A Sors �tjai 3 - Midoriko harca

– Inuyasha? – pillantott fel r� k�rd�en Kagome, mikor megl�tta, hogy a f�lszellem szimatolni kezd. F�lei kiss� idegesen r�ngat�ztak, ahogy lassan felt�p�szkodott �l�hely�r�l.

– Valaki... – �jabb szippant�s, majd kijav�totta mag�t. – Valakik k�zelednek.

Midoriko lehunyta egy pillanatra a szem�t, s mikor kinyitotta, egy gondterhelt s�haj szakadt ki bel�le:

– �t youkai k�zeledik... mindegyik er�s.

Izayoin l�tszott egy pillanatra, hogy els�pad:

– Biztosak vagytok benne?

– Teljesen – er�s�tette meg imm�ron Inuyasha is, kardja markolat�ra t�ve kez�t, azzal k�zelebb l�pett az ajt�hoz.

– Egyenesen ide tartanak – emelkedett fel kecsesen Midoriko is, hasonl� �ll�st felv�ve, mint a hanyou.

– Kagome... – pillantott h�tra egy sz�vdobban�snyi id� erej�ig Inuyasha. – Vigy�zz r�.

– J� – b�lintott a l�ny, majd k�zelebb t�rdelt Izayoihoz �s egy ny�lvessz�t helyezett �j�nak h�rj�ra, a bej�ratra c�lozva.

Fesz�lten v�rt�k az �rkez� alakokat, akiknek erej�t mostanra m�r egy k�z�ns�ges haland� is meg�rezhette. Az eg�sz falu k�s�rteties cs�ndbe borult, s a k�szenl�tt�l m�r szinte tapintani lehetett a leveg�t a kis h�zik�ban, �gy �sszes�r�s�d�tt a fesz�lts�gt�l.

Halk l�ptek k�zeledtek, a k�vetkez� pillanatban pedig nagy lend�lettel kit�rult az ajt�. A k�t t�rsas�g percekig csak n�m�n figyelte egym�st. A f�lszellem �s a nagy erej� miko el�l �lltak, harcra k�szen, m�g�tt�k kifesz�tett �jjal pedig a fiatal l�ny t�rdelt, szint�n v�delmezve a h�tul �l� hercegn�t. Az ajt�ban a nagy termet� kutyad�mon volt, h�rom kardj�val f�lelmetes l�tv�nyt ny�jtva; m�g�tte egyik oldalon Sesshoumaru �s Kayou, a m�sikon pedig Sesshoumaru �s Arani.

– Hogy... mi? – habogta Izayoi, mikor tekintete a k�t Sesshoumarura esett. Azt�n szemei befordultak, � pedig d�lni kezdett a kem�ny padl� fel�. Kagome m�g �pp idej�ben t�masztotta meg, eldobva fegyver�t. �m hi�ba r�zogatta �vatosan az asszonyt, �gy t�nt, m�g j� darabig nem fog mag�hoz t�rni.

– Inuyasha! – k�ts�gbeesetten ki�ltott r� a f�lszellemre, aki v�gre f�lretette d�bbenet�t, s odarohant anyj�hoz.

– Mit�l �julhatott el? – k�rdezte halkan a hanyou, nem mintha v�laszt v�rt volna. M�gis kapott egyet:

– Tal�n a k�t Sesshoumaru m�r kicsit sokk volt neki – jelent meg Kayou, sz�j�n egy f�lmosollyal, mire ura finoman megb�kte a c�lozgat�s�rt, ezzel elind�tva egy kisebb kuncog�-rohamot a n�b�l.

– T�k�letesen meg tudom �rteni, de az�rt el�julni nem k�ne t�le... – mormogta az orra alatt a f�lszellem, amit mindenki t�k�letesen hallott, de �gy d�nt�ttek, nem teszik sz�v�, miut�n Kagome k�ny�ke rosszall�an a bord�i k�z� tal�lt.

M�g n�h�ny pillanat fesz�lt csendben telt, m�gnem v�g�l Inutaishou is �tjutott megd�bben�s�n �s betess�kelte vend�geit. A kis helyis�gbe bezs�fol�dva volt, aki le�lt, volt, aki ink�bb �llva maradt. Inuyasha az egyik sarokb�l m�regette a fiatalabbik Sesshoumarut, aki vele szemben a falnak d�lve szint�n �csorgott, s l�tszott rajta, legjobb meggy�z�d�se ellen�re van jelen.

Miut�n Inutaishou bevitte Izayoit a m�sik szob�ba, hogy nyugodtan pihenjen, am�g mag�hoz nem t�r, visszament a nagyobb helyis�gbe �s mindenkit hellyel k�n�lt. Kagome igyekezett Inuyasha k�zel�ben letelepedni p�rn�j�ra; nem b�zott a fiatal Sesshoumaruban, m�g annyira sem, mint az id�sebbikben. Midoriko nem messze t�le foglalt helyet, mellette pedig Arani, Kayou �s a p�rja. A k�rt a h�z ura z�rta, a k�t Sesshoumaru k�zt.

– Teh�t... mi t�rt�nt? – k�rdezte nemes egyszer�s�ggel Inutaishou, Kayoura pillantva.

– H�t az �gy volt... – vett nagy leveg�t a n�, de azt�n m�gis r�vidre fogta:

– A l�nyeg, hogy egy nagy-nagy er�s d�monnal harcoltunk, de azt�n a mi t�mad�saink �sszekeveredtek az �v�ivel �s �gy... h�t, egyszer csak azt vettem �szre, hogy itt vagyok – Kayou k�rben�zett. – Azt hiszem, rendesen sz�tsz�r�dtunk az id�utaz�s k�zben...

Erre mindenki biccentett.

– �s ti...? – pillantott a t�bbiek fel� Inutaishou, akiket a h�z�ban tal�lt, mire mindannyian sorj�ban bemutatkoztak. Figyelme azonban Inuyash�n id�z�tt legtov�bb.

– Te f�lszellem vagy... – jegyezte meg azt�n.

– Igen – b�kte oda a megsz�l�tott, hangj�ba s�rtetts�g �s m�g valami nehezen meghat�rozhat� �rzelem vegy�lt. Eg�szen eddig k�l�n�s k�v�ncsis�ggal m�regette a nagy kutyaszellemet, azonban ez a viselked�s gyorsan �tv�ltott �vatosan gyanakod�v�, amint elhangzott az el�bbi kijelent�s.

– Egy f�lv�r... – k�pte a fiatalabbik Sesshoumaru, Inutaishou jobbj�n, mire apja m�rgesen r�mordult:

– Sesshoumaru...

Erre mindk�t oldal�r�l m�ltatlankod� morg�s volt a v�lasz. Inutaishou kim�rten fordult fi�nak id�sebbik �nj�hez:

– Nem te, � – erre a morg�s arrafel� abbamaradt, azonban egy �sszesz�k�l� tekintetet �gy is siker�lt bezsebelnie t�le.

– Ez �gy nem lesz j�... – s�hajtott Kayou, mire mindenki r�n�zett, �gy magyar�zni kezdett:

– Valahogy meg kell k�l�nb�ztetn�nk a k�t Sesshoumarut... hmm... – elgondolkodva tartotta �ll�n egyik ujj�t, majd csettintett, mikor esz�be jutott a megold�s. Szem�ben cinkos f�ny villant, amire ura k�ptelen volt elnyomni grimasz�t. Ismerte m�r annyira a n�t, hogy tudja, az ilyen „�tletei” sosem v�lnak az � jav�ra. Lemond�an hajtotta le fej�t, v�rva az elker�lhetetlent.

– Te – mutatott a fiatalabbikra – leszel Sesshy, � pedig – itt belekarolt ur�ba – Sessh – mindezt egy elb�v�l� mosoly k�s�ret�ben jelentette ki.

– Micsoda?! – h�rd�lt fel egyszerre mindkett� Sesshoumaru, majd „Sesshy” m�g hozz�tette:

– Mi�rt �n kapom az id�tlenebb becenevet?!

– Egy�ltal�n nem illik hozz�nk, hogy bec�zzenek! – m�ltatlankodott az id�sebbik is.

– �, dehogynem...! – b�jt k�zelebb hozz� m�g nagyobb vigyorral az arc�n Kayou, majd a m�sik Sesshoumarura n�zett:

– �s egy�ltal�n nem id�tlen! – h�zta fel az orr�t a n�.

„Sesshy” m�r nyitotta volna a sz�j�t, azonban elkapva „Sessh” tekintet�t, meg�rtette az �zenetet, hogy felesleges pr�b�lkoznia, �gyis alulmaradna ez�ttal a Kayouval val� k�zdelemben. �gy azt�n lemond�an s�hajtott egyet �s visszad�lt a m�g�tte l�v� falnak. A nagy csat�roz�sban mindk�t Sesshoumaru figyelm�t elker�lte Inuyasha kaj�n vigyora, Kagome er�lk�d�se, hogy el ne vihogja mag�t �s az Inutaishou szemeiben t�kr�z�d� f�ny, ami azt jelezte, milyen j�l sz�rakozik.

– Most, hogy ezt tiszt�ztuk – vette �t a sz�t Midoriko, akire a legkev�sb� voltak hat�ssal az elm�lt percek esem�nyei –, szerintem ki k�ne valamit tal�lnunk, hogyan juthatn�nk vissza...

– Legut�bb meg tudtuk keresni azt a d�monn�t, de... – Kagome v�llat vont. – A j�v�be nem tud visszavinni minket, csup�n a m�ltb�l kiemelni... vagy valami ilyesmit magyar�zott...

– M�ltkor nem egy pap seg�ts�g�vel siker�lt visszat�rned? – fordult Kayou fel� �rdekl�dve a nagy kutyaszellem, mire a n� b�lintott.

– Ez �gy van, azonban... – tekintete egy pillanatra a fiatalabbik Sesshoumarura siklott, miel�tt visszan�zett volna Inutaishou szemeibe – az a lehet�s�g m�r nem l�tezik...

Mindenki komoran mer�lt gondolataiba, s nem k�rdezett r�, mire utalt Kayou. Hossz�, n�ma percekk� ny�lt a csend, amit v�g�l Arani t�rt meg, mikor felkapta a fej�t.

– Megvan! – tapsolt egyet, mire mindenki figyelm�t mag��nak tudhatta. – Ap�nk tal�n seg�thet!

– �? – pislogott vissza r� Kayou. Nem eml�kezett sok mindenr�l az apj�val kapcsolatban, �s azt tudta, hogy nagy hatalma volt, azonban nem ismerte az �sszes k�pess�g�t. – Lehets�ges lenne?

N�v�re biztat�an b�lintott:

– Ha � nem is; de biztos vagyok benne, hogy k�zelebb visz a megold�shoz. Ap�nk sokakat ismert.

– H�t, j�... – vont v�llat Kayou, kev�sb� lelkesen, de az�rt m�g hozz�tette:

– Rem�lem, siker�lni fog...

– Nan�! – biccentett Arani, egy �vatos mosolyt megeresztve h�ga fel�.

Kayou b�lintott, azzal felt�p�szkodott.

– Hov� m�sz? – k�rdezte „Sessh”.

– Csak s�t�lok egyet...

P�rja gyanakodva figyelte, ahogy a n� t�r�keny alakja elhagyta a kunyh�t, s ki�r a szabad �g al�. Amint azonban becsuk�dott az ajt�, m�r nem l�thatta �t.

M�g egy darabig folyt a besz�lget�s, s�t, id�k�zben Izayoi is mag�hoz t�rt �s csatlakozott hozz�juk, �gyelve arra, hogy Inutaishou k�zel�ben maradjon; azonban az id�sebbik Sesshoumaru egyszer�en k�ptelen volt figyelni. Furcsa volt, hogy elm�je ilyen k�nnyen elkalandozott; nem ehhez volt szokva. Azt�n v�ratlanul felemelkedett �s �szrev�tlen�l kisurrant a kis helyis�gb�l, hogy asszonya ut�n menjen – legal�bbis azt hitte, ez senkinek sem t�nt fel. De az, hogy egyik�k sem tette sz�v�, nem jelentette felt�tlen�l azt is, hogy elker�lte figyelm�ket viselked�se.

Kayout egy domboldalon tal�lta meg, egy nagy szikl�n �cs�r�gve, ahogy az �jszakai �gboltot figyelte. �gy t�nt, gondolatban messze j�r; tal�n a csillagokn�l is t�volabb. Sesshoumaru hangtalanul l�pett mell� �s helyezkedett el a balj�n. A n� m�g mindig felfel� tekintett, s mikor a nagy�r m�r �pp megsz�lalt volna, v�gre megt�rte a csendet:

– Mi�rt k�vett�l?

– Csak k�v�ncsi voltam, merre lehetsz – pr�b�lta leplezni val�di �rz�seit a kutyaszellem, mire Kayou sz�ja sark�ban egy kedvesked� f�lmosoly jelent meg.

– Agg�dt�l �rtem.

– Dehogy – v�gta r� a f�rfi, egy kicsit gyorsabban, mint szerette volna.

– Deee... agg�dt�l...! – �nekelte Kayou, s Sesshoumaru m�r �ppen �jb�l tagadni kezdte volna, mikor a n� k�zelebb h�z�dott hozz�. �gy azt�n a kutyad�mon csak s�hajtott egy kicsit �s a v�ll�ra rakta kez�t.

N�h�ny pillanat csendben telt el.

– Mi foglalkoztat?

– Semmi l�nyeges... – motyogta Kayou, oldalra tekintve.

– Akkor nem j�tt�l volna el... – �llap�totta meg t�rgyilagosan Sesshoumaru, egy s�hajt�st kicsikarva asszony�b�l.

– Csak... olyan r�g l�ttam ap�mat... �s m�r meg is halt... meg... ez az eg�sz olyan zavaros, Sesshoumaru! – fordult v�gre fel�; arc�n k�ts�gbeesett kifejez�s �lt. – Mi van, ha nem tud seg�teni? �r�kre itt reked�nk?! �s... �s ha a...

– Css... nyugalom! – csit�tgatta ura, az �l�be h�zva �t. Karjait k�r� fonta �s a n� egyre m�retesebb pocakj�n nyugtatta. M�lyen besz�vta Kayou illat�t, miel�tt folytatta volna. – Minden rendben lesz; legut�bb is tal�ltunk egy megold�st, igaz?

B�lint�s.

– H�t most sem lesz m�sk�pp. Csak nyugodj meg, �n majd mindent elint�zek... – �rezte, hogy szavai nyom�n enyh�l a fesz�lts�g Kayouban, majd a n� m�g egy kicsit f�szkel�d�tt, miel�tt teljesen ellazult a teste. Kezei apr�nak t�ntek, ahogy a f�rfi�ra tette �ket; de megnyugtatta a kutyaszellem k�zels�ge. �gy �rezte, ha az � karjaiban van, akkor semmi baj sem �rheti �s val�ban minden j� �s sz�p...

„Mi�rt pont nekem kell ut�nuk mennem?” morgol�dott mag�ban „Sesshy” reggel, ahogy elindult Kayou szag�nak nyom�ban. Gondolatban felk�sz�lt r�, hogy rendesen a szem�kre veti, ami�rt nem j�ttek vissza �s neki kellett visszahurcolnia �ket, �m, ahogy ki�rt a kunyh�k takar�s�b�l a hegyoldalra, a hajnali napf�nyben megl�tta a szikl�n �l� k�t alakot.

Alig akart hinni a szem�nek: id�sebbik �nje a karjai k�zt tartotta a b�k�sen alv� n�i alakot �s v�delmez�en tartotta �t. Mag�ban morrant egyet; megfogadta, � sosem fog elgyeng�lni egyetlen egy n� miatt sem! „Egyszer�en sz�nalmas! F�k�pp, hogy egy mocskos v�r�t k�pes �gy kezelni!” d�nt�tte el mag�ban, azonban csak nem zavarta meg az idilli pillanatot.

Nem tudta, mennyi ideig �csorgott ott, de val�sz�n�leg el�g sok�ig, mivel hamarosan meg�rezte az apja k�zeledt�t. „Rem�lem, nem �lt�k meg egym�st” morgol�dott mag�ban a nagy kutyaszellem, ahogy k�zeledett a h�rmas fel�. Hamarosan tal�lkozott „Sesshy”-vel.

– Te m... – kezdett volna bele k�rd�s�be, azonban �szrevette, fia d�bbent tekintete el sem fordult egy bizonyos pontt�l. H�t, k�v�ncsis�ga, ami �r�kletes volt csal�dj�ban, ism�t csak fel�lkerekedett rajta, ahogy megn�zte, mit b�mul annyira �rtetlen�l „Sesshy”.

Inutaishou is meglep�d�tt, amikor megl�tta a k�t alakot. De arc�n gyorsan megjelent egy apr� mosoly, ahogy r�juk tekintett. Sosem gondolta volna, egyszer �gy l�thatja a fi�t, de b�szkes�ggel �s �r�mmel t�lt�tte el a tudat, hogy egyszer, a j�v�ben ilyenn� v�lik majd Sesshoumaru.

Mintha csak meg�rezte volna vizslat� pillant�sukat, „Sessh” szemei kipattantak �s �lesen fel�j�k ford�totta tekintet�t. Bosszankodva vette tudom�sul fiatalabbik �nje rosszall� n�z�s�t, azonban m�g �pp idej�ben vette �szre apja b�szke mosolykezdem�ny�t. D�bbenten eln�mult, ahogy minden gondolata kiesett elm�j�b�l.

Az apja.

B�szke.

... �s �r�!

M�rhetetlen�l �r�lt ennek, hab�r, miel�tt m�g utat t�rt volna az �rul� mosoly arc�ra, gyorsan elfordult t�l�k �s �bresztgetni kezdte Kayout. K�zben hallotta, ahogy k�t p�r k�nny� l�p�s elhagyja a kis tiszt�st.

**

– Mi a... – Sango tork�ra forrott a sz�, ahogy kipislogta a szeme el�tt lebeg� fekete foltokat. Egy nagy feh�r f�nyess�g, azt�n... semmi.

Harct�rsai elt�ntek a hatalmas g�mbben, amit az �sszekavarodott t�mad�sok okoztak. K�ts�gbeesetten pillantott le Kirar�r�l jobbra-balra, mire v�gre �szrevette Mirokut �s Kohakut, akik ugyan�gy d�bbenten pillantottak fel a nagy s�rk�nyk�gy�ra. Egy kicsit noszogatva a macskaszellemet, gyorsan mellett�k termett. Megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte el sz�v�t, hogy mindketten s�rtetlennek l�tszottak.

Azonban a vesz�ly m�g kor�ntsem m�lt el.

A szellemirt� l�ny nagyot nyelt, ahogy felpillantott az eg�sz csatateret be�rny�kol� d�mon hatalmas alakj�ra. Keze g�rcs�sen szor�totta a Csontt�r� p�ntj�t, ahogy lelkiekben pr�b�lt felk�sz�lni a k�zdelemre.

A harcra, melyben tudta, nincs semmi es�lye. A harcra, melyben tudta, hogy mindannyian meg fognak halni, hacsak nem t�rt�nik valami csoda. �m most, hogy minden t�rsuk odaveszett, kil�t�saik jelent�s�gteljesen cs�kkentek. A k�r�l�tt�k l�v� haland�k eszeveszetten menek�ltek a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba, mik�zben a sz�rnyeteg ism�t belekezdett m�dszeres kiirt�sukba.

– Buddha legyen vel�nk... – motyogta Miroku, ahogy m�g er�sebben megmarkolta szerzetesi botj�nak nyel�t.

Azzal nekilend�ltek a keser� k�zdelemnek.

Folytat�sa k�vetkezik...