Hi no Ai – T�z �s szerelem

by Seiya-san

1.    fejezet: Kaiji ki (=Titokzatos fa)

„�tkozott Inuyasha! Lassan kezd �rteni a Tessaig�hoz… Most is fek�dhetek itt t�tlen�l… �tkozott!” – gondolta mag�ban Sesshoumaru. P�r perce �rt v�get Inuyash�val csat�juk, ami m�r szinte majdnem megint od�ig fajult, mint amikor Sessh Rinnel el�sz�r tal�lkozott. De most szerencs�j�re meg�szta kisebb s�r�l�sekkel, de musz�j volt pihennie… �ccse egyre jobban forgatja kardj�t, �s �gy Sesshoumarut is kif�rasztja egy hosszabb ideig elh�z�d� csata… Na meg persze egy sz�lv�g�…

„De most m�r tudom, hogy a Tensaiga megv�d a sz�lv�g�t�l… Heh… �gy Inuyasha nem tud hatalmasabb s�r�l�st okozni nekem… Legal�bb ez az egy haszna van ennek a… kardnak… – a d�mon egy fa t�v�ben �lt, becsukott szemmel. – Nem is tudom, hogy hol vannak a t�bbiek… Rin Jakennel �s Aunnal van, teh�t nem eshet baja… M�g pihenek egy kicsit, azt�n megkeresem �ket…” - gondolkozott Sessh.

Ek�zben az 500 �vvel k�s�bbi Jap�nban, Toki�ban:

Egy fiatal l�ny s�t�lgatott a v�ros egyik parkj�ban. Elgondolkodott az �let�r�l…

„18 �ves vagyok… Sz�leimet nem ismertem… Nevel�sz�l�kn�l �ltem, akik mindig ut�ltak… Most pedig, hogy ut�latukat tet�zz�k, kidobtak a h�zukb�l… Vettek nekem egy apr�cska, h�znak aligha nevezhet� valamit, �s k�sz… Soha nem volt egy bar�tom sem… Mindenki elh�z�dott t�lem… Micsoda sz�rny� egy �let… - v�r�sesbarn�s szeme sark�ban egy kis k�nnycsepp jelent meg. Let�r�lte. – Na  nehogy m�r el kezdjek s�rni… Nem szabad! Ink�bb hazamegyek… - Fen�kig �r� v�r�ses haj�b�l az el�re l�g� tincset f�le m�g� t�rte, majd elindult, ki a parkb�l, v�gig az utc�n. Vele szemben egy t�le kiss� id�sebnek kin�z� f�rfi j�tt. Ahogy a l�ny elhaladt mellette, megfordult, �s n�zte, majd elindult ut�na.

„Ajjaj, ki ez itt a h�tam m�g�tt? – fordult h�tra a l�ny, majd vissza, �s gyorsabban kezdett el l�pkedni. Hallotta, ahogy m�g�tte is felgyorsulnak a l�ptek, ez�rt szinte m�r futott. – „Teh�t ki ez, �s mit akar t�lem? Jobb, ha ink�bb gyorsan megpr�b�lok elt�nni a szeme el�l…!” – ahogy gondolta, �gy is tett… Futott, ahogy csak a l�ba b�rta, majd bekanyarodott egy kis utc�csk�ba, �s befutott a saj�t udvar�ra, v�gig a ter�leten, a h�z m�g�, ahol is egy hatalmas fa �llt. A fa m�g� gyorsan beugrott, majd v�rt. A f�rfi m�g l�tta, hogy hol kanyarodott be. � is bement ut�na. Szem�vel a l�nyt kereste, majd megpillantott egy fa m�g�tt egy bord� szoknyacs�csk�t �s �rd�gi mosolyra h�zva sz�j�t, elindult.

„Menj innen, menj innen! Nem tudom, mit akarsz t�lem, de nem is akarom megtudni! Seg�tsen valaki, k�rem! – nem tudta, hogy mit csin�ljon.

Sesshoumaru m�g mindig ugyanann�l a f�n�l �lt, becsukott szemmel, amikor is furcsa dolgokat kezdett el l�tni: Egy fiatal l�ny, h�t�t a f�hoz vetve figyel. V�r�ses haja van, �s olyan ruh�t visel, mint �ccs�nek a bar�tn�je, az a Kagome nev� haland�, csak ez bord�. A d�mon �rzi a f�lelmet a fiatalon. Mintha csak a l�ny gondolatait hallan�, megsz�lal egy hang: Menj innen, menj innen! Nem tudom, mit akarsz t�lem, de nem is akarom megtudni! Seg�tsen valaki, k�rem!

Ekkor megl�t egy f�rfit a k�pben, aki �r�lt mosollyal a sz�j�n m�g jobban a f�hoz k�nyszer�ti lapulni a l�nyt. Ism�t meghallja a hangot, ez�ttal tiszt�bban. Most a l�ny besz�l:

-         Kicsoda maga, �s mit akar t�lem?

Ekkor megsz�lal, szinte suttogva a f�rfi:

-         Szerintem tudod, mit akarok t�led… - az utols� sz�t sejtelmesen mondta ki, annyira, hogy a l�ny m�g jobban megr�m�lt, m�r ha lehet enn�l jobban az lenni.

-         Menjen a k�zelemb�l! – ki�ltott a v�r�s haj�.

Sesshoumaru ekkor meghallotta a f�rfi gondolatait: „Eny�m leszel, te gy�ny�r�s�g, nem menek�lhetsz el el�lem! – gondolatait ki is mondta.

-         Nem, hagyjon b�k�n! Seg�ts�g, seg�tsen valaki!!! – kiab�lt k�ts�gbeesve a l�ny, de a f�rfi lefogta.

„Mit tehetn�k? – gondolta Sesshoumaru – Nem hagyhatom… Nem tudom mi�rt, de nem engedhetem, hogy el�rje a c�lj�t ez a f�rfi… Mit tegyek? Oda kell jutnom valahogy! – ekkor nagyon furcsa dolog t�rt�nt… A fa a d�mon m�g�tt elkezdett remegni. Sesshy gyorsan fel�llt, �s r�n�zett a n�v�nyre, aminek a t�rzs�n egy alag�t t�tongott.

„Mi ez? – k�rdezte mag�t�l Sessh, de meghallotta a l�ny sikoly�t az alag�t v�g�r�l, �gy nem t�r�dve semmivel, berohant. Ugyanazon a helyen tal�lta mag�t, mint amit a f�hoz nekid�lve l�tott. Most egy hatalmas csattan�st hallott.

Ek�zben a fa m�sik oldal�n a f�rfi a f�hoz nekiszor�tva a l�nyt, lassan elkezdte leh�zni bord� ruh�t, mik�zben undor�t� gondolatok cik�ztak a fej�ben.

-Engedjen el! – a l�ny pr�b�lt szabadulni, de sikertelen�l.

„Nem akarom, hogy ez megt�rt�njen, ne, nem akarom! – hatalmasat sikoltott. A f�rfi a fiatal arc�ra n�zett elfintorodva az �les hang miatt, majd pofon �t�tte a l�nyt, akinek sz�ja szeglet�b�l egy kis v�rerecske kezd�d�tt. Sesshoumaru ekkor �rt oda. A l�tv�ny, ami fogadta, haragra gerjesztette. Az �ldozat �szrevette a d�mont, aki a f�rfi m�g�tt �llt, �s k�rlel� szemekkel r�n�zett, majd szinte suttogva megsz�lalt:

- K�rem!

A f�rfi nem l�tta maga m�g�tt Sesshyt.

- Urusai! (=Pofa be!) – ki�ltotta, majd hasba v�gta a l�nyt, aki megg�rnyedt, �s egy adag v�rt k�p�tt ki a sz�j�n. Sesshoumaru nem t�tov�zott tov�bb:

- Vedd le err�l a l�nyr�l a kezed, mocskos haland�! – mondta m�ly, fagyos hangj�n. A f�rfi megfordult, mik�zben megfogta a l�ny v�r�s haj�t, �gy f�jdalmat okozva tulajdonos�nak, felemelte.

- Ez a l�ny az eny�m! – b�k�tt a fej�vel a f�jdalomba torzult arc� fiatal fel�.

- Nem hinn�m! – morogta Sessh, majd felemelte kez�t, amib�l kicsap�dott az energiaostor, �s sz�tszabdalta vele a f�rfit. A l�ny er�tlen�l hullott a f�ld fel�, de a d�mon m�g id�ben elkapta. H�t�ra ford�totta, �s ekkor �szrevett valamit a nyak�ban. Egy kis med�l volt. A l�ny h�t�t a f�nak d�nt�tte, �s szem�t �sszeh�zva, jobban megvizsg�lta az �kszert. Azon a Keleti Tartom�ny c�mere volt rajta. Sesshoumaru led�bbent.

„Teh�t � lehet az, akir�l nekem az a v�nasszony mes�lt, miszerint, ha a Nyugati �s a Keleti Tartom�ny k�t �r�k�se �sszefog, akkor egy�tt le tudj�k gy�zni a gonoszt… Jelen esetben Narakut. � lehet a Keleti Tartom�ny �r�k�se… De vajon hogy ker�lt ide, �s milyen ereje lehet… Hiszen csak egy gyenge l�ny… Meg kell fejtenem ezt a titkot…” – gondolkozott Sesshoumaru, majd felvette a l�nyt, �sszeh�zta rajta a ruh�t �s visszas�t�lt a fa t�loldal�ra, ahol semmilyen �tj�r� nem volt. Sessh hozz��rt a f�hoz, majd megsz�lalt:

- Engedj �tmennem! – a fa ekkor megremegett, �s az alag�t ism�t ott volt benne. A d�mon �tsietett rajta, majd elindult, hogy megkeresse Rint �s a t�bbieket…