A Sors �tjai 2 - Naraku ellen�ben

– A Tensaiga tal�n m�g seg�thet – aj�nlotta fel Sesshoumaru, s k�zelebb l�pett.

Kazaru arr�bb h�z�dott, a d�mon pedig el�h�zta kardj�t, s k�zben pr�b�lta kif�rk�szni az Alvil�g K�ld�tteit. De nem j�rt sikerrel.

– Nem l�tom �ket...

– Kiket nem l�tsz, Sesshoumaru? – k�rdezte k�v�ncsian Inuyasha.

– Legutolj�ra akkor t�rt�nt ilyen, mikor... – Sesshoumaru Saur�ra n�zett. – Mikor t�ged pr�b�ltalak megmenteni. Nem �rtem, mi lehet a baj...

Mindenki n�ma volt, csup�n Kazaru halk szipog�sa t�rte meg a csendet. Miharu puha l�ptekkel odas�t�lt mell� �s a v�ll�ra tette a kez�t.

– Ne agg�dj miatta...

A var�zsl�n� k�nnyes szemekkel n�zett r�. Nem �rtette, mire c�loz a l�ny.

– N�zz�tek, �s mindj�rt meg�rtitek... – mutatott Kuroda �lettelen test�re Taiki.

Egyik pillanatban m�g mozdulatlanul fek�dt a f�rfi, a k�vetkez�ben pedig egy nagy s�hajt�s szakadt ki bel�le �s kinyitotta a szemeit.

– Kuroda...? – Kazaru hangja reszketett, mik�zben k�zelebb hajolt szerelm�hez. – Te t�nyleg... �lsz?

– Igen – felelte zavartan a f�rfi. – Pedig hat�rozottan eml�kszem r�, hogy meghaltam.

– Ahogy �n is.

– Tess�k?! Na de...

– Siker�lt elk�sz�tenem az �r�k �let ital�t... �gy t�nik, nem csup�n a fiatals�g az egyetlen egy mell�khat�sa – nevetett akadozva a var�zsl�n�.

– De akkor sem �rtem, mi�rt �lek – �lt fel Kuroda.

– �n pedig, hogy mi�rt nem l�ttam az Alvil�g K�ld�tteit – tette volna vissza a h�vely�be a Tensaig�t Sesshoumaru, de Kayou keze meg�ll�totta.

– V�rj m�g – suttogta a f�l�be.

– �n egyiket se – r�zta meg a fej�t Inuyasha.

– �n se, de �r�l�k, hogy minden �gy alakult – �lelte �t boldogan p�rj�t Kazaru. Kuroda is �tkarolta.

Kayou lopva a gyermekeire pillantott, azt�n megsz�lalt:

– Ti tudt�tok, hogy �gy fog t�rt�nni.

Miharu �s Taiki �sszen�ztek, azt�n n�m�n b�lintottak, �gy � folytatta:

– Azt is tudj�tok, mi�rt t�rt�nt �gy?

– H�t...– vakarta meg a fej�t Miharu. – Van egy elk�pzel�s�nk r�la...

– Ki vele! – n�zett r�juk Inuyasha.

– Tulajdonk�ppen... miut�n Kazaru meg�zlelte az �r�k �let ital�t... h�t... – Taiki zavarban volt. – Valahogy �tadta ezt a k�pess�g�t Kurod�nak is...

– Hm... �rdekes – jegyezte meg elgondolkodva Sesshoumaru.

– Van valami s�r�l�setek? – hajolt le Kazaruhoz �s Kurod�hoz Kagome. – Mert akkor Sang�val...

– Nem kell, k�sz�nj�k – bontakozott ki Kuroda �lel�s�b�l a var�zsl�n�. – Az ital erre is megold�st ny�jt.

– J�l van – mosolyodott el a l�ny �s kiegyenesedett.

– Amond� vagyok, keress�nk valami bizalomgerjeszt�bb helyet �jszak�ra, mert nem sz�vesen aludn�k itt... – n�zett k�rbe a d�monok tetemeinek maradv�nyain Saura.

– Ez egy remek �tlet – kapott rajta mindenki.

– K�r, hogy az �jszaka m�r elm�lt... – jegyezte Miroku, a keleti �gboltra pillantva. �ppen hajnalodott.

– Akkor nappalra... – jav�totta ki mag�t Saura. – Mindegy, a l�nyeg, hogy pihenj�nk.

Elindultak h�t keresni a nappali alv�shoz valami kellemesebb helyet. V�g�l a k�zeli erd�ben vertek t�bort. �tk�zben Sesshoumaru �ppen azt pr�b�lta megtudni Kayout�l, hogy ugyan mi�rt ne tehetn� el a kardj�t, mikor k�zvetlen�l a h�tuk m�g�tt Kohaku felki�ltott.

– Kohaku, mi f�j? – hajolt le hozz� agg�dva Sango.

A n�pes t�rsas�g meg�llt �s fesz�lten figyelte a jelenetet.

– A h�tam... f�j... ahol az �kk�szil�nk van... – felelte f�jdalmas arccal Kohaku. – Nagyon... nagyon f�j...

Sango sz�nakozva n�zett r�.

– De nem vehetj�k ki, mert akkor... akkor te...

– Meghaln�k? – k�rdezett r� az �ccse.

Sango komolyan b�lintott.

– De �n... alig b�rom ezt elviselni! – Kohaku szeme k�nnybe l�badt. – K�l�nben pedig... az �kk�szil�nkra is sz�ks�getek van...

– Ne mondj ilyeneket, Kohaku! – �lelte �t Sango. – Nem �rdekel az a nyamvadt szil�nk, csak te �rdekelsz!

– Igen, csak a saj�t nevedben besz�lj... – tette hozz� Inuyasha.

– Inuyasha!! – ki�ltotta m�rgesen Kagome.

A f�lszellem felh�zta az orr�t.

– Grrr... – Kagome morgott. – Hihetetlen, hogy milyen tapintatlan tusk� tudsz lenni n�ha!

– Na de Kagome... – kezdte volna Inuyasha, azonban nem tudta befejezni:

– FEKSZIK!!! – ki�ltotta j�l �rthet�en Kagome.

A f�lszellem azonnal a f�ldbe v�g�dott.

– Jaj... – motyogta f�lhangosan. – ���t�lom, mikor ezt csin�lod...!

Kayou Sesshoumaru kardj�ra tette a kez�t �s sokatmond�an r�pillantott, azt�n b�lintott. A f�rfi m�g egy pillanatig �rtetlen�l n�zett r�, de v�g�l � is biccentett �s odas�t�lt a testv�rp�rhoz.

– Sango... – kezdte kicsit rekedt hangon. – Esetleg... a Tensaig�val...

A szellemirt� l�ny elengedte �ccs�t �s hitetlenkedve n�zett r� a szellemre.

– T�nyleg megtenn�d...?

Sesshoumaru b�lintott.

Sango elmosolyodott �s megk�rte Kohakut, hogy forduljon meg. �vatosan kiszedte bel�le az �kk�szil�nkot, keze m�g akkor is remegett, mikor �tadta Kagom�nak, hogy a l�ny megtiszt�tsa �s a t�bbihez tegye. Sesshoumaru pedig egy pillanat alatt kett�has�totta az Alvil�g K�ld�tteit.

Kohaku kiss� k�d�s tekintettel t�rt mag�hoz, de m�g mag�hoz sem tudott teljesen t�rni, mikor Sango szorosan �t�lelte �t.

– ���... – h�r�gte a fi�. – �n is �r�l�k, n�v�rk�m, de... megfojtasz...

– Jaj, bocs�ss, meg, Kohaku! – h�z�dott h�tr�bb Sango.

Mosolygott, de k�zben az �r�m k�nnyei csorogtak az arc�n. V�gre �gy �rezte, visszakapta az �let�t. �jra sz�p lesz minden nap �s boldogok lesznek az �ccs�vel, am�g vil�g a vil�g. Miroku l�pett oda mell� �s a v�ll�ra tette a jobb kez�t. Furcsa �rz�s volt; m�r nem volt rajta a gy�ngysor, s a kend� sem takarta el. Naraku hal�l�val a Kazanaa is v�gleg bez�rult.

– Ideje tov�bbindulnunk – mondta csendesen, s felseg�tette a l�nyt.

Mindenki csod�lkozva tekintett Sesshoumarura. Taiki �s Miharu mosolyogva jegyezt�k meg apjuk el�bbi tett�t. Kayou is b�szk�n mosolygott ur�ra – imm�r m�lt�n h�vhatta �t �gy –, �s egym�sba karolva tett�k meg az �t tov�bbi r�sz�t.

Az nappal esem�nymentes volt; mindannyian annyira ki voltak mer�lve, hogy azonnal elaludtak. Kazaru pedig egy v�d�k�rt emelt, ami akkora volt, hogy mindannyian belef�rtek, s mivel �lm�ban is m�k�dhetett a var�zslat, ez�rt mindenki nyugodtan aludni t�rt. M�g Sesshoumaru is elaludt, t�bb �r�ra, pedig � csak ritka alkalmakkor tesz ilyet.

Reggel egy hangos csattan�sra �s Sango �les ki�lt�s�ra riadtak fel:

– Houshi-sama! Megint nem b�rsz magaddal?! Hihetetlen vagy!

A szellemirt� l�ny m�rgesen pillantott Mirokura, aki el�gedett mosollyal d�rzs�lgette a v�r�s k�znyomot az arc�n, t�l�k nem messze pedig Kohaku v�gott f�jdalmas arcot �s fogta be a f�l�t.

Sango �szrevette mag�t, �s mikor k�r�ln�zett, l�tta, hogy mindenki fel�bredt.

– Bocs�nat... – motyogta �s les�t�tte a szemeit.

– Nem baj – nevette el mag�t Kagome. – M�r megszokhattuk volna Mirokut�l...

Mivel m�g mindenki pihenni szeretett volna, de az �lmot kivert�k a szem�b�l, ez�rt elkezdtek besz�lgetni, mi is legyen a k�vetkez� l�p�s.

– Naraku szerencs�re sz�p darabot gy�jt�tt �ssze – emelte fel a kez�ben a m�r majdnem teljes �kk�vet Kagome. – M�r megvan Kohaku szil�nkja, van h�rom m�g Koug�n�l – sz�molta �ssze. – De �gy is hi�nyzik bel�le...

– Egysz�val folytatjuk az �kk�-vad�szatot – biccentett Inuyasha.

– Igen, am�g olyan sz�p, teljes nem lesz, mint amilyen Taikin�l van – pillantott a d�monfi�ra Kagome, mire � sz�rakozottan elmosolyodott.

– Ti is vel�nk tartotok? – k�rdezte Miroku a szellemirt� l�nyt.

– Kohaku... – fordult az �ccse fel� Sango. – Mit sz�lsz hozz�?

– H�t... nem tudom – t�tov�zott a fi�. – V�g�l is... vel�k mehet�nk, ha szeretn�d, n�v�rk�m...

– Rendben van – karolta �t f�lig az �ccs�t Sango. – Akkor ezt megbesz�lt�k, Kagom��kkal tartunk.

– Remek – csillant fel Miroku szeme, de a l�ny s�t�t pillant�sait megl�tva ink�bb �ssz�bb h�zta mag�t.

– �... �n pedig... – Saura kiny�jt�zott –... folytatom, amit elkezdtem.

– Pontosan mi is az? – k�v�ncsiskodott Inuyasha.

A Term�szet �rn�je �sszer�ncolta homlok�t.

– Na l�tod, ez egy nagyon j� k�rd�s... – t�prengett m�g egy picit a v�laszon. – J�rom a vil�got �s seg�tek azoknak, akiknek sz�ks�ge van r�m, tudod te...

Inuyasha mormogott valamit az orra alatt, ami olyan artikul�tlanra sikeredett, hogy senki sem �rtette meg. Azt�n Saura mosolyogva Kagura fel� fordult:

– Na �s te? Te mit fogsz csin�lni, Szelek �rn�je?

– Hmm... Szelek �rn�je... nem is hangzik rosszul – mosolyodott el a sz�lboszork�ny. – V�gre szabad vagyok, a tartoz�som is ler�ttam, sz�val... azt hiszem, �n is �tnak indulok, megkeresem a h�gom, azt�n majd k�zben elv�lik.

– F� a hat�rozotts�g! – jegyezte meg tr�f�san Miharu.

– Ti hazamentek...? – pillantott r� k�rd�en Kagura.

A k�t testv�r �sszen�zett.

– Igen – felelte v�g�l Taiki. – M�r t�nyleg nincs itt semmi keresnival�nk.

– De ha esetleg megint elsz�rtunk volna valamit, akkor m�g l�ttok minket! – f�zte hozz� Miharu.

– Ezzel ne viccelj, hugi!

– J�l van, na... – morgott kiss� s�rt�d�tten a l�ny, azt�n sz�lei fel� fordult:

– Apa, anya, ti mit csin�ltok majd?

Kayou �s Sesshoumaru �sszerezzentek a megsz�l�t�sra, de hamar napirendre t�rtek f�l�tte. M�r �pp kezdt�k megszokni.

– Van egy olyan sejt�sem, Ti m�r tudj�tok... – h�zta �ssze a szem�t gyanakodva Kayou.

– Lehet, de a t�bbiek m�g nem – kacsintott r�juk Taiki.

– M�g �n sem... – motyogta maga el� Kayou. – Nem is gondolkoztam rajta...

– De �n igen – sz�lalt meg mellette Sesshoumaru.

– T�nyleg?

A f�rfi biccentett, majd folytatta:

– Arra gondoltam, mivel v�gre legy�zt�k Narakut, meg�rdeml�nk egy kis pihen�st... mit sz�ln�l hozz�, ha ell�togatn�nk a lakhelyemre?

Kayou egy pillanatig m�g t�prengve pislogott r�, de azt�n mosolyogva b�lintott:

– Rendben van, m�r �gyis k�v�ncsi vagyok!

Sesshoumaru elmosolyodott (mire majdnem mindenki elh�lve �s hitetlenkedve tekintett r� a k�r�l�tt�k �l�k k�z�l), azzal laz�n �tkarolta Kayout.

Leghamarabb Kagome vette �szre mag�t �s ocs�dott fel d�bbenet�b�l, ezt kihaszn�lva pedig gyorsan Kazaru�khoz fordult:

– Ti merre veszitek az ir�nyt?

A var�zsl�n� k�rd�en tekintett Kurod�ra.

– Szerintem visszamehetn�nk a faluba – n�zett r� a f�rfi.

– J� �tlet – biccentett Kazaru. – Akkor mi �szaknyugatnak indulunk.

Miut�n ezt megvitatt�k, megreggeliztek, ut�na pedig elk�sz�ntek egym�st�l. Mindenki elindult a saj�t c�lja fel�, illetve Sesshoumaru �s Kayou elk�s�rt�k gyermekeiket a Csontok K�tj�hoz, ahol Kagom�val egy�tt �tutaztak a modernkori Jap�nba. Ut�na felnyal�bolt�k Rint �s elindultak Sesshoumaru kast�lya fel�.

Inuyash��k pihentek, am�g Kagome oda�t volt, Shippou pedig minden r�szletr�l alaposan kifaggatta �ket, �s nagyon �r�lt, hogy v�g�l �gy v�gz�d�tt a r�g�ta d�l� harc.

Miharu �s Taiki amilyen gyorsan csak tudtak, elsuhantak Chisan�hoz �s nagy k� esett le a sz�v�kr�l, mikor a l�ny nyitott ajt�t nekik. Nagyon k�v�ncsi volt �s addig nem engedte el rokonait, am�g �k ketten mindent el nem mes�ltek neki. Chisana �mulva hallgatta a t�rt�netet �s nagyon j� hallgat�s�gnak bizonyult. V�g�l a testv�rp�r k�s� d�lut�n szabadulhatott csak el t�le.

Hazamentek, �t�lt�ztek �s rendbe tett�k magukat. Az izgalomt�l alig b�rtak aludni �s m�snap reggel kora hajnalban �tnak is indultak, hogy felkeress�k �desapjukat, a Nyugaton l�v� kast�ly�ban.

Az ismer�s �p�letet l�tva valamilyen megmagyar�zhatatlan nyugalom lett �rr� rajtuk, s sietve l�ptek be a naps�t�tte, t�gas el�t�rbe.

– Ap�m...! – ki�ltott egyet Taiki �s a keres�s�re indult; nyom�ban szorosan k�vette �t h�ga.

Az emeletre vezet� l�pcs� tetej�n tal�lkoztak �ssze Sesshoumaruval, aki boldogan �dv�z�lte �ket.

– Minek k�sz�nhetem a l�togat�sotokat? – k�rdezte azt�n.

Miharu meg�tk�zve n�zett r�.

– Na ne mondd, hogy semmire sem eml�kszel!

– Mire k�ne...? – n�zett r� gyanakodva apja.

– H���t... ���... – Miharu ism�t csak �gy tudott v�laszolni neki.

– Figyelj, hugi, ha nem eml�kszik semmire, az azt jelenti, hogy... – kezdte Taiki izgatottan, egy boldog mosollyal, azonban nem tudta befejezni, mert egy alak jelent meg a folyos� v�g�n.

Mind a ketten hitetlenkedve meredtek r� �s pislogtak m�g p�rat, hogy megbizonyosodjanak afel�l, nem csup�n l�tom�s, ami el�tt�k van. Bizony, teljesen val�s�gos volt: �desanyjuk k�zeledett fel�j�k.

� is �s Sesshoumaru is csup�n n�h�ny �vvel l�tszott id�sebbnek, pedig m�r vagy 500 �v eltelt az�ta, hogy utolj�ra l�tt�k �ket. „H�lye id�s�kok...” jegyezte meg Miharu, mikor gondolataiban ide�rt.

– Anya...! – ki�ltotta azt�n boldogan �s a nyak�ba ugrott.

Taiki is odaszaladt hozz� �s �t�lelte Kayout. � pedig zavartan karolta �t k�t csemet�j�t.

– Na... most m�r j�l van... – tolta el kicsit �ket mag�t�l. – Bel�tek meg mi �t�tt?

�s mes�lni kezdtek. Sesshoumaru �s Kayou d�bbenten hallgatta v�gig �ket �s eml�keztek vissza a t�rt�ntekre. Miharu �s Taiki pedig egyre csak mes�ltek �s mes�ltek �s mes�ltek.

Nagyon boldogok voltak, hogy v�gre ism�t egy�tt lehetnek �s az �tjuk sikerrel j�rt. Tudt�k, ez �let�k legboldogabb napja; b�rmilyen �r�m j�het m�g, ezen m�r semmi sem fog v�ltoztatni.

V�ge (egyel�re)