2. Hasonm�s

Ver�f�nyes ny�ri id� volt, mikor egy furcsa tagokb�l �ll� csapat igyekezett v�gig egy �ton, ahol semmi �rny�kot nem leltek.

-        Kutya meleg van itt! – s�hajtott a r�kaszellem k�ly�k, de r�gt�n be is fogta sz�j�t, amikor r�pillantott a csapat �l�n halad� inuyoukai. – Bocsi! – vigyorgott.

-        Shippou, jobb, ha ilyen megjegyz�st nem teszel… - nevetett a szerzetes.

-        K�sz a tan�csot, Miroku… - n�zett a szerzetesre Shippou.

-        Sz�vesen!

M�g f�l �r�ig haladtak, mikor v�gre megpillantottak egy falut. Gondolt�k, megpihennek, �gy a szerzetest bevetve sz�ll�st k�rtek, de nem fogadt�k el seg�ts�g�ket.

-        De mi�rt? – k�rdezte Kagome a faluf�n�k�t.

-        Van egy papn� a faluban, akinek van egy nevelt l�nya. �k v�denek minket a gonosz szellemekt�l. – magyar�zta a faluf�n�k.

-        �rtj�k. – s�hajtott Miroku, majd tov�bbindultak. Miel�tt ki�rtek volna a falub�l, egy gyerek csapat j�tt vel�k szembe, k�zt�k egy fiatal l�nnyal, aki mosolyogva s�t�lt vel�k a falu fel�, kez�ben n�h�ny gy�gyf�vel. Inuyash�t ez a jelenet nagyon eml�keztette arra, mikor Kikyou j�tszott a gyerekekkel. Kicsit elb�sult. A l�ny egyenesen fel�j�k tartott.

-        Mi�rt szomorkodsz inuyoukai? – n�zett Inuyash�ra, aki erre r�tekintett.

-        Se… - akarta mondani a k�rdezett, de Miroku befogta a sz�j�t.

-        Nos az�rt szomorkodik, sz�ph�lgy, mert nem siker�lt sz�ll�st tal�lnunk itt a faluban. – mosolygott a szerzetes.

-        �, h�t ezen a bajon k�nnyen seg�thet�nk! – nevetett a l�ny, akinek meg kell jegyezni, nagyon sz�p hangja volt, �s ha m�r a sz�ph�lgy megnevez�sn�l tartunk, val�ban gy�ny�r� volt. Sangot eml�keztette valakire, de nem jutott esz�be.

-        Gyertek velem! – mosolygott, majd beinvit�lta a csapatot egy kis kunyh�ba, ahol finom �lelemmel l�tta el �ket. Est�re is ott maradtak.

-        Mit mondott a faluf�n�k, mi�rt nem sz�llhattok meg n�luk? – k�rdezte Mirokut a l�ny.

-        Nos azt mondta, hogy a falujukban m�r van egy papn� �s fogadott l�nya, akik v�dik az embereket.

-        Mivel felaj�nlottuk szellem�rt� k�pess�geinket… - kotyogta bele Shippou.

-        �rtem… Nos a papn� m�r kicsit id�s, a l�nya meg m�g fiatal, �gyhogy n�ha kell itt a seg�ts�g, csak t�l sokat hisz a faluf�n�k r�lunk.

-        R�latok??? – n�zett r� csod�lkozva Kagome.

-        Igen, nos a nevem Michiyo, �s �n vagyok a papn� fogadott l�nya. A papn� pedig Miu-sama, de sajnos m�r el�gg� beteges, �gy �n vagyok a falu… nos… „v�delmez�je”… - mosolygott a l�ny.

-        Te? – n�zett r� k�tkedve Inuyasha.

-        Igen, �n…

-        Mondd csak, h�lgyem, k�rdezhetek valamit? – mondta rem�nykedve Miroku, mik�zben megfogta a l�ny kez�t.

-        Nem! – h�zta ki kezeit a szerzetes�b�l. – Hallottam r�lad, szerzetes… Miroku… ugye �gy h�vnak? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel Michiyo.

-        H�t… Igen…  - sz�gyellte el mag�t a szerzetes.

-        Sejtettem… - vigyorgott Michiyo. – Nos, aludjatok j�l! – k�sz�nt el a l�ny, majd kiment a kunyh�b�l.

-        �s te hol fogsz aludni? – ki�ltott ut�na Kagome. Michiyo visszan�zett.

-        M�g kigondolom! – mosolygott sejtelmesen, �s elment. A csapat k�nyelmesen elhelyezkedett, �s �lomra hajtott�k fej�ket.

Michiyo vid�man s�t�lt az erd�ben, �s elt�vedt a kedvenc hely�re is, ahova szinte nap mint nap kij�rt.

-        Sesshoumaru! Hol lehetsz most? – k�rdezte az el�tte �ll� cseresznyef�t�l, de az nem adott v�laszt. Besz�vta a friss esti leveg�t, majd le�lt a fa al�, �s pihent egy kicsit. N�h�ny �ra m�lva visszament a faluba.

Reggel Sango �bredt fel els�nek.

-        Tudom m�r! – ki�ltotta, fel�bresztve ezzel a t�bbieket is.

-        Mit tudsz? – k�rdezte �lmosan Miroku, mik�zben elnyomott egy �s�t�st.

-        Tegnap elgondolkoztam azon, hogy kire hasonl�t annyira Michiyo…

-        �s mire jutott�l? – �lt fel Kagome, �s �rdekl�dve hallgatta a szellem�rt� l�nyt.

-        Midorikora!

-        Mi… mi… mi… miii??? – ugrott oda Shippou.

-        Mi… mi… mi… Midorikooo??? – ugrott oda Myouga.

-        H�t te is itt vagy, Myouga? – n�zett r� felvont szem�ld�kkel Inuyasha.

-        Igen, �s nagyon k�v�ncsi vagyok erre a Michiyora! – motyogta a bolhad�mon. Csak emlegetni kellett, �s a l�ny m�r be is l�pett.

-        J� reggelt! – mondta mosolyogva.

-        T�nyleg… - �mult el mindenki.

-        Mi t�nyleg? – k�rdezte a l�ny.

-        Teljesen �gy n�zel ki, mint Midoriko! – ny�gte Miroku.

-        Tudom! – nevetett Michiyo. – �n vagyok a reinkarn�ci�ja!

-        A re-rei-reinkarn�ci�jaaa??? – a csapat teljesen led�bbent. Itt �ll el�tt�k a valaha �lt, legnagyobb miko reinkarn�ci�ja.

-        H�t ilyen nincs! – mondta Inuyasha. Michiyo vigyorgott.

-        Pedig van!

-        Michiyo-samaaa!!! – ugrott a l�ny v�ll�ra Myouga.

-        Hm? H�t te meg ki vagy? – k�rdezte Michiyo.

-        Egy bolhad�mon! – v�laszolt k�szs�gesen Myouga.

-        Hm… Azt hallottam, hogy a bolhad�monok el�gg� gy�v�k, �s ideges�t�ek! – Myoug�nak �sszet�rt a sz�ve, �s lehullott a padl�ra.

-        Igen, j�l hallottad! – nevette el mag�t Kagome.

-        Mondj�tok csak! Nem akartok itt maradni egy kicsit? – k�rdezte Michiyo.

-        Szerintem j� �tlet! Naraku am�gy is nagyon megh�zta mag�t, ami�ta j�l ell�ttam a baj�t! – h�sk�d�tt Inuyasha.

-        Khm… Szerintem ink�bb Sesshoumaru miatt… - mondta Miroku.

-        Fogd beee!!! – ki�ltott r� az inuyoukai. Michiyo az el�bb hallottakat em�sztette.

-        Sesshoumarut mondt�l? – k�rdezte Mirokut, aki hevesen b�logatott.

-        Tal�n ismered? – k�rdezte. Michiyo �gy d�nt�tt, egyenl�re nem mondja meg…

-        Ja, nem, csak hallottam r�la! – vigyorgott id�tlen�l. Sesshoumaru! V�gre r�dtal�ltam!

Folytat�s k�vetkezik…