Keiko �s Miyuki

Sz�p nap �llt az emberek m�g�tt. Eg�sz nap meleg volt, a sz�l is f�jt n�ha. A vizek h�sek voltak �s sok sz�z �nekesmad�r dalolt az erd�ben �s falvakban egyar�nt. De az este miatt sem panaszkodhattak! Kellemesen langyos volt a leveg�. A nap helyett most a t�nd�kl� hold �s a sok ragyog� csillag vil�g�tott. Az �jjeli �llatok cs�ndben, szinte �szrev�tlen�l v�gezt�k tett�k mindazt, amit a term�szet megk�vetelt t�l�k.

Mindez a csoda k�t l�nynak volt k�sz�nhet�: Keikonak, az �jszaka kir�lyn�j�nek �s Miyukinak, a nappalok �rn�j�nek. K�t testv�r uralkodott k�t napszakon. Ha szomor�ak voltak, esett az es�. Ha d�h�sek, vihar t�madt. Ha szesz�lyes kedv�kben voltak, az id�j�r�s ut�nozta szesz�lyes hangulatukat. De �ltal�ban  ( mint a mai napon is ) Keikonak �s Miyukinak nagyon j� kedv�k volt. A nap minden perc�ben j�tszottak �s vigadtak. Nem is csoda. Hiszen el�rkezett a ny�r, a kedvenc �vszakuk. Ilyenkor mindenf�l�t csin�lhattak, �s a term�szet is teljesen fel�bredt t�li �lm�b�l. Ezen a napon, kitudja mi�rt, sokkal jobb kedv�k volt, mint eddig b�rmikor. �m a nagy boldogs�g m�r nem tartott sok�ig.

Hirtelen a k�t l�ny zajt hallott a h�tuk m�g�l… l�p�sek zaj�t. P�r pillanat m�lva m�r el� is l�pett h�vatlan vend�g�k, kiben Narakut tisztelhett�k. A f�rfi szok�sos p�vi�nb�r�ben rejt�z�tt el. Lassan k�zelebb ment a testv�rp�rhoz, majd �gy sz�lt:

-         Sz�val ti vagytok a k�t a k�t napszak �rn�i.

-         Igen, azok vagyunk. �s te kivagy?

-         Hogy �n kivagyok… nocsak… ez b�jos… k�t tiszteletre m�lt� szellem, akik m�g nem hallottak r�lam.

-         M�r m�rt lenne… hogy is mondtad? B�jos… kezdett egy kicsit g�nyol�dni Keiko.

Egy p�vi�nb�rbe rejt�z�tt f�lszellemben mit k�ne tisztelni?

Naraku  felmordult.

-         Minek nevezt�l Keiko?- k�rdezte fogcsikorgatva.

-         �m … f�lszellemnek. De ha egyszer az vagy, legal�bbis a szagod alapj�n. - mondta Keiko most m�r egy kicsit b�tortalanabb hangon. K�zben �szre sem vette, hogy mik�zben � besz�l, valaki megfogja Miyukit, �s elr�ncig�lja n�v�re mell�l.

-         Nos, kedves Keiko, �gyt�nik a sz�ps�g mell� �sz is p�rosult…vagy m�gsem?- k�rdezte  vigyorogva Naraku.

-         Ezt meg hogy �rtetted ? Keiko arc�n l�tni lehetett, hogy nem tudja mire v�lni, mire utalhat a f�rfi.

-         Puszt�n arra, kedves �jkir�lyn�, hogy mik�zben mi itt t�rsalgunk, a h�god a foglyomm� v�lik. Keiko megfordult. Val�ban! A szellem nem hazudott! Miyuki fogoly volt egy ketrecben, amit m�rgez� darazsak vettek k�r�l, t�mad�sra k�szen. D�t, Naraku arr�l is gondoskodott, hogy a ketrecben is legyen egy-p�r bel�l�k.

-         . Ugye tudod mik ezek Keiko?

-         - M�rgez� darazsak…- suttogta a l�ny hal�lra v�lt arcal. P�r cs�p�s b�rkibe �s az illet� t�bbet nem �bred fel. Miyuki h�l Isten szellem, de szerintem 20-n�l t�bb cs�p�st � se b�rna ki…

-         . Engedd el a h�gomat! - ki�ltotta Keiko.

-         - �r�mmel…1 felt�tellel.

-         - Mi volna az?

-         Meg kell �ln�d egy haland�t. A neve Sango. Nem lesz k�nny� dolgod. Ugyan is Sango nem egyed�l �l.

-         - Hanem kivel?

-         Egy f�lszellemmel, egy szerzetessel, egy r�kad�monnal �s egy papn�vel j�rja a kerek vil�got.

-         - Embert �lni? M�g sosem tettem… de ha ez az egyetlen es�ly arra, hogy Miyuki �letben maradjon… Rendben! De amint meg�ltem �t, szabadon engeded Miyukit!

-         Megegyezt�nk. Veled �r�m �zletelni, �g kir�lyn�je…

Majd Naraku egy gonosz nevet�s �s Miyuki k�s�ret�ben elt�nt Keiko szeme el�l. Keikonak fogalma sem volt, hol keresse meg azt a bizonyos Sangot. De tudta, sietnie kell, ha m�g szeretn� �lve l�tni testv�r�t.