A Sors �tjai 3 - Midoriko harca

Olyan volt, mintha ny�zsg� hangyabolyra tekintettek volna le. Mindenki egyszerre indult meg, s pr�b�lt kit�rni a csap�s el�l, az utols� pillanatban. Kayou szemei k�nnyesen csillogtak, ahogy Sesshoumaru mellett �llt: tudta, rajtuk k�v�l val�sz�n�leg senki nem �li t�l. „Dr�ga kami; k�tlem, hogy ilyen sorsot sz�ntatok volna nekik... ilyen hal�llal...”

Kagome ek�zben nem menek�lni kezdett, hanem szerelme ir�ny�ba rohant:

– Inuyasha! Inuyashaaaa! – sikoltotta, ahogy l�tta, a t�mad�s egyre k�zel�t a f�lszellem fel�.

– Kagome? – moccantak meg a kutyaf�lek, mire a hanyou arany tekintete d�bbenten pislogott a papn�re, ahogy az k�zelebb �rt hozz�. – Mit keresel itt? T�nj innen, k�l�nben meghalsz, te ostoba!

– �gy se, �gy se tudok megmenek�lni! – a l�ny arc�r�l imm�ron szabadon potyogtak a k�nnyek. Hangja suttog�ss� halkult az utols� p�r sz�n�l. – Akkor legal�bb hadd �n v�lasszam meg, hol halok meg...

– Ne mondj ilyeneket! – �lelte �t Inuyasha a szipog� l�nyt.

– �s kivel... – remegett meg Kagome hangja, ahogy � is �tkarolta a fi�t.

A f�lszellem �rezte, ahogy k�zel�t fel�j�k az els�pr� jyakival d�s�tott t�mad�s. Behunyta arany szemeit �s orr�t m�lyen belef�rta a l�ny nyak�ba, keresve Kagome �des illat�t. Nem akarta �t elengedni.

Ek�zben a papn� h�t�n v�gigfutott a hideg, ahogy meg�rezte azt a rettent� gonosz aur�t, mely sug�rzott az egyes�lt szellemekb�l �ll� s�rk�nyk�gy�b�l, valamint a kiv�dhetetlen t�mad�s�b�l. „Midoriko-sama... b�rcsak akkora er�m lehetne, mint Neked volt, hogy meg tudjam v�deni azt, akit szeretek...!” �sszeszor�totta szemeit �s m�g er�sebben �t�lelte Inuyash�t, mik�zben a mik�hoz foh�szkodott.

– Mi ez...? – remegett meg Kagome, mikor kellemes borzong�s futott v�gig test�n. Szemei egyb�l kipattantak, �s k�rbek�mlelt, m�g mindig Inuyasha karjaiban. Tekintete a barlang sz�j�n akadt meg. Lil�s-k�kes f�nyek vill�dztak a s�t�t lyuk m�g�tti helyis�gekben.

– Ott! – ki�ltotta. Hangja besz�guldotta az eg�sz csatamez�t �s ism�t d�bbent csend lett �rr� mindenen – lesz�m�tva a d�b�r�gve k�zeled� t�mad�st, s a hangosan �v�lt�z� s�rk�nyk�gy�t, mely �lvezte a f�lelmeket, miket j�vend�beli �ldozataiban �rzett, akik most egy emberk�nt fordultak abba az ir�nyba, amerre az ifj� papn� mutatott.

A lil�s f�nyek feler�s�dtek; a k�vetkez� pillanatban pedig az eg�sz hegy, amely a barlangot �lelte, sz�trobbant, a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba haj�tva apr� szikla- �s f�lddarabokat. A hatalmasabbak sz�tmorzsol�dtak az elemi tiszt�t� er�ben, mely sz�t�radt a hegy hajdani gyomr�b�l.

A jelens�g k�zep�n egy kicsiny alak t�nt fel – eleny�sz�nek t�nt form�ja a hatalmas er�kh�z k�pest, melyeknek parancsolt. Ezt m�r a s�rk�nyk�gy� sem tudta figyelmen k�v�l hagyni. Egy energiag�mb�t kezdett form�zni, s mire v�gzett vele, ellenfele k�r�l el�lt a legt�bb f�ny, csup�n halv�nyan lehetett �rz�kelni a v�gtelen er�t, mely bel�le �radt.

A v�r�s d�mon elhaj�totta a g�mb�t fel�, mire az emberi alak mogyor�barna szemei hirtelen felpattantak, � pedig keze �gy�ben tartott kardj�val kiv�rt, majd pedig egyet suhintott vele a megfelel� pillanatban. Peng�j�b�l tiszta feh�r f�ny t�rt el�, el�bb a g�mb�t el�rve, majd pedig azt a hatalmas csap�st, mellyel a Bakuryuuha is egyes�lt.

Szikr�z� k�k, lila �s feh�r sz�nben �sz� vill�mok cik�ztak, ahol �ssze�rtek a t�mad�sok, majd pedig felnagyobbodtak �s egy hatalmas kit�r�s, valamint d�b�rg�s k�s�ret�ben vak�t� f�ny �radt. Mindenki k�nytelen volt maga el� emelnie a karj�t, m�g �gy is, hogy elfordult, olyannyira �les volt.

Azt�n csend. S�ri csend. A zaj el�lt, ak�rcsak maga a f�nyjelens�g is. Az �letben maradt k�z�ns�g �vatosan kandik�lt ki kezei k�z�l, majd, mikor tekintet�k megment�j�kre siklott, a legt�bben t�rdre rogytak �s fejet hajtottak neki, amint felismert�k.

Sango �s Kohaku megd�bbenve pillantottak fel r�, s nem telt bele sok id�be, mire �k is meghajoltak, ak�rcsak Miroku. Inuyasha, karj�ban m�g mindig a reszket� Kagom�val �rtetlenkedve pislogott fel az �gben lebeg� alakra, aki hamarosan ereszkedni kezdett. A t�megen izgatott morajl�s futott v�gig ennek l�tt�n �s sustorg�sok vonultak v�gig; ak�rcsak a l�gy �szi szell�� a kies puszt�n.

Kagome imm�ron Inuyasha mellett �llt, mindketten megk�v�lve n�zt�k az el�tt�k �ll� harci d�szbe �lt�z�tt n�t. Fent, az egyik hegytet�n, ahol mened�ket kerestek, Kayou megindult lefel�. Pontosabban leugrott, de Sesshoumaru elkapta �s egy rosszall� pillant�ssal lek�s�rte, puh�n �rve f�ldet, ahol m�g mindig nem engedte ki karjai k�z�l. Arani p�r pillanattal k�s�bb csatlakozott hozz�juk; egy�tt s�t�ltak Inuyash��k mell�. Csup�n �k �ten voltak, akik nem hajoltak meg az el�tt�k �ll� n� el�tt.

V�g�l Kagome kib�kte a k�rd�st, mely mindannyiukat foglalkoztatta:

– Midoriko-sama...?

Az alak biccentett, s egy halv�ny mosoly jelent meg sz�ja szeglet�ben.

– Most nincs id�nk a cseveg�sre; van egy sz�rnyeteg, akit ideje lenne v�gre legy�zn�m. Id�tlen id�k �ta harcolunk.

Hangja l�gy volt �s selymes, megnyugtat� a f�radt f�lnek �s elm�nek. Mondand�ja v�gezt�n megfordult �s feltekintett a lecsapni k�sz�l� d�monra, azzal a k�vetkez� pillanatban m�r ott sem volt; elrugaszkodott a talajt�l, hogy k�zelebb ker�lhessen ellenfel�hez.

– Mi is seg�t�nk! – ki�ltotta Kagome, s r�gt�n Inuyash�ra n�zett. A l�ny kez�ben m�r volt az �ja �s egyetlen ny�lvessz�.

– Mi van? Csak nem egy ny�llal akarsz ki�llni ellene?! – k�rdezett vissza a f�lszellem. – Te megbuggyant�l!

A l�ny kedvesen elmosolyodott:

– Fekszik.

– Aurgh...

– Most m�r hajland� vagy seg�teni?

– Igaz�n, csak k�rned kellett volna... – pr�b�lta menteni b�szkes�g�t Inuyasha; nem sok sikerrel.

Kagome felkapaszkodott a f�lszellem h�t�ra, aki �sszegy�jtve minden erej�t elrugaszkodott a talajt�l, hogy k�vesse a felt�madt mik�t. A h�rom youkai lent maradt, azonban nem tartott sok�ig mozdulatlans�guk. Kayou tekintete elhat�rozotts�got t�kr�z�tt, ahogy jobb karj�t oldalra kit�rta. Nem kellett sok�ig v�rnia: botja alig egy sz�vdobban�snyi id� m�lva m�r kez�ben volt, harca k�szen. Egy villan�ssal megjelent v�g�n az ez�stsz�n energi�b�l �ll� penge.

– M�gis mit gondolsz?! – Sesshoumaru hangja �lesen csattant m�g�tte.

– Csup�n megmentem a bar�taimat – felelte hat�rozottan Kayou, majd suttogva hozz�tette, csak mag�nak c�mezve, azonban a k�t d�mon t�k�letesen hallotta minden szav�t:

– �s a szeretteimet...

Azzal elrugaszkodott a talajt�l; iszonyatos sebess�ggel k�zel�tett a s�rk�nyk�gy� fel�, akit id�k�zben m�r el�rt Midoriko �s most el�tte lebegett, kardj�t harcra k�szen tartva. Inuyash��kat hamar leel�zte, s csatlakozott a mik�hoz.

– Ostoba asszony... – morgott a kutyaszellem, s egy pillanatra v�r�sen felvillantak szemei.

– Hallottad, mit mondott, Sesshoumaru-sama – vetett r� egy oldalpillant�st Arani. „�s tal�n �letemben el�sz�r meg tudom �t �rteni... �s Zanukor�t...” a d�monn� tekintete megkem�nyedett, ahogy kez�ben kardj�nak k�k peng�je felizzott „...hogy mi�rt tette azt, amit...” Ezzel az utols� gondolattal felugrott a leveg�be, h�ga ut�n sietve.

Sesshoumaru szeme ism�t aranysz�nre v�ltott, �m l�tszott arc�n, hogy er�sen gondolkozik. V�g�l � is felsz�kkent, s mindenkit megel�zve Kayou mell� �rkezett, a Toukijinnel a kez�ben.

A k�vetkez� energiag�mb m�r k�sz�l�ben volt, s lent mindenki l�legzet-visszafojtva v�rta, mi t�rt�nik majd... Amint a t�mad�s elindult �tj�ra, senki sem t�tov�zott, hanem azonnal cselekedett: Midoriko ism�t lecsapott kardj�val, ahogyan a h�rom youkai is el�h�vta fegyvereik leger�sebb t�mad�sait. Inuyasha ugr�sa pedig pont ekkor �rt zenitj�re, s Kagome �tj�ra engedte ny�lvesszej�t, mely sebesen sz�llt c�lpontja fel�. Az ifj� papn� �gy gondolta, hogy el�sz�r a t�mad�sra koncentr�l, s ebb�l a sz�gb�l, ha sikeresen �tjut rajta, akkor a tiszt�t�ny�l ak�r meg is sebezheti a s�rk�nyk�gy�t; ezzel rem�lte, v�ge lehet a harcnak.

Azonban valamire senki sem sz�m�tott...

– Hah? Mi t�rt�nt? – pislogott �rtetlenkedve Inuyasha, ahogy a feh�r energiag�mb narancsv�r�s f�nybe v�ltott �t, miut�n utol�rt�k az ellent�mad�sok. – Kagome, kapaszkodj!

A l�ny b�lintott �s �tkarolta a hanyou nyak�t, �gy a fi� tudta haszn�lni mindk�t kez�t, hogy el�h�vja a Bakuryuuh�t. Elemi er�k fesz�ltek egym�snak, m�g v�g�l hirtelen vak�t� feh�r f�nyess�g villant, ami mindenkit arra k�sztetett, hogy ism�t behunyja a szem�t.

Amint kitisztult l�t�suk, nagyon meglep�dtek. Kagome �rtetlenkedve tekintett k�rbe: egy d�s f�v� legel�n �lltak, s k�r�l�tt�k elsz�rva lovak �s tehenek legeltek.

– H�t ez meg...? – mormogta d�bbenten.

– Nem tudom... – hangzott a hanyou v�lasza.

Kagome ekkor d�bbent r�, mi�rt van hi�ny�rzete, mi�ta meg�rkeztek erre a fura helyre n�h�ny pillanattal ezel�tt:

– Inuyasha! Hol vannak a t�bbiek...?!

– Urgh... – Kayou a h�t�t f�jlalva torn�szta fel mag�t v�gre �l�helyzetbe. Beletelt n�h�ny m�sodpercbe, mire elt�ntek szemei el�l a furcsa szipork�z� csillagok, s v�gre k�r�ltekinthetett. �vatosan felt�p�szkodott, has�ra t�ve kezeit. Megk�nnyebb�lten fels�hajtott, mikor a m�h�ben n�vekv� Taiki r�gott egyet – igaz, ezzel egy id�ben f�jdalmas fintor�t is igyekezett elnyomni. „Er�s fi�, az egyszer biztos...” kuncogott mag�ban, b�szkes�ggel gondolva fi�ra �s annak apj�ra. „Egek! Sesshoumaru!” tekintett k�rbe, azonban az erd�, ahov� ker�lt, rajta k�v�l teljesen kihaltnak t�nt.

„Na v�rjunk csak... erd�??? �s �n meg...” h�trafordult „nan�, hogy megint egy f�nak pr�sel�dtem! Pont �gy, mikor...” eml�keit egy rendk�v�l gyorsan k�zeled� d�moni aura szak�totta f�lbe.

– O-o... – cs�szott ki sz�j�n.

K�ts�gbeesetten k�rbepillantott ism�t, s ez�ttal legal�bb fegyver�t megtal�lta. Neh�zkesen lehajolt �rte, s mire felegyenesedett, a youkai is oda�rt.

– Sesshoumaru... – ismerte fel a f�rfit Kayou. De valami nem volt rendben. Amint elt�nt a kutyaszellem fut�sa k�vetkezt�ben felkavarod� por, a n� szemei elkerekedtek, agya pedig egy hossz� pillanatra leblokkolt. M�g mindig pontosan eml�kezett, hogyan v�ltak el utols� tal�lkoz�sukkor a fiatal Sesshoumaruval.

Egy t�sszent�s verte fel a szikl�s �s kop�r fenns�kot, ahogy Arani felemelkedett egy nagy k� m�g�l. �les szemeivel gyanakodva p�szt�zta k�rbe a k�rny�ket, az azonban teljesen �res volt, lesz�m�tva a mellette �csorg� alakot.

– Sesshoumaru-sama? – n�zett r� tan�cstalanul a f�rfira. – Van valami �tleted, mi t�rt�nt?

Csend k�vetkezett, v�g�l a d�mon megr�zta a fej�t:

– Valahogy ismer�s ez a hely, de nem tudom hov� elhelyezni.

– Akkor... tal�n legjobb lesz, ha k�r�ln�z�nk... – javasolta a n�. – �gy t�nik, elszakadtunk a t�bbiekt�l is.

– Kayou... – suttogta alig hallhat�an a f�rfi, s azonnal szimatolni kezdett asszonya illata ut�n. Rem�lte, hogy siker�l megtal�lnia; r�ad�sul min�l el�bb, hiszen igen vesz�lyes lehet sz�m�ra egyed�l b�kl�szni ebben az idegen vil�gban, f�leg, mikor v�rand�s.

Alig egy szippant�snyi id� m�lva meg is tal�lta, amit keresett. Sz� n�lk�l indult meg arrafel�, d�moni sebess�ggel. Arani d�bbenten pislogott n�h�nyat, m�gnem az � szagl�j�rataiba is el�rtek az illatfoszl�nyok, melyek h�ga hely�t jelezt�k, �gy v�gre meg�rtette, mi�rt is volt olyan siet�s a f�rfinak. Azonnal ut�naeredt, azonban nem siker�lt utol�rnie, csup�n a nyom�t �s Kayou illat�t k�vette. Azt�n, mikor meg�rzett egy m�sikat, teljesen �sszezavarodott. „Olyan, mintha... mintha Sesshoumaru-sama egyszerre k�t helyen lenne!”

Zavartan r�ncolta �ssze homlok�t, s gyanakv�s�t csak tet�zte, mikor m�g egy szag kezdett k�zel�teni fel�j�k. „Ez is er�s kutyad�mon... r�ad�sul nagyon hasonl� az illatmint�ja Sesshoumaru-sama�hoz!” m�g gyorsabb temp�ra v�ltott, �m �gy is csak v�gsz�ra �rt oda a helysz�nre...

Egy hossz�, barna haj� n� r�tta a poros utat, minden apr� r�szletet esz�be v�sve. Eml�ket azonban nem tudott f�zni e helyekhez. M�gis nagyon ismer�sek voltak sz�m�ra, hi�ba v�ltozott meg a t�j. „Vajon mennyi �v telt el az�ta...?” most el�sz�r gondolkozott el igaz�n ezen. „�s most hol vagyok? Na �s akik mellettem harcoltak, hov� t�ntek...? Rem�lem, nem esett komolyabb bajuk...” egy gondterhelt s�haj szakadt ki bel�le, ahogy esz�be jutottak.

– Midoriko-sama!!! – egy ki�lt�s r�ntotta vissza a val�s�gba. A papn� meglepve fordult meg: m�g�tte, az �ton a kutyaf�l� f�lszellem �s a fiatal miko igyekezett ut�na. Meg�llt �s bev�rta �ket, b�r sejtette, �k sem tudnak magyar�zattal szolg�lni a t�rt�ntekre.

A fura ruh�s l�ny kapkodta a leveg�t, hogy lenyugtassa mag�t a fut�s ut�n. Ellenben a hanyou k�z�ny�s arckifejez�ssel �csorgott, karba tett k�zzel.

– Midoriko-sama, van fogalmad arr�l, hol lehet�nk? – hallatszott Kagome tan�cstalan hangja, mire a miko megr�zta a fej�t.

– Sajn�lom, nincsen... valahogy ismer�s a k�rny�k, de nagyon megv�ltozott, annyi bizonyos...

– Lehet, hogy keresn�nk k�ne valami telep�l�st �s ott �rdekl�dni, h�tha az itteniek tudnak seg�teni – javasolta a l�ny.

– �h, Kagome – h�zta fel az orr�t a f�ld�mon, mik�zben behunyta a szem�t. – M�r megint egy �jabb falu?!

– Inuyasha... – vonta �ssze szem�ld�k�t a megsz�l�tott. – Neked tal�n van jobb �tleted???

A f�lszellem v�gre kinyitotta egyik szem�t, de amint megl�tta d�h�s t�rs�t, ijedt�ben kiesett szerep�b�l �s �nk�ntelen�l is h�tral�pett egyet. Szem�ben azonban tov�bbra is makacss�g csillant.

– Hmph!

– H�t akkor ezt azt hiszem, megbesz�lt�k, felt�ve, hogy Midoriko-sama is egyet�rt – n�zett k�rd�en a papn�re Kagome.

– R�szemr�l rendben – biccentett a miko, �gy folytatt�k �tjukat.

Midoriko azonban k�ptelen volt kiverni fej�b�l, mit sz�ln�nak b�rhol is, ahov� betenn�k a l�bukat. „Egy f�lszellem, egy furcsa ruh�s l�ny �s egy r�g�ta halottnak hitt papn�... nem mondom, sz�pen �sszegy�lt�nk...” elnyomott egy kuncog�st, s ism�t felvette komoly arckifejez�s�t, mik�zben a Nap lejjebb cs�szott a l�that�ron. Idegesen pillantott fel az �gboltra.

– Valami baj van, Midoriko-sama?

A k�rdezett a fiatal papn�re n�zett, de azt�n megr�zta a fej�t, ahogy tekintet�t ism�t a v�r�s�d� felh�kre f�ggesztette:

– Ideje lenne lassan valami pihen�helyet keresn�nk �jszak�ra.

Inuyasha arrog�nsan ciccentett egyet, mire a t�bbiek figyelm�t azonnal mag�ra vonta:

– Ez�rt nem szeretek �n haland�kkal utazni! �jjelre mindig meg kell �llni! �s napk�zben is sokszor kell pihenni�k!

Kagome m�r �ppen robbant volna a d�ht�l, ahogy szokott, azonban Midoriko hangja meg�ll�totta:

– Te is f�lig ember vagy... – erre a f�lszellem s�rt�d�tten elfordult t�le, de a miko kitart�an folytatta. – R�ad�sul ma m�r nem tal�lunk falut s�t�ted�s el�tt... az �j be�llt�val pedig sehol nem l�tn�nak sz�vesen ilyen furcsa utaz�kat, mint mi. Nem tudn�nk meg semmit sem, ma m�r nem tehet�nk semmit.

Inuyasha m�lyet s�hajtott.

– H�t j�... de hajnalban azonnal tov�bbindulunk, amint a Nap els� sugarai felbukkannak a keleti l�that�ron! – rendelkezett a fi�.

– Hogyne – mosolyodott el �vatosan Midoriko.

– Rem�lem, hamar megtal�ljuk a t�bbieket... – motyogta f�lhangosan a k�zt�k halad� fiatal l�ny. – Agg�dom �rt�k...

A f�lszellem ism�t csak m�ltatlankodva ciccentett, hogy elrejtse val�di �rz�seit, azzal megkezd�d�tt a keres�s egy alkalmas pihen�hely sz�m�ra.

Folytat�sa k�vetkezik...