, de azért Kagoméval együtt örült. Mirokuval együtt úgy döntöttek, hogy csak akkor kelnek egybe, ha már véget ért az utazás. InuYasha és Kagome a hagyomány szerint kerülték egymást, de a kapitány folyamatos kíséretet rendelt ki a lány mellé, nehogy valami baj érje. A két tanú szerepét természetesen Sango és Miroku kapta.
- Tehát, pajtás, milyen érzés, hogy hamarosan férj leszel? – kérdezte kimérten Miroku, miközben a szabóhoz igyekeztek.
- Én kértem meg a kezét, nem? Olyan izgatott vagyok, mint még soha ezelőtt! – válaszolt InuYasha.
- És holnap éjjel… - Miroku valódi természete felszínre került.
- A holnap éjjel nem tartozik rád!
- Ne mondd, hogy nem vagy miatta izgatott.
- Persze, hogy izgulok! De ami a legfontosabb, ő az enyém lesz, én pedig az övé, utána örökké együtt leszünk és…
- Hány gyereket terveztek?
- Nos, az majd még elválik.
- De ugye tudod, hogyan kell gyereket…?
- Francba veled! Baka hentai! Térj vissza a valóságba!
Miroku felnevetett.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome végignézett az első tiszt kabinjának ajtaján lógó új esküvői ruháján. Általában Miroku aludt ebben szobában, de a mai estére kölcsönadta a lánynak. Amint lezajlik az esküvő, a következő reggel indulnak is az Ékkő felkutatására. Vajon miért akarta a hanyou még mindig annyira megszerezni, ha már minden… hát persze! Az új törvény! Még szerencse, hogy ezt a szigetet nem érte el. Vajon fellebbez ellene valaki? Valószínűleg nem… Ekkor eszébe jutott hátrahagyott családja. Bűntudat töltötte el. Talán írhatna nekik pár sort, hogy kicsit megnyugtassa őket. Tudta, hogy a kapitány jelenleg a szabónál tartózkodott, ezért átment közös kabinjukba. Az asztalhoz ülve kezébe fogta a pennát, megmerítette a tintatartóban, majd japánul írni kezdett.

Kedves Szüleim és Souta!

Elnézést, hogy köszönés nélkül távoztam. Sangoval és Mirokuval vagyok, remekül megy sorom!...

- Elmondjam nekik, hogy InuYasha életben van, és hogy hamarosan összeházasodunk? Talán még kissé túl korai, hogy tudjanak róla…

Épp kincsvadászaton vagyunk! Nagyon izgalmas az egész! Ha megtaláltuk, amit keresünk, visszatérünk. Mindannyiótokat nagyon szeretlek.

Szeretettel lányotok:

Higurashi Kagome

Némi viaszt csöpögtetett a levélre, majd lepecsételte. Ezután felment a fedélzetre.
- Samuel-san? – kiáltotta a matróz nevét. A fiú épp az egyik árboc kötélzetét igazgatta, de a lány hívására a fedélzetre ugrott.
- Igen, hölgyem?
- Kérlek, vidd el ezt a helyi kézbesítő szolgálathoz, hogy vigyék el Lord Higurashinak a Jaguár-szigetre – azzal átadta a nemrég írt levelet.
- Ahogy óhajtod, hölgyem – bólintott Samuel, miközben átvette az irományt.
Kagome megköszönte a segítséget, majd visszament a kabinjába, nehogy InuYasha szeme elé kerüljön.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha álmatlanul fetrengett az ágyon. Hiányzott neki Kagome jelenléte. Legközelebb majd csak holnap láthatja a lányt. És akkor már nem lesz többé egyedül. Mégis egyre csak a holnap éjszakára tudott gondolni, hiába próbálta kiűzni a fejéből. Rendkívül izgatott volt, szinte kiugrott a bőréből.
„Végre” – gondolta magában. Egyre több emlék töltötte el… az első találkozásuk, majd az, hogyan bánt eleinte a lánnyal. Undorodva magától megrázkódott. De rögtön utána eszébe jutott Kagome mosolya, és minden értékes pillanat, amit együtt tölthettek el. Jó érzéssel töltötték el ezek a percek, de úgy gondolta, jobb elaludnia, ha nem akar holnap kimerülten megjelenni az esküvőjén. Lassan álomba kényszerítette magát.

Eközben Kagome is hasonló aggodalmakat élt át, de főként a másnap este miatt. Alig bírta kivárni, mégis halálra volt rémülve. InuYashára gondolt. Az ő InuYashájára.
- Aludnom kellene…
Nagy nehezen ő is elaludt.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

- Sango! Kérlek, segíts! – kiáltott Kagome, miközben igyekezett magára ölteni ruháját. Sangoval egyetemben ő is ideges volt.
- Gyerünk, sietnünk kell! – Sango megkötötte barátnője fűzőjét, majd felsegítette rá a hatalmas alsószoknyát.
- Ennél bonyolultabb estélyi ruhákat is viseltem már, de ez túltesz rajtuk!
Végre sikerült rendesen felöltözniük. Jöhetett a frizura…

InuYashának sem volt könnyebb dolga, főleg Miroku idegölő kérdései miatt.
- Tehát várni akarsz, amíg besötétedik, vagy rögtön azután…?
- Miroku! Ha nem hagyod abba, szavamra, megöllek! Urasai Baka hentai yaro! (Fogd be, ostoba, perverz állat!)
- Gomen!
InuYasha reszketett. Két hónappal ezelőtt ő volt a legrettegettebb, legkegyetlenebb kalóz, most pedig házasodni készül és megállapodni… Még húsz éves sem volt!
- Itt az idő! – kopogtatott az ajtón a ceremóniát vezető prédikátor.
InuYasha nagy levegőt vett, fejébe nyomta kalapját és kilépett az ajtón.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha izzadtságtól gyöngyöző homlokkal állt az oltárnál. Az esküvőt egy szerény kis protestáns templomban tartották, közel a város határához. Miroku barátja oldalán feszített elegáns öltönyében. A legénység tagjai és az a néhány városi, akiket érdekelt a szertartás elfoglalták helyeiket a templomi padokban. Hamarosan megjelent Kagome is, akit cseppet sem zavart, hogy nincs zenei kíséret. Saját szívének vad dobogása adta a ritmust. Shippou mintegy vezetve a lányt, peckesen lépdelt a padok között, apró mancsaiban a gyűrűket szorongatva. InuYashát az ájulás kerülgette, mikor észrevette leendő feleségét. Sokkal gyönyörűbbnek látta, mint valaha. A lány végül az oltárhoz ért és átnyújtotta virágcsokrát Sangonak. InuYasha megfogta Kagome kezét. A hanyou szemei felcsillantak. Kagome próbálta kerülni a szemkontaktust, attól félve, hogy sírva fakad.
- Azért gyűltünk ma itt össze, hogy e két fiatal a házasság szent kötelékébe lépjen. Kagome Higurashi és… InuYasha… - a lelkész egy pillanatra elakadt. – Mi a vezetékneved?
- Valójában sosem volt…
A lelkész megköszörülte a tokát, majd ismét felszólalt.
- Kagome Higurashi és InuYasha.
Sango kitörölt egy könnycseppet szeméből, ezt látva az erős jellemű Miroku is hajlott a sírásra.
- Most, először te, InuYasha…
A két szerelmes egymás után elmondta esküjét, szavaik őszintén csengtek. Szem alig maradt szárazon a jelenlévők között. Végül elérkeztek az utolsó részhez.
- A rám ruházott hatalomnál fogva mostantól férj és feleség vagytok. Megcsókolhatod a menyasszonyt.
InuYasha szenvedélyes, mégis gyengéd csókba vonta Kagomét. Ezután a lelkész a „nézők” felé fordította őket.
- Most pedig szeretném bemutatni Mr. És Mrs.... InuYashát!
Lelkes éljenzés hulláma söpört végig a templomon. Mikor kiléptek a szentélyből, az újdonsült házaspár szorosan átölelte egymást.
- Yatta! (Megcsináltuk) – mondta InuYasha.
- Yatta! – suttogta vissza Kagome.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*
(Egy kis lemon, avagy hentai jellegű rész következik, tehát aki nem szereti az efféle jeleneteket, most hagyja abba az olvasást!)

Kagome a kapitányi kabin ablakából figyelte a horizonton elhaló napot. Sango nagy nehezen rávette, hogy csak egy köntöst viseljen, és ez most idegessé tette a lányt. InuYasha az utazás előkészítésében segített, majd legénysége jókedvű tagjait a faluba „zavarta” mulatozni. A matrózok így is tettek, szinte megszállták a közeli kis kocsmát, ahová magukkal cipelték az eleinte ellenkező Sangot is. A fiatal házasok így egyedül maradhattak a hajón. Kagomét őrjítette ez a várakozás. Ma este oda fogja adni magát annak a férfinak, aki immár lelkének másik felét képezi. Annyira szerette őt, akarta őt, mégis halálra volt rémülve. Révetegen nézte az ablakon át a vizet… Dermedten hallgatta, ahogy hirtelen kinyílt a kabin ajtaja. Megborzongott, mikor InuYasha félresimította haját és belecsókolt a nyakába. A lány csodálkozón, ijedten meredt a fiúra. A hanyou elmosolyodott, majd lejjebb tekerte az asztalon álló olajlámpa fényét, amíg Kagome elhúzta a függönyöket. A lány az ágy mellett állt, és nem tudta levenni szemét a bútorról. InuYasha látta felesége idegességét; elragadónak találta. Kagome nagyot nyelt és megremegett, mikor a hanyou közelebb lépett hozzá. A fiú a lány szemeibe nézett, azután lehajolt és lágyan megcsókolta kedvesét.
- Minden rendben – suttogta. – Ne aggódj.
A férfi hangja hallatán remegés futott végig Kagome testén. Fejét a hanyou mellkasára hajtotta, és szorosan átölelte. InuYasha már korábban levette ingét, így a lány érezhette a férje szívének heves dobogását.
- Kagome… - suttogta szenvedélytől elfúló hangon a hanyou.
Kagome úgy érezte, egyre kevesebb levegőt kap, bármily hevesen lélegzik is. Behunyta szemeit, de megrázkódott, mikor érezte, hogy InuYasha keze a köntös megkötője után kutat. Ahogy a fiú megcsókolta szerelmét, kezével sikerült kioldoznia a laza csomót, így a lányt fedő egyetlen ruhadarab a földre hullott. A hanyou csodálattól és gyönyörtől tágra nyílt szemmel tetőtől talpig végigmérte feleségét.
- Kagome… - lélegzete egyre gyorsult – Istenemre…
Most gondosan szemügyre vehette Kagome testének minden egyes vonulatát, eltérve az előző alkalmaktól. A lány elvörösödött, és szégyenlősen elfordult. InuYasha gyengéden magához vonta kedvesét, majd kényeztető érintéseivel igyekezett felfedezni a lány testének minden porcikáját. Orrát Kagome nyakához dörgölte. Érintései oly gondoskodók, lágyak és szeretők voltak, semmi vad vágy, csak maga a tiszta szerelem. Kagome az érzelmektől elgyengülve a fiú karjaiba hullott. InuYasha a puha párnák közé fektette szerelmét, aki szégyenlősen elfordította tekintetét, mikor férje levette nadrágját is. A hanyou az ágy szélére ült. Megvárta, amíg a lánynak sikerül leküzdenie félelmét és végre egymásra néztek.
„Túl aranyos!” – gondolta a férfi és ő is bebújt a takaró alá.
Ujjai és ajkai ismét játékos felfedezésre indultak kedvese testén, aminek hatására Kagome idegesen felnyögött. Ahogy a férfi egyre lejjebb merészkedett, Kagome reszketni kezdett. InuYasha a lány szemeibe nézett, aki viszonozta a pillantást. A fiú tekintete soha el nem múló szeretettől fénylett. A hanyou elmosolyodott, felültette az ágyban Kagomét, és ajkaik végtelen csókban forrtak össze.
- Érints meg… - suttogta InuYasha, miközben érzéki csókot nyomott a lány nyakára.
Kagome először habozott, majd ujjaival belekezdett a fiú testének feltárásába. Arca elpirult, mikor a hanyou ránézett. InuYasha elmosolyodott, de egyre inkább ellazult, ahogy Kagome bátorsága növekedett. Érintéseikkel, ajkaikkal memorizálták a másik testének minden egyes centiméterét. Pár pillanatig szorosan tartották egymást, azután InuYasha lassan lefektette Kagomét, és a lány arcát kényeztette. Egy csókkal a lány fölé került, aki megdermedt a félelemtől.
- Semmi baj, Kagome… - suttogta. – Minden rendben lesz…
A szenvedélyes, ámde gyöngéd hang meghökkentette, és kissé ellazította Kagomét.
- Félek… - ismerte be halkan.
- Meg akarsz állni?
- Nem… megbízom… benned…
- Szeretlek, Kagome – rebegte InuYasha, majd gyengéden a lányba hatolt. Kagome felsziszegett a testét átjáró fájdalomtól.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva a hanyou.
Kagome a fiúra mosolygott és végigsimított az arcán. Szerelmeskedés közben folyamatos csókokat váltottak. Szerető szenvedéllyel nézték a másikat, arcukon őszinte mosoly ült.
„Egy hús vagyunk – gondolták mindketten. – Egy test. Nincs olyan, ahol ő kezdődne, vagy én érnék véget.”
Kagomén hamarosan eddig nem ismert, furcsa érzés vett erőt. Oly elsöprő erővel bírt, hogy azt sem tudta, sírjon-e, vagy inkább nevessen. Belülről égette egész testét. Szinte már ijesztőnek tűnt, mégis az eddigi legszebb volt, ami eluralkodott rajta. Elhaló nyögés hagyta el ajkait. Meglepetésére InuYasha is hasonlóképp reagált. A fiú megállt és szorosan átölelte szerelmét. Pár pillanat múlva hátára fordult, magával rántva a meghökkent lányt, így most Kagome került felülre. A hanyou kimerülten simogatta szerelme hátát.
- Annyira szeretlek téged, Kagome InuYasha.
- Én is szeretlek… - fejét a férfi mellkasán nyugtatta. – Hálát adok érted Istennek.
- Akárcsak én, és így fogok tenni halálom napjáig.
Kagome érezte, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Felemelkedett, majd gyengéden masszírozni kezdte InuYasha füleit, akárcsak a kalóz öbölben. Az elégedett morgás hallatán elmosolyodott. Most már hivatalosan is InuYasháé volt, és csakis az övé. Sosem hitte volna, hogy ilyen lesz az, amit nemrég átélt, főleg úgy, hogy az elmúlt hónapban két másik férfi is próbálkozott nála. De amit az előbb tett az egyetlen férfival, akit igazán szeretett, a legjobb dolog volt eddigi életében. Odaadta magát férjének. És ez többet jelentett számára, mint számított rá. Boldogan ölelte magához InuYashát.
Azután, mikor felkészültek, ismét szerették egymást, és csak a nap első sugaraival tértek nyugovóra.