M�r egy h�t telt el az�ta, hogy a k�t l�ny a kal�zhaj�ra ker�lt. Miroku, b�r tartotta �g�ret�t, m�gis �ld�zte Sangot. A kapit�ny amennyire csak tudta, ker�lte Kagom�t, csak�gy, mint a l�ny �t. Csak akkor besz�ltek egym�ssal, amikor a kal�z kiosztotta aznapi parancsait. Kagome h�l�t adott Istennek, ami�rt a f�rfi t�bbet nem vetette fel az �tletet, miszerint egy �gyban aludjanak. De v�gt�re is �lvezte a t�bbi kal�z t�rsas�g�t, akiknek legt�bbje kedves volt hozz� �s Sangohoz is.
 Aznap a kapit�ny szemmel tartotta a l�nyt, aki ism�t a fed�lzetet s�rolta, �ppen a f�rfi hatalmas sz�ke el�tt. Kagome v�gig mag�n �rezte a tekintetet, �s megpr�b�lt nem olyan pozici�ba ker�lni, amivel "kellemesebb�" tehetn� a kapit�ny n�zel�d�s�t. A l�ny fel�llt, hogy megt�r�lhesse izzadts�gcseppekt�l gy�ngy�z� homlok�t. Nem gondolta volna, hogy a mai nap ilyen p�r�s lesz. Kagome kiengedte haj�t, hogy legal�bb felt�z�tt kontya ne meleg�tse annyira a fej�t. A kapit�ny arc�n n�mi �rdekl�d�ssel figyelt, �m a l�ny megpr�b�lta ezt figyelmem k�v�l hagyni. Fel�llt a sz�r a h�t�n, amikor szeme sark�b�l �szrevette, hogy a kal�z fel�lt. Ink�bb tov�bb sik�lta a padl�t, de egy puffan�s felriasztotta. Lassan feln�zett, �s tekintete �pp az �t szeml�l� kapit�nyra esett. Sz�ve hevesebben kezdett verni, mikor elk�vette azt a hib�t, hogy a f�rfi gy�ny�r� szemeibe n�zett. Gyorsan f�lreford�totta fej�t �s nagyot nyelt. A kal�z leguggolt. Megragadta a l�ny egyik karj�t �s mag�val egy�tt felr�ntotta �t. Kagome megbotlott �s egyenesen a kapit�ny karjaiba esett. A f�rfi megragadta a m�sik karj�t is �s szorosan el� �llt.
- M�gis mit csin�lsz? - k�rdezte remeg� hangon Kagome.
 Egy pillanatra a kapit�ny m�lyen a l�ny szemeibe n�zett, ami teljesen megb�n�totta Kagom�t. De a f�rfi t�ntet�leg hirtelen szorosra z�rta szemeit. A l�nyt a padl�ra l�kte �s sietve berobogott a sz�ll�s�ra. Kagome percekig csak k�bultan �lt, majd �jra nekil�tott a munk�nak.
Ek�zben kabinj�ban a kapit�ny arc�t tenyer�be hajtva eml�kezett.

~*Visszaeml�kez�s*~

- InuYasha! Idekint vagy? - ki�ltott a strandon egy feh�r ruh�s l�ny.
 Mik�zben v�gigs�t�lt egy p�lmafaligeten, hirtelen valaki h�tulr�l megragadta �s �t�lelte a derek�t. A l�ny r�m�lten h�trafordult. InuYasha puha, feh�r ingben �s fekete nadr�gban �llt el�tte. Egym�sra mosolyogtak; a l�ny v�gigsim�tott a f�rfi mellkas�n.
- Ne ijessz meg t�bb�!
- Sajn�lom - kuncogott.
 A n� a f�rfi mellkas�ra hajtotta fej�t, aki szorosan �t�lelte kedves�t.
- Olyan boldog vagyok, hogy v�g�l id�ig eljutottunk - mosolygott a l�ny.
- M�r azt hittem, sosem tudjuk meggy�zni az ap�dat, hogy enged�lyezze a h�zass�got! - v�laszolt, �s m�g szorosabban tartotta szerelm�t.
- Szeretlek, InuYasha!
- Szeretlek, Kikyou!

~*Egy �jabb visszaeml�kez�s*~

-Kikyou! Kikyou! Merre vagy? - pr�b�lta t�lkiab�lni a puskaropog�st �s az emberi sikolyokat.
 M�r �tn�zte az �g� h�zakat �s az erd�t. A spanyol hadsereg az�rt t�madt r� a kis kik�t�i v�rosra, mert annak h�zaiban haj�kat �s m�s kik�t�ket fosztogat� kal�zokat b�jtattak. InuYasha futott, ahogy csak b�rt, �s k�zben Kikyout sz�longatta. Sz�ve megk�nnyebb�lt, mikor megl�tta fel� rohan� kedves�t �s � sem lass�totta l�pteit. De miel�tt �t�lelhett�k volna egym�st, Kikyou hirtelen megtorpant.
- InuYasha? -suttogta er�tlen�l.
 A f�rfi r�m�lettel l�tta, ahogy a n� sz�j�b�l v�kony v�rfolyam patakzott el�. A l�ny v�g�l a f�ldre rogyott; h�t�n t�bb l�tt seb l�tszott. InuYasha ord�tva rohant oda hozz�, hogy karjaiban tarthassa a n�t, akit szeret. Kikyou m�r halott volt; alatta hatalmas t�cs�ban gy�lt �ssze saj�t kiontott v�re. A f�rfi tov�bbra sem engedte el a testet, csak �lelte szorosan, m�gnem � is l�v�st kapott. De hanyou l�t�re nem halt meg. 
  B�r nem volt m�s, amire annyira v�gyott volna e percben, mint a megv�lt� hal�lra.

~*Visszaeml�kez�s v�ge*~

 Valaki kopogtatott az ajt�n.
- Kapit�ny? Bej�hetek?
- Menj innen, Miroku! - morogta v�laszul.
 Miroku lassan bel�pett.
- �gy eml�kszem azt mondtam, ne gyere be! - morgott imm�r hangosabban.
- V�g�l te is megl�ttad, nem igaz? - Miroku lassan le�lt mell�.
- Mit? Nem l�ttam �n semmit sem!
- InuYasha, mi�ta csak az eszemet tudom, bar�tok voltunk.
- Azt hiszed,annyira j�l ismersz?
- Az�rt vagy d�h�s, mert Kikyoura eml�keztet t�ged.
- Fogd be a sz�d!
- Minden rendben. Gyan�tottam, hogy ez be fog k�vetkezni - Miroku kez�t InuYasha v�ll�ra tette.
- Nem tudom, mi�rt csak akkor vettem �szre, amikor ott el�ttem s�rolta a fed�lzetet - mondta most m�r valamivel nyugodtabban InuYasha. - �s amikor kiengedte a haj�t, �ppen olyan volt, mint Kikyou. M�r maga a mozdulat is r� vallott. Nem tudom, hogy �gy meddig tudom elt�rni a haj�mon.
- Ez �rthet�, bar�tom, de ne rajta �llj bossz�t.
- Ez az �n haj�m! Azt teszek rajta, amit akarok!
- InuYasha, m�r �t �ve annak, hogy Kikyou meghalt. M�g mindig nem tudtad t�ltenni rajta magad, ugye?
- Nem, m�g nem - mordult fel InuYasha.
- Ez a l�ny nem Kikyou - s�hajtott Miroku. - Nem �gy viselkedik, mint �. � egy teljesen m�s szem�lyis�g.
 InuYasha f�lig d�h�sen, f�lig megvigasztaltan tekintett bar�tj�ra. De hirtelen felpattant �s kiviharzott az ajt�n.
- Tudom, hogy tudn�m ezt kezelni!
 Megragadta Kagome karj�t �s felr�ntotta �t. Nem �rdekelte, hogy a l�nynak siker�lt-e teljesen fel�llni, vagy sem. A haj�konyh�ba �rve lel�kte �t.
- K�rd meg a bar�todat, hogy fejezze be a fed�lzetet. Te idelent maradsz, szolga! Az �sszes faz�k �s serpeny� ragyogjon!
 Ugyanazzal az er�vel ragadta meg Sangot is, de �t a fed�lzeten hagyta.
- Nem is hasonl�t annyira Kikyoura, mint el�sz�r gondoltam - mondta ut�na Mirokunak.
 Miroku csak b�lintott, mintha azt mondta volna: "�n megmondtam".

~*~*~*~*~~*~*~*~*~*~*~~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~**~*~*~*~*~*~*~*~*

 Kagome a haj� oldal�ban �llt, �lvezve a h�s esti szell� �rint�s�t arc�n. De gondolatai hirtelen a kapit�nyra terel�dtek. Durva volt, aljas, k�ny�rtelen, irgalmatlan, er�szakos, k�vetel�z� - szinte egy dikt�torra eml�keztette. De aznap reggel, mikor m�lyen a szem�be n�zett, tekintete zavart volt, r�m�lt, szinte gyeng�d, de m�gis d�h�s �s csal�dott. Nem tudta, mi j�rhatott a fej�ben, de a gondolat m�g mindig aggasztotta a l�nyt.
- H�, te! Ki engedte meg, hogy felgyere?!
 Hallotta a ki�lt�s�t, m�gsem t�r�d�tt vele, hanem a hold keskeny, halv�ny sarl�j�ra n�zett.
- Mit csin�lsz te itt? - ragadt�k meg a karj�t.
 Kagome arc�ra nyugodt mosoly �lt ki, ahogy az �jszakai �gboltot figyelte.
- Nem tudtam aludni, ez�rt kij�ttem, hogy gy�ny�rk�djek a csillagokban - v�laszol halkan. - A m�sik haj�n is gyakran tettem �gy. Olyan b�k�s... nyugtat�...
 Egy percig mindketten csendben meredten a t�bbmilli� f�nyl� �gi pontra, de azut�n a kapit�ny felmordult, �s vonszolni kezdte a l�nyt. De Kagome nem akart menni, szint megmerevedett.
- K�rlek, hagyj! Sz�ks�gem van egy kis...
- Semmire sincs sz�ks�ged! A rabom vagy! Nem pedig egy vend�g! Nem hagyhatod el a kijel�lt ter�letedet, am�g �n nem sz�lok! �n vagyok a....
 A t�volb�l vill�ml�s hangos d�rren�s�t hozta a sz�l. Mindketten megdermedtek, amikor a hold elt�nt egy hatalmas fekete viharfelh� m�g�tt, majd egy nem messze lecsapott vill�m f�ny�t is l�tt�k.
- Ajjajj, ez nem t�l j�... - mondta Kagome.
 A kapit�ny d�h�s pillant�st vetett r� �s r�morgott.   Elengedte a l�nyt �s a v�szharang fel� futott. T�bbsz�r megsz�laltatta a figyelmeztet� harangot, majd felki�ltott:
- Vihar k�zeledik! Vonszolj�tok ide a seggeteket! MOST! Mindenki a fed�lzetre!
 P�r percen bel�l m�r mindenki sietve azon f�radozott, hogy minden fed�lzeti ny�l�st lez�rjanak �s r�gz�ts�g a fed�lzeten l�v� t�rgyakat.
 �m amint meghallott�k a k�vetkez� mennyd�rg�st, a sz�l feler�s�d�tt �s a hull�mok egyre vadabbul dob�lt�k a kal�zhaj�t. Kagome a haj� k�zepe fel� rohant, de egy hatalmas hull�m leter�tette. Az egyik l�pcs�h�z korl�tj�ba kapaszkodva pr�b�lt felt�p�szkodni. Minden t�l gyorsan t�rt�nt. Akkor valaki megragadta �t.
- Sango-chan!
- Tarts ki, Kagome-chan!
 Hull�m hull�m ut�n z�dult r�juk, m�g szorosan a korl�tba �s egym�sba kapaszkodtak. De ekkor valaki m�s is megjelent mellett�k.
- Miroku-kun? - lep�d�tt meg Kagome.
A kal�z mindk�t l�nyt felkapta �s a v�ll�ra haj�totta.
- Mi a fen�t csin�lsz? - ki�ltott r� Sango.
- A haj� hamarosan els�llyed, ez�rt el kell hagynunk!
 Bedobta a l�nyokat egy ment�cs�nakba �s � is ut�nuk vetette mag�t. Hirtelen a kapit�ny is csatlakozott hozz�juk.
- Azt hittem, egy kapit�ny a haj�j�val egy�tt szokott els�llyedni - mosolygott �nel�g�lten Kagome.
- Pokolba vele! - n�zett sz�rosan a l�nyra. Ekkor a hal�lra r�m�lt Shippou Kagome karjaiba ugrott.
- K�szen �lltok? - k�rdezte Miroku, miel�tt h�zni kezdte a k�telet.
- Most vagy soha! - ord�totta Kagome.
 A kal�z megr�ntotta a k�teleket, �k pedig r�m�lten sik�tottak fel, amint k�zel 40 l�bnyi zuhan�s ut�n a v�zre csap�dtak. Olyan volt, mintha betonba �tk�ztek volna. A emberek evez�t ragadtak. Er�s csap�saikkal pr�b�lt�k min�l t�volabbra ir�ny�tani a f�rfiak a s�llyed� haj�t�l, nehogy vele egy�tt �k is a tengerfen�ken k�ssenek ki. A kapit�ny k�z�mb�s arccal n�zte v�gig haj�ja v�g�t. Kagome �nk�ntelen�l r�n�zett. Tehetetlen�l h�ny�dtak a sodr�ssal, azt rem�lve, hogy hamarosan sz�razf�ldet �rnek.

*~*~*~**~*~*~**~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

 M�snap reggel nagy z�kken�sre �bredtek. Egy parton tal�lt�k magukat t�bb tucatnyi t�rmel�kkel �s m�s ment�cs�nakokkal egy�tt. 10 ember veszett oda a katasztr�f�ban, Kagom�n �s Sangot is sz�m�tva 8 t�l�l� volt. Azon vit�ztak, ki keltse fel a kapit�nyt. K�, pap�r, oll�t j�tszottam, �s Kagome lett a vesztes. L�lekben felk�sz�lt a biztos hal�lra.
- Kapit�ny? - suttogta halkan.
- Kapit�ny, f�ldet �rt�nk �s....
- J� sok b�tors�g kellett ahhoz, hogy fel�bressz, igaz szolga? - morogta, mik�zben k�r�ln�zett.
- F�ldet �rt�nk?
 Kagome v�llat vonva s�hajtott. A k�t l�nynak ekkor felt�nt, hogy Miroku �s a kapit�ny el�g furcs�n b�mulnak r�juk. V�gign�ztek magukon �s szem�k megakadt �t�zott als�nem�iken. Ekkor lassan egym�sra n�ztek, majd felsikoltottak. Kivetett�k magukat a cs�nakb�l �s a bokrok k�z� futottak. Mindenki hangos nevet�sben t�rt ki. A kapit�ny �s Miroku el�gedetten egym�sra mosolyogtak, de szeg�ny Shippounak fogalma sem volt r�la, min vidulnak ennyire t�rsai.
- Most mi legyen, kapit�ny? - k�rdezte a kal�zok egyike.
- Nos, az els� dolgunk, hogy tal�ljunk egy falut vagy kik�t�t.
 Ekkor ism�t megjelentek a l�nyok. Elfedend� testr�szeiket furcsa p�lmalev�l-viselettel takart�k el. Ism�t minden f�rfi rajtuk nevetett. Sango �s Kagome orrukat magasra tartva s�t�ltak el a kapit�ny �s Miroku mellett, �s gyeng�den ell�kt�k �ket az �tb�l.
- Figyelj r�, mit csin�lsz, szolga! - ki�ltott a kapit�ny.
- ����! FOGD M�R BE! - v�laszolt Kagome.
 Ezut�n ism�t csatlakozott Sangohoz �s folytatt�k �tjukat. Sango p�r l�p�s ut�n meg�llt, majd h�tran�zett az �sszezavart f�rfiakra.
- Gyer�nk m�r! �gy akarj�tok elvesztegetni az eg�sz napot?
 Mivel nem volt m�sik �t, amin elindulhattak volna, a kal�zok k�vett�k "rabjaikat". Miroku el�resietett, hogy Sango �s Kagome mellett haladhasson. A kapit�ny mag�ban d�h�ng�tt, ami�rt szok�sa szerint nem sz�llt szembe Kagom�val, de most m�r t�l k�s� volt ehhez.
- Gyer�nk emberek! - sz�lt m�rgesen embereihez.
- Az az ostoba n�szem�ly! - morogta k�s�bb mag�nak. - M�gis ki a fen�nek k�pzeli mag�t? � csak egy...